A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 49. szám - Birói illetőségi controversiák

A JOG. lentől függ, hogy a vasutépítési ügyek kereskedelminek és maguk a vasutépítők kereskedőknek s illetve nagyiparosoknak fognak-e nyilvánittatni, avagy nem ? Mert ugyanis a szerint a mint a per valamely bíróságnál mint közpolgári avagy kereskedelmi bíróságnál tétetik folyamatba s kerül a kir. tábla közpolgári avagy kereskedelmi ügyi tanácsa elé, lészen az közpolgári avagy kereskedelmi ügynek nyilvánítva és maga a per érdemileg is a közpolg. avagy pedig a kercsk. alaki és anyagi törvény szerint elbírálva. A sok közül ezuttal csak az ép kezünk ügyébe eső néhány ily kir. táblai határozatot fogunk (egymással párhuzamba állítva) közölni. 'Ingatlanba való építkezés illetőleg vasutépit kezesi vállalatból származott munkadíjnak megfizetése képezvén a kereset tárgyát, — minthogy a vasuti építkezési vállalatból eredő követelés az 1872: VIII. t. -c. 105. §-nak f) pontja értelmében az ipartörvények rendelete alá nem esik. — másrészt pedig az ilynemű vállalat és az abból származó munkadíj a keresk. törv. 258. és 259. §§-aiban szabályozott kereskedelmi ügyletnek a 262. §. értelmében nem tekin t h e tő, — tehát azokra a 260. §. sem alkalmazható. (1, 495/884. sz. ) Vasut é p i t é s, a kereskedelmi törvény 258— 261. §§. alá vonható jogügylet természetével nem bir, stb. « (29, 182/884 sz. ) »Alperesek stb. mint vasutépítési vállalkozók ingó dolgoknak mások részére feldolgozásával iparszerüleg foglalkoznak s kiknek vállala a — vasut épités — a dolog természeténél fogva a kisipar körét meghaladja, a keresk. törv. 3. §. értelmében kereskedőknek tekintendők és ebből kifolyólag a vállalatuk körében felperessel (mint mérnökkel) kötött (szolgálati) szerződésük a keresk. törv. 260. §. értelmében keresk. ügyletnek tartandó, az ezen ügyletből származó keresetre nézve tehát az eljáró bíróság keresk. hatásköre stb. helyesen lett megállapítva^ (5, 743, 883. sz. ) »Vasut építési vállalkozók a keresk. törvény 259. §-a 1. pontjában körülirt kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkoznak stb. Vasut felépítésére szükségelt czölöpök szállítása iránt kötött ügylet a keresk. törvény 260. §-a értelmében kereskedelmi ügyletet képez. « (5, 414/884. sz. ) »Vasut építési vállalkozók ingó dolgoknak mások részérei feldolgozásával foglalkozván, stb. és ebből folyólag a vállalatuk körében kötött szerződés a keresk. törv. 259. §. 1. p. és illetve a 260. §. értelmében kereskedelmi ügyletnek tartandó. * (5, 884/883. sz. ) Megemlítjük, miszerint azon végzések, melyekkel az eljárt bíróságoknak mint közpolg. bíróságoknak a vasutépítési ügyletek körül felmerült perek tekintetébeni tárgyi illetősége megállapittatott: a budapesti kir. itélő tábla közpolg. ügyi tanácsaitól kerültek ki; mig azon fentebb kivonatosan közölt végzések, a melyek a vasutépítési ügyletek elbírálására a keresk. ügyi bíróságot illetve jelen esetekben a tényleg eljárt budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéket mint kereskedelmi bíróságot) jelölték ki illetékesnek, ugyancsak a budapesti kir. itélő tábla kereskedelmi tanácsában hozattak. Alperesi vasutépítő ügyfelek a legutóbb közölt 5, 884/883. sz. kir. táblai végzés ellen jogorvoslattal kívánván élni és minthogy illetőségi ügyben hozott végzés ellen a Curiához felfolyamodásnak helye nincsen: alperesek az itélet érdembeli része mellett egyuttal ezen alaki sérelem miatt is felebbezéssel éltek, kérvén a bírói keresk. tárgyi illetőségnek leszállítását. A m. kir. Curia alperesek kérelmének ebbeli részét hivatalból visszautasította, »mert az 1881: LIX. t. -c. 59. §. 4. p. szerint az illetőség kérdésében hozott másodbirósági végzések ellen csak azon esetben van helye további felebbvitelnek, a »Vasut építési vállalkozók a keresk. törvény 259. §. 1. pontban meghatározott üzlettel nem bírnak s igy vállalatukból folyó jogviszonyaikra nézve a keresk. törvény nem alkalmazható. * (14, 591/885. sz. ) melyekben a rendes i 11 e t ő s é g t ő 1 m é g a felek akarata folytán sincsen h e 1 y e el t é r é s ne k, stb. A kir. Curia tehát nem foglalkozik ezen tárgyi illetőségi kérdéssel és e vita-kérdés továbbra is megoldatlan marad. Pedig »jogálIamban« az ily indolencia szülte fejetlenség meggyökereztét türni nem lehet nem szabad. Mert vagy közpolgári ügyletet képez a vasutépítés, vagy pedig kereskedelmit; de hogy az hol ennek nyilvánitassék, hol pedig amannak nyilvánitassék a szerint, a mint véletlenül az ügy közpolgári avagy kereskedelemügyi bíróság elékerül: ez igazságszolgáltatásunk hitelével, méltóságával össze nem fér s ezt józan igazságügyi politika mellett türni nem lehet, nem szabad! Igy állván a dolog, nagyon kívánatosnak tartanok, ha a pptts. Novella 4. §. adta diskrecionális jogokkal élve, az illető curiai tanács-elnökök és esetleg a tanács bíráinak többsége, vagy pedig maga a Curia illusztris elnöke ezen kontroverzzé vált tárgyi illetőségi kérdést a Curia teljes tanácsa által, elvi határozat utján mielőbb eldöntetné. A mi saját egyéni felfogásunkat illeti, mi — legalább a doktrína alapján — a vasutépítési ügyleteket közpolgárinak és nem kereskedelmi s illetve nem commerciális értelemben vett nagyiparinak tartjuk. Mert a vasutépítési vállalatoknál a kereskedelmi fogalomnak ép leglényegesebb attributuma hiányzik: amennyiben nem bir és nem birhat oly állandó székhelyivel, a hol vagy a honnét üzletét vezesse; vagyis u m rendelkezik maradandó üzleti teleppel, a hol iparát gyakorolja, miután ezen üzleti telep — a szerint, a mint egy-egy építési objektum befejeztetett, a dolog természeténél fogva — évről-évre változik. A ki p. o. ma az erdélyi részeken épit egy vasutat, az a jövő évben már a Dunán vagy a Dráván túl telepszik meg, hogy az elvállalt építkezést ott teljesítse és munkáját bevégezvén, gyakran évekig is kénytelen szünetein', mig ismét munkához foghat. Lehet-e tehát azt csak képzelni is, hogy vasutak kiépítésére vállalkozó egyének, más mint alkalmi ügyletet kötve, más mint alkalmi üzlettel bírhassanak s társaságba állván, mást mint alkalmi egyesületet képezhessenek? Hiszen üzletüknek ép az a sajátsága, hogy az az állandó üzleti helyet meg nem tűri. A keresk. törv. 259. §. 1. p. alá sorolható nagyipart pedig épen nem űz a vasutépítő, mert ő nem dolgozik fel ingó dol gokat, hanem ingatlant, vagyis a földterületeket alakítja á t akként, hogy az továbbra is ingatlan maradjon; vagyis készit közutakat, illetve gőzerőre berendezett (a közp. telekkönyvezés tárgyát képező) vasutakat, melyeket ingatlanokkal — a szükséges épületekkel felszerel, a melyek tehát, a mellett hogy maguk is ingatlan alkatrészt képeznek, a vasuti egyéb ingósági) felszerelvényekkel együtt amannak tartozékát képezvén, annak természetét osztják. Egyébiránt mi ezen felfogásunkkal kipróbált szaktekintélyekre is támaszkodhatunk; már előbb hivatkoztunk a Curia mint semínkőszék döntvényeire, ezuttal pedig Keresztszeghy L. előbb budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéki és jelenleg kir. táblai bírónak a 'Kereskedelmi bíróságok tárgyi illetősége* 1877-ben megjelent jeles kis szakmunkájára. Ezen munkájában Keresztszeghy a »Kereskedői vétel«-ről értekezvén, azon elvet vallja, miszerint az ingó árúk vétele csak akkor képez a keresk. 258. §. 1. p. alá tartozó kereskedelmi ügyletet, ha az árúvétel »ingó állapotbani továbbadási szándékkal, történik. Keresztszeghy továbbá kimondja, miként ha a megvett ingóságok átalakítása olykép történik, hogy a vétel tárgya megszűnik ingó lenni s mint ingatlan kívántatnék eladatni: ez esetben az ingók vétele szinte nem képezhet a keresk. törv. 259. §. 1. p. alá eső keresk. ügyletet, stb. Innen beépítési célra tett vételek, nem kereskedelmiek, stb. Az építkezési vállalatok stb. nem kereskedői foglalkozások. * Mi egyébiránt e helyütt nem kívánunk jogi dogmát felállítani, de óhajtjuk, hogy ezen immár szükségessé vált dogma felállítását az arra illetékes forum eszközölje. — jelentessék ki a vasutépítési ügyletekre nézve akár a közpolgári, akár a kereskedelmi bíróság illetékesnek, a közönség — velünk együtt tudni fogja, hogy hányadán van. A jelen zűrzavaros helyzetben azonban, az ügyes-bajos ember nem tudván magát mihez tartani: mindenféle esélyeknek — melyek reá nézve végzetesek lehetnek — ki van téve. Mert ugyanis, ha az ingatlan átalakítása és illetve a vasutépítés az azt épitő egyik (pl. fővállalkozó) felperesi ügy-