A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 49. szám - Birói illetőségi controversiák

396 A JOG. ^ A tudomány iránt való hidegség, valamint a bírói úgy az ügyvédi karnál; a szellemi szegénység, a túlszaporodás s ebből iolyó kercsethiány; az ügyvédi tekintély alábbszállása: mindezek nagyon^ismeretes tünetek hazánkban is és hogy eme viszonyok közreműködése mellett az ügyvédi függetlenségnek is szenvedni kell, igen természetes. Vájjon e bajok orvoslására vonatkozólag mily g y ó g ys z e r c k et ajánl az új javaslat készítője? A francia szakférfiak azt sürgetik, hogy a jogi tanulmányozást kell megszorítani, több és szigorúbb vizsgákat kell követelni, úgy, hogy mind a bíróság, mind az ügyvédség állomásaira oly férfiak jussanak, a kik a tudomány s jogi ismeretek színvonalán állnak. Ezzel ellenkezőleg a mi javaslatunk azt javasolja, hogy az ügyvédi vizsgák egy szerű sittessenek, könyebbittessenek, mi aztán az egyetemi tanulmányok gyöngitését involválja magában. De ellentétbe jő azon baj orvoslásával is, me 1 y az ügyvédek nagy számában rejlik, a mennyiben ez annál jobban növekszik, minél könnyebb elérhető ezen állás. A javaslat többi reformeszméi is nagyrészt olyanok, a melyek az aktuális viszonyoknak meg nem felel ne k; a tényleges szükségletek kielégítésével nincsenek valódi kapcsolatban. Azon okok, a melyek ujabb időben, mint már előhaladottabb államokban is az ügyvédség tovább fejlődését nemcsak akadályozzák, hanem valóságos visszaesését, hanyatlását okozzák, benső bajokban rejlenek s ezen állás külső viszonyainak bármily fényes szabályozásával meg nem szüntethetők. A szomorú vagyoni állapot e bajok legfőbb i k e, s gátolja a szellemi fejlődést s tudományos kiképezést; de veszélyezteti a függetlenséget is, mely a jogvédelem legnagyobb biztositéka s ezért az ügyvédi hivatás legértékesebb kincse, mert [ hiszen a vagyonilag nem független ügyvéd, nem emancipálhatj;i magát a biró nyomásától. Okszerű kapcsolatban áll ezzel az ügyvédek nagy száma folytán előidézett szokatlan verseny, mely egyeseket, keresete érdekében, házalásra kénytet, mi aztán oda fajul, hogy valóságos árlejtés útján szereztetnek meg kliensekül a szép jövedelmet nyújtó családok, kereskedők s vállalatok. És ezenkívül a bíróságok is a csődök, gondnokságok s egyéb jövedelmező kiváltságos dolgok felosztása körül formális üzérkedést követnek el. A javaslatban túlnyomólag oly reformokkal foglalkozik a szerző, a melyek az ügyvédi kar külső viszonyaira vonatkoznak. Nem a benső bajok orvoslása, mi jelenlegi jogállapotainkban a legégetőbb szükséget képezné, hanem a külsőség fényesebb, díszesebb kiállítása szerepel főfeladatul. Ilyen természetűek mindazok a reformok, a melyek a közgyűlésekre, ezek ellenőrzési jogosultságára, irányukban érvényesítendő felelősségre, s a kamarák országos szövetkezésére vonatkoznak. Ezek arra mutatnak, mintha a codificator a kamarai közgyűlésekből kis parlamentet akarna csinálni azok számára, a kiknek a jogászgyülés, ügyvédi gyülekezet s országos ügyvédgyülés már nem volt elégséges tér a fényes debütirozásra. Talán a francia megyei parlamenteket akarja feleleveniteni, melyek a nagy forradalom előtt a törvényhozói hatalmat is magukhoz ragadták ? Az interpellatiók, a tisztviselők felelősségre vonatása, — mily kedvező kilátások a szellemes dictiókra, az összes kül-irodalomban való olvasottság fitogtatására ! De vájjon se g i t h e t ü n k-e mindezzel az ügyvédek nyomasztó helyzetén, emelhetjük-e a kar tekintélyét, szellemi s erkölcsi reputatióját. De nem csekély anomália mutatkozik abban is, hogy épen azon kamarai tisztviselőkkel szemben szándékoltatik a legszigorúbb ellenőrzés s felelősségre vonás gyakoroltatni, a kiket ingyen szolgálatra akarunk kötelezni, a kik pusztán tiszteletből vinnék a kamarai ügyeket. Pedig, ha codificatorunk a parlamenti intézményt akarta utánozni, kár volt megfeledkeznie arról, hogy annak tagjai a legtöbb államban, ugy hazánkban is anyagi emolumentumokban részesülnek. Mi akkor, midőn karunk oly nyomasztó anyagi helyzetben van, midőn a legbuzgóbb törekvés s izzasztó munkásság nem képes tisztességes existentiát biztosítani, másik kirívó anomáliának tartjuk,, hogy a kamara tisztviselői ingyen szolgáljanak. Es mit mondjunk a kamarák országos szövetkezetének eszméjéről, mely a kormány tanácsadó közegeként szerepelhetne ? A javaslat készítője itt is a parlamentáris tendentiáktól elragadtatva, a kamarai intézmény természetéről s hivatásáról feledkezik meg. E hivatás nem a törvényhozási működésben, nem valamely parlamenti szereplésben s abban sem áll, hogy bármily közege legyen a kormánynak, sőt mi a kamarában képviselt ügyvédség függetlenségével összeférhetlennek is tartanok, hogy a kamara akár külön önmagában, akár többek szövetkezetében, még oly csekély mérvben is a közhatalom közegének tekintessék. Ámbár ezen elkülönítés nem zárja ki azt, hogy a kamarák mint eddig, ugy a jövőben is petitiók, felterjesztések útján bizonyos codificationális műveletek s reformok felett vagy azok iránt véleményt adjanak, mit államunkban minden testület megtehet : azonban a kamarai intézmény valódi hivatása sem lehet egyéb, mint Franciaországban a hasonló »conseil de discipline rendeltetése, t. i. az ügyvédi kar becsületét s méltóságát megóvni ; a kar tagjai fölött fegyelmet gyakorolni; az egyesek ellen való panaszokat s vádakat elintézni, p. túlságos díjkövetelések eseteiben: a kezdő ügyvédek viseletét, erkölcseit ellenőrizni; ügyvédeket a kötelékbe s névjegyzékbe felvenni s a testület más közös belügyeit kezelni; a gyakorlat folytán ide tartozván a lel merült vitás jogi kérdések felett adandó szakvélemény is. Ezek az ügyvédi kamarák feladatai, melyek keretébe in ind azon törekvések s reformkísérletek beilleszthetők, a melyek a/, ügyvédek mostoha állapotainak javítására, az ügyvédi reputatió megóvására, ugy szellemi képzettségének kifejtésére is szolgálhatnak. És ezen intézmény jogi természete a tovább való terjeszke dést más fensőbb hatáskörbe belenyúlást meg sem engedheti, nem különösen az országos szövetkezés útján való működést. Mert a kamarák nem rendelvék az országos ügyvédgyülés képviseletére, az állam összes ügyvédi kamaráinak jogi személvcsitésére ; hanem minden kamara külön jogi személyt képez, mely csakis a körében létező ügyvédeket képviselheti, csak azok közös ügyeit vezetheti, egyedül azok felett őrködhetik s azok érdekéhen működhetik. Ezen határon túl a kamara hivatása megszűnt. De a tervezett szövetkezetnek, a nálunk uralkodó apathia s indolentia, átalában a közszellem lüktető erejének bágyadtságánál fogva nem is lehet reális értelme. Kún László budapesti ügyvéd. Birói illetőségi controversiák. ' Irta : Dr. DOBA1 VIKTOR budapesti ügyvéd. A beszüntetett semmitőszék legfelsőbb törvényőri hatalmát az 1881: LIX. t.-c. 4. §-a a m. kir. Curia elnökére ruházta; felhatalmazván őt arra, miszerint: »ha ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokról nyert tudomást, a vitás elvi kérdés eldöntése végett, a teljes ülést egybehívja stb.<' A jogbizonyosság érdekében felhívjuk tehát törvénykezésünk legfelsőbb őrének s illetve egyátalában a magasabb intéző köröknek figyelmét azon anomáliára, miszerint ugyanazon felső és legfelsőbb fokú bíróság — hol k ö z-p o 1 g á r i, hol pedig kereskedelmi s illetve nagyiparinak deklarálja az egy és ugyanazon jogügyleteket; áll ez különösen az épités és földmunkálatokra vonatkozólag és jelesül a vasútépítési ügyletekre nézve. Mig a birói illetőség kérdésében legfőbb fokon a m. kir. Curia, mint semmitőszék döntött, addig az ingatlan előállítása s illetve vasútépítési ügyek közpolgá ri ügyeknek nyilváníttattak; ezt tanúsítják a következő — a m. kir. Curia mint semmitőszék által nyilvánított — elvi jelentőségű határozatok : »V a s u t-é p i t é s, illetve vasúti földműnk álatok elvállalása kereskedelmi ügyletnek nem tekinthetö« (15,687/867. sz. Dtár 16.). »V asut-épités elvállalása, vagy arra szükséges egyes munkák alvállalatba adása — a keresk. ügyletek közé nem sorolható« (14,713/877. sz. Dtár 18.). »Vasút kiépítésére, mint ingatlanok felépítésére szolgáló kőanyagoknak szállítása nem képez oly jogügyletet, mely a keresk. illetékesség tárgyául szolgálhatna.<' (11,356/879. sz. Dtár 22.) Érdekes még a budapesti kir. itélő tábla következő elvi határozata : »K ereskedőnek törvény szerint nem tekinthető s cégét bei egyeztetni nem köteles az, ki ingatlanokra vonatkozó — tehát nem kereskedelmi— ügyletek közvetítésével foglalkozik.« (4,574/877. sz.) M o s t, hogy az illetőség kérdésében másod- és illetve legfőbb fokon a kir. tábla dönt, már csak a puszta vélet-