A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 50. szám - Önsegélyre képtelen személy kitétele vagy elhagyása

408 Sérelmek. * [gazságszolgá Itatási v i sz.í ssá gok. (A hosszú-aszói és más bíróságok gyakorlatából.) A bíróságok legtöbbjénél — nem merem mondani mindeniknél, mert itt is képezhet egyik-másik kivételt — azon szokás uralkodik, hogy ha a tárgyalásra szóló idéző végzés valamelyik félnek nem kézbesittetett, erről az ellenfelet csakis a tárgyaláskor értesitik. Az illető közeg a bármely okból nem kézbesíthetett darabot beterjeszti a bírósághoz, mely azt az iratokhoz csatolja, azon boldog tudatban élvén, hogy az ellenfél a tárgyaláskor amúgy is megjelenik s ha szükségét látja, majd fog intézkedést kérni. Hogy ezen bírósági gyakorlat mily hátrányos és költséges a perlekedő felekre nézve, azt könnyen beláthatjuk, ha a vidéki életet s különösen a határszéli lakosság szokásait tekintjük, mely szerint igen számosan az év egy részén, néha nagyobb részén át illetőségi helyüktől távol és ismeretlen helyen tartózkodnak. Ezeknél tehát valóságos szerencse, ha valamely ügydarabot kézbesíteni lehet. De ha nem lehet, akkor újra meg újra tárgyalások tűzetnek ki s ezen tárgyalások költségeit azután a feleknek kell hordozniok s pedig teljesen hibátlanul, mert ha a bíróságok helyesen akarnak eljárni, akkor minden oly tárgyalást, a melyre szóló idéző végzés valamelyiknek kézbesíthető nem volt, azonnal hivatalból beszüntetniök s erről az ellenfelet sürgősen értesiteniök kellene. A jelzettem eljárás hátrányai különösen oly esetekben mutatkoznak fokozott mérvben, a melyekben az egyik felet nem helyben lakó ügyvéd képviseli. A hosszúfalusi kir. járásbíróságnál, melynek területén csak egy ügyvéd tart irodát, nem tartozik a ritkaságok közé, hogy különösen tanúkihallgatásoknál kétszer, sőt néha háromszor is ki kell szállani Brassóból, a mig az elrendelt tárgyalás megtartható. így aztán nem csoda, ha a perköltségek néha az egész per tárgyát felemésztik. Azt hiszszük, hogy miután a biróságok puszta kényelmi tekintetekből követik ez eljárást, a mely által a feleknek oly érzékeny veszteséget okoznak: ezen kényelmi tekinteteknek a felek vagyoui érdekei előtt okvetetlen háttérbe kell vonulniok. Ezenkívül van még a bíróságoknak egy másik r o s z szokása is, a melynél már nemcsak egyedül a kényelmi szempontok, hanem talán — szelíden szólva — egy kis jóakarat hiánya is belejátszik a dologba. Ugyanis, midőn valamely perben eskü ítéltetik meg s az ügyvéd a féltől nyert utasítás alapján ennek nevében az eskü letételére jelentkezik: a biróságok sok esetben — a hosszúfalusi kir. járásbíróság n mindig — a határnapról csakis az ügyvédet értesitik. () lássa, hogy miként hozza azt a félnek tudomására. E sorok írójával megtörtént, hogy egyik vidéki járásbíróság, dacára annak, hogy az esküt teendő fél a bíróság székhelyén lakóit, a határnapról a fél még sem értesíttetett s miután a végzés kézbesitése és az eskütétel napja között alig 3 napi idő volt, csak a véletlennek volt köszönhető, hogy a fél mégis megjelent. A biróságok ezen eljárását minden körülmények között helytelennek tartjuk, mert azon nézetben vagyunk, hogy miután az 'eskü letétele kizárólag az illető fél személyes cselekménye, a melynél a képviseltetés absolute ki van zárva s igy a meghatalmazványi viszony megszűntnek tekintendő: arra közvetlenül a felet és nem képviselőjét kell megidézni. Az igazságügyminiszteriura is e nézetet látszik osztani, mert a biróságok részére az 1868 : LVII. t.-c. 139. §-hoz kiadott hivatalos kiadványi űrlapok szerint az eskütételi határnapról a fél személyesen is értesítendő. A felemiitett bírói gyakorlat administrativ uton könnyen megváltoztatható s ez okból bátorkodom arra a n a g y m é 11 óságú igazságügyminiszter ur figyelmét felhívni, ki a gyakorlati élet igényei iránt tanúsított jóakaratában f módot találni a kellő orvoslatra. Harmatit Lajos, brassói ügyvéd. foí? Irodalom. Az egyházjog kézikönyve (llandbuch des Kirchenrechto , irta Scherer Rudolf lovag, az egyházjog r. tanára a gráci egyetemen. I. kötet. Grác, 1*86. Mozer Ulrik (Mcyerhoff J.-féle) könyvkereskedés kiadása. Nagy 8° VIII. 687 1. Ara 7 frt. Az egyházjog tárgyát a fennálló egyházi jog képezi; ez egyfelől ezen tudományág kiváló gyakorlati voltát igazolja, másfelül pedig a kézikönyvekben követendő jogi-dogmatikus módszert teszi kívánatossá. A tárgy kezelésénél pedig a történeti módszer, mely magában foglalja a dolgok keletkezésének kutatását, a bölcseleti fölé helyezendő. Szerző is ezen uton halad, a mellett azonban nem kívánja az egyházi jogtudomány teljes rendszerét nyújtani, hanem csakis a létező anyagot természetesen és áttekinthetően tárgyalni, minden egyes jogintézmény fejlődését és fennállását világosan kitüntetni és a szöveg valóságának és helyességének bizonyítékait kritikailag megbírálni és kiszemelni. Ily módszer mellett nyeri az egyházjog előadása azon dogmatikus, szigorúan pozitív jellegét, mely az elmélet és gyakorlat kívánalmainak egyaránt megfelel. Mert ott, a hol a szilárd tárgyilagos alap hiányzik, a jog biztos alkalmazásáról szó sem lehet. Szerző tehát feladatául tűzte az előadást, a bírálat teljes kizárásával: nem keresi a babért, melyetmás szerzők tévedéseinek helyreigazításával nyerhetne. Sokszor megenged más felfogás lehetőségét, sőt jogosultságát, kivált az államnak az egyházhoz való viszonyát illetőleg. De kerüli a fennálló egyházjog apologctikáját is, melyet az egyházjog rendszerével foglalkozó munkájánál helyén valónak nem talál. A nagyszabású munka első kötete a bevezetésen (prolegomena) kivül, melyben a jogilag nem képzett hittani hallgatók vagy olvasók részére a legelemibb jogi fogalmak tárgyaltatnak, három könyvre oszlik. Az első: alapfogalmak (Grundlegung) 5 fejezetben Krisztus egyházáról, az egyház hatalmáról, alkotmányáról, viszonyáról az államhatalomhoz és az egyházjog természetéről, tudományáról, segédtudományairól, irodalmáról értekezik. A második könyv egy rövid áttekintés' után két fejezetben tárgyalja a jogforrások elméletét és azok történeti előadását. A harmadik könyv 4. fejezetében az egyházi rendek, hivatalok és gyakorlatok fejtegettetnek. — A második, jövő évre megjelenendő kötetnek fenn van tartva az egyházi közigazgatási jog, a kiválóan gyakorlati házassági, javadalmi (Beneficial) és vagyonjoggal. Cseppet sem csodáljuk, ha szerző, ki magát Maassen tanítványának vallja, egyházjogtanári minőségében az egyház keletkezését és alkotmányát nem észjogi, hanem isteni alapra fekteti. (!) »Krisztus szerinte az egyház alapításával és az annak adott hatalommal alkotmányának alapvonalait is állapította meg, ugy hogy azok pozitív, sőt isteni származásuak« (pag. 21); az egyházi hatalom tehát »azon hatalmak összege, melyeket Krisztus az egyháznak adott, az alapjában isteni, emberfölöttk sat. (pag. 18). Gondosan kerül azonban állást foglalni az egyháznak az államhoz való viszonyát illetőleg ; itten már nem abstract, hanem a történelem kezén concret fejtegetésekbe bocsátkozik. A csekély számú dogmatikus tétel, mely ez irányban felvilágosítást nyújthatna, szerinte nem elegendő egy általánosan érvényes elmélet construálására, mert az élet keveset törődik az egyesek vagy iskolák ideális nézeteivel és egyenkint véve ezen kiválóan reál-politikai kérdés és az egységes kath. egyház viszonyának szabályozása nem valamennyi vagy több, hanem csakis egy bizonyos meghatározott államra irányul (28. 1.). — Az 185,5. évi november 5-iki concordatum történetének előadása alkalmából szerző a magyar egyházjogi viszonyokra is röviden reflektál. A magyar király egyházi praerogativáinak felsorolása után kifejti, hogy a concordatum Magyarországra nézve is jogérvényesen megköttetett (?! Ebbeli állítása indokolásául hivatkozik szerző az 1848 : III. t.-c. 6. §-ára, de kifelejti, hogy ö felsége 1855-ben koronás király nem volt, egy a törvényhozás hozzájárulása nélkül kötött államszerződés pedig a magyar közjog szerint semmis és érvénytelen). De az a magyar egyház jogosítványait és hatalomkörét nem emelte, sőt rokonszenvnek sem örvendett. Kétségesnek tartja a laikus elem bevonása melletti kath. egyházautonomia és az e célból egybehívandó magyar egyházkongresszus sikerét (pag. 109 és tov.). — A munka az egyszerű tankönyv keretét messze túlhaladja és lelkiismeretes, bár természetesen kissé egyoldalú buvárlatnak eredményekép a szaktudóst is teljesen kielégíteni fogja. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, leljes készséggel tert nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen .J . _ , , ? . _-n-i—i. A közlő nevét ki nem tesszük, ha rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A knántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó A szerkesztőség. Megjelent: A közig-az.gatási törvények és rendeletek kézikönyve stb. Petrovszky József. XI. füzet. Arad, 1880. L e p a g e Lajos bizománya. — Az általános magánjogi