A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 49. szám - Numerus clausus

A J OG. védelmezőleg, mint alperes; ügyvédet is vallhatna most is, dacára az 1877: XX. t.-c. 87. §-nak, hol világosan van rendelve, hogy »a gyám képviseli a kiskorút minden peres ügyekbcn«, a 89 §. szerint pedig »a képviselő gyám, vagy gondnok fel van jogosítva a képviseletet felhatalmazott által gyakorolni.« dr. Dell'\dami szerint a kiskorút a római katholikusoknál most is megilletné a házasságkötési jog gyámi beleegyezés nélkül; holott ezen beleegyezést az 1M77 : XX. t.-c. 113. §. 5. p. és 114. | §-ok határozottan megkövetelik vallásfelekezetre való különbség I nélkül. Dr. Dell'Adaminak azon újításról sincs tudomása, melyet szintén az 1877 : 20. t.-c. a kiskorúak nevelése, életpálya választása és szolgálatba lépése iránt megállapított (26., 91., 113. §§. és 91., 95. §§.) Pedig ezek csak nem a peculiumra vonatkoznak. Ezek után, hogy ki lordul a darum jus ellen, én-e, vagy dr. Dell'Adami és hogy kinek tanítása képezne — bíróilag alkalmazva — fegyelmi vétséget, az enyém-e, vagy dr. Dell'Adamié : ennek megítélését a részrehajlatlan olvasóra bízom. A mi pedig dr. Dell'Adami azon állításait illeti, melyekben • •/.úttal Locrét és M o d e s t i n u s t is részesíteni nem átallotta, puszta tréfának veszem, melyet komoly számba venni nem lehet. Végül még csak a dr. Dell'Adami által úgynevezett természetjogi indokolás<<-ra van észrevételem. Én azt mondtam : Átaláhan a jogelvek, jogszabályok alkalmazásában őrizkedni kell a szigorú következetességtől. Mert a jogtudomány nem gépies tudomány. A jogelveket nem szabad ugy kezelni mint a számokat. A jogelveket soha sem szabad elválasztani az iiulükoktól, melyek azokat igazolják. Alkalmazni szabályt a nélkül, h o g y okszerű létalapja lenne, annyi, mint roszul alkalmazni, illetve megsérteni Wie das Lében, so vertrágt auch die Gesetzgebung und die Rechtsbildung kei ne absolute Consequenz, sondern verlangt die Rücksicht a u f die p r a c t i s c h e n u n d hu m a n e n V e r h a 1 tii i s s e und auf Ausnahmszustánde (Wilmowsky.) Erre dr. Dell'Adami azt mondta : »Bizony az ilyen jogfilozófia csak bukott lehet.« A mire szabad legyen nekem azzal vágni vissza, hogy viszont az olyan tételes jogi dogmatika, mint a dr. Dell'Adamié, ép ugy. mint az olyan jogfilozófia is, mint az övé, bizony csakis »bukott« lehet. ^ Numerus clausus. t X.L. ... 1 emovszky törvényszéki biro által, a »Jog« ez évi 44. számában megjelent közleményére vonatkozólag következe) megjegyezni valóm van. Az ügyvédek szegénységének egyik föoka jelenleg a nép szegénysége. A nagy-géresi vasúti pénztárnoktól tudom, hogy ezelőtt öt évvel az ottani, csakis személyes forgalom havi bevétele tett 230—260 frtot, — jelenleg 120—110 frtra rug; inkább mennek az emberek gyalog, csak ne fizessenek. így van ez az ügyvédeknél is, inkább várakozik s beéri kevesebb követeléssel, csakhogy a magas bélyeget ne kellessen előlegeznie ; s aztán az ügyvédek ellen hozott szigorú bélyegtörvény; s van-e más halandó ember ellen oly szigorúság a büntető törvényben, mint azon szakaszok, melyek az ügyvédek ellen hozottak? Ott van a bagatelltörvény, ha a fél maga megy panaszt tenni, vagy tárgyalni, megkapja itéletileg a fuvar- és napi díját, de ha az ügyvéd megy, az nem kap semmit, tehát ily eljárás mellett ki fog ügyvédhez menni? A községi birák s jegyzők készítik nyomtatványok kitöltésével az örökleveleket, átíratásokat, zálogjog bekebelezéseket s e téren az ügyvéd majdnem felesleges, s ha az ügyvéd készíti az öröklevelet, az adó rávezetése alkalmával vagy mást készit a jegyző, vagy a rávezetésért megfizetteti magát, épen ugy, mintha ő készítette volna. Volt esetem, hogy egy 3 évig folytatott perben a törvényszék igy itélt »felperesi ügyvéd munkadíja s kiadásai 20 frtban, alperesei szintén 20 frtban állapittatnak meg«, holott a felperes felhasznált 12 frt, az alperes 8 frt értékű bélyeget, lehet-e tehát ily eljárás mellett csak meg is élni, hát még tisztességes ruhában járni ? Már pedig a közönség azt megvárja az ügyvédtől. Mindezen tények békók az ügyvéd kezén, az igazságügyi kormánynak pedig az ügyvédek mindig mostoha gyermekei voltak, s a kamarák évenkinti feliratai vétettek-e figyelembe? I la kivihető lesz, hogy az ügyvédi oklevél elsőbbséget ád a hivatali kinevezésekre, megfogy a mtíködök száma, mert akkor az marad, a ki erejéljén bízik, az pedig nem lesz szegény. Mi a Bach-rendszer alatt divott s az ügyvédek számának leszállítását célzó intézkedést illeti: igaz, hogy kivált első izben nagyon kevés ügyvéd lett kinevezve s a kinevezettek ^ bizonyos helyekre lettek utasítva, s a ki oda nem ment, ügyvédségét nem gyakorolhatta. S mi történt? Kineveztettek az idősebb és az uradalmak ügyvédei, mert hiszen sem Sennyey báró, sem gróf Mailáth avagy gróf Andrássyak el nem tűrték volna, hogy az ö ügyvédjeik más helyre expediáltassanak, vagy a gyakorlattól eltiltassanak. Kineveztettek olyanok is, kik vagy soha, vagy már nem is működtek, ezek aztán oda adták neveiket a ki nem nevezetteknek, mint tette néhai Marschalko Tamás volt honvédtábornok, ki soha sem készített egyetlen keresetet, még is ki lett nevezve s neve alatt működtek a ki nem nevezett legtehetségesebb ügyvédek ; mások mint meghatalmazottak szerepeltek, de üzletüket nem hagyták abba, mert hiszen a diploma sokba kerül, elvenni pedig most sem lehet. Azt sem tartanára igazságosnak, hogy egy pártfogolt középszerű tehetség, egy jó s jövedelmes forgalmú helyre, - inig egy tehetséges kitűnő ügyvéd egy szegény népű járásbirósági székhelyre degradáltatnék, a hol még — netaláni — gyermekeit nem is iskoláztathatja. Azon véleményem van e tekintetbe, hogy ily eljárásnál is sok lesz a panasz, mert az ilyen ügyvédnek a rendes per folytatása a székhelyen, mennyivel költségesebb lesz. Alkalmilag a gyakorlatból többet. Gedeon, b.-szerdahtlyi Ügyvéd. y Az ügyvédség reformkérdése új igazságügyerünk initiativaja folytán ismét fölszinre került közéletünk sivár mezején. Az 1874-iki ügyvédi rendtartás, mely, miut szokás szerint minden kodifikacionális műveletünk a német szűk látkörön túlemelkedni képtelen volt: a lefolyt másfél évtized tapasztalatainak tanúsága szerint nem felelt meg sem az ügyvédi tisztességes existenciát biztosító anyagi érdekeknek, sem az államokban legtekintélyesebb emez osztály méltóságának s erkölcsi függetlenségének. 1874. után is történtek reform-kísérletek a — papiroson; új ügyvédi rendtartások készíttettek, melyekről azonban bízvást állithatni: medicamentum morbo pejus. Helyes tehát, hogy szakminiszterünk új ügyvédség] törvényjavaslat készítését határozta el, mely a tudomány mai színvonalára emelkedve, a jogszolgáltatás magas céljainak biztosításával, tökéletesebb ügyvédség alakítására vezethessen; csak hajótörést ne szenvedjen jó szándéka, nemes törekvése a mostani ügyvédellenes kabinet-politika szirtjén. A kormánypolitika szellemének eme nyomása alatt attól tartunk, hogy vagy most sem fog a reform létesittetni, hanem ismét elodáztatni vagy pedig oly mű alkottatik, a mely nem lesz valódi reformnak tekinthető. De attól, hogy az ügyvédségi tervezet elkészítésével megb zott s egyébkint nem kicsinyelhető szakférfiú D e ll'A d a m i Rezső eszméi elfogadtassanak s megvalósíttassanak, valóban nem félünk. De tisztázzuk az eszméket. A kielégítendő szükségek főforrásaul szolgál az ügyvédség hanyatlása, melynek jelenségeit, sem eltakarni, sem eldisputálni nem lehet. Erre nincs is holmi szégyenérzetböl okunk különösen nekünk, magván »knak. Hiszen nemcsak Németországban, hanem magában a nagy francia nemzet kebelében is, hol az ügyvédi kar történelméhez oly fényes múlt s oly nagyszerű traditiók kapcsolvák, átalános a panasz az ezen osztálynál elterjedt s terjedező hanyatlás miatt. Azért is a francia tudomány tekintélyei sokat foglalkoznak ezen szomorú társadalmi tünettel s okainak fürkészésével. Ezekből mi is vonhatnánk le magunknak tanúságot. Első sorba állítják a francia tudósok a szellemi hanyatlást, mely az ügyvédek befolyásának, erkölcsi hatalmának, tekintélyének csökkenésére vezet. A fórum emberei megvetik az elméletet s egyedül a praecedensekhez ragaszkodnak a judikaturában Igenis odáig jutottunk, hogy a birák által elhanyagolt tudomány, az ügyvédség által csak szellemi diszitménvül tekintetik, mely a gvakoríatban értéktelen. Nem csoda aztán, hogy a csekély tudománvos kellék mellett könnyen elnyerhető az ügyvédi állás, ezen osztály túlszaporodására. Ehez számítjuk még azt a körülményt is, hogy e hivatásnak nem lehet nagy értéke a jelen korban, melyben a spekuláció üzelmei, az ipar és kereskedelmi vállalatok viszik a főszerepet. Es ezekből ismét vagyoni hanyatlás következik, melv Franciaországban szintén észlelhető.