A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 49. szám - A kiskorúak cselekvő képessége

394 A JOG. tarthassa. Pedig ezt érvényben állónak kell tekinteni mindannak, »ki a hazai, sót e részben bármely jog elemi tanait elsajátította. Dr. Dell'Adami szerint érvénytelennek kellene tartani gyámi beleegyezés nélkül azon rendelkezéseket is, melyeket a 14 év e t meghaladott és önfenntartásáról is önállólag gondoskodó kiskoru oly ingóságokra nézve tett, melyeket fej- vagy kézimunka, szolgálat, tudomány, vagy más megengedett cselekvény által önmaga szerzett. Pedig ezt is világosan megengedi nemcsak az 1872: VIII. t. -c., hanem egyáltalán az 1877: XX. t. -c. 3. §. De sőt dr. Dell'Adami szerint érvénytelen volna a v é grendelet is kiskorutól származik; holott a törvényes korunak már érvényesen alkothatnak végrendeletet úgy ingatlan, mint ingó s úgy öröklött, mint szerzett vagyonukról. (Hk. I. Vlll.; III.: 30. 35, 1876: XVI. t. -c. 21 §.; 1877: XX. t. -c. 7 §. ) stb. III. De vegyük csak sorra azon törvényes intézkedéseket, melyeket dr. Dell'Adami idéz; azokból kézzelfoghatólag észrevehető, kinek részéről forog fenn az általa úgynevezett »komoly error, illetve ignorantia in re«. Dr. Dell'Adami hivatkozik: a) A hármas könyv 1: 126. c. 2. §-ra és a z 1715: LXVII1. t. -c. 9 — 10. §§-ra. Mindkettő világosan, kifejezetten a gyermek e k r ö l (pupilli), vagyis a serdületlenekről, nem törvényes komákrol szól, nem pedig a serdültekről, vagyis a törvényes komákról, kik az előbbi törvények szerint (1877-ig) gondnokság alatt állottak. »Amazok neveletlen árváknak (pupilli) mondatnak és t u t o r o k hatalma alá, az utóbbiak pedig kis i d e j ü e k n e k (minnorennes) neveztetnek és cürátorok kormánya alá szoktak bizattatni«. (K e 1 e m e n - C z öv e k I. könyv 236. §. ). A hármas könyv idézett címére hivatkozik Fran k is, midőn mondja, hogy »a gyermekkori szerződés magában erőtlenn«. (Közigazság törvénye I. rész 570. lap, 3. bek. 1. pont; 568. lap, 1. pont, 575. lap c) jegyzet), megmagyarázván az 572. lapon d) jegyzet alatt, hogy pupilla r is seu illegitim a aetas — az mindegy. Hát én hol, vagy mikor állítottam azt, hogy a gyermekek szerződései érvényesek? Nem azt tanitom-e, »Magyar magánjog« című munkám általános részében a 239. lapon, hogy a mi különösen a 12 éven alóli gyermekeket (serdületleneket, nem törvényes komákat) illeti, ezek birnak ugyan jogképességgel, de nem cselekvőséggel egyszersmind; mert a törvény nem tételez föl bennük sem észhasználatot (hujus modi aetatis pupilli nullum habent inteilectum), sem jogi akaratot. Azért is azon jogügylet, melyet velük valaki létrehoz, törvényileg semmis, egyszerűen félretétethetik a nélkül, hogy előleges visszahúzás vagy megerötlenités szükséges volna és tekintet nélkül arra, hogy a jogügylet érvényben maradása a kiskoru érdekeire hátrányos lenne-e, vagy hasznos. Ez okból érvénytelen még azon ajándékozási szerződés i-', melyet egy önjogú személy a 12 éven alóli kiskoruval köt, énnek abban ő bizonyos dolgot juttatván. b) A dr. Dell'Adami által idézett 1792: XVII. t. -c. 1. §. és 1802: XXI. t. -c. 2. §. pedig a pénzbeli terhes kötelezettség elvállalásáról és csakis azon kiskorúakról szól, kik tulajdon kere-, ménynyel nem birnak. De a szerzeményi ingóságok fölötti szabad rendelkezést nem korlátolta. — Avagy nem ezen törvényeknek megfelelőleg tanitom-e én is munkám 242. lapján, hogy »a kölcsönügyletekre nézve úgy áll a dolog, hogy a kiskoru által tett adósságok törvényileg semmisek és azok alapján a hitelező pénze visszafizetése iránt egy biróság előtt sem indíthat keresetet, még akkor sem, midőn az adósság létét a kiskoru az önjoguság elérte után nvilván elismeri. A kiskoruak adósságai csak k i v ét e 1 e s en, vagyis akkor érvényesek: a) ha szerzeményi szabad vagyonnal birnak, vagy b) ha a kölcsönvett pénz a gyermek személyére (tartás, ruházat, nevelés, életszükség stb. ) fordíttatott, vagy e) ha jószágaiba befektettetett. Az ily kölcsön ép úgy visszafizetendő), mint az, melynek összege a kiskorunál még természetben meg van «. IV. A mi különösen dr. Dell'Adaminak azon állítását illeti, mintha a kiskoruak terhes szerződéseit Kelemen, K ö v y és F r a n k is egyhangulag feltétlenül semmiseknek tanítanák: vizsgáljuk meg, hogy van-e ebben is és mennyiben igazság. Kelemen szerint a gyámnak csak akkor van joga, illetve kötelessége föllépni, ha a jogügylet káros. »Maguk az árvák is valami olyast cselekednének, a mi nekik kárukra és terhükre lenne, a tutornak kötelessége, hogy az olyan cselekedetet semmivé tegye, visszavonja és minden kárt elhárítson*. (KelemenCzövek I. könyv 321. lap. y) »A tutor az árváknak kárukra célozó kontraktusokat és más káros cselekedeteket megsemmisíti, az elidegenített dolgokat visszaszerzi; mert azoknak állapotjukat jobbá teheti, de rosszabbá nem«. (U. o. 336. lap, 5. pont. ) Tehát az e 1 ö n y ö s, hasznos s z e r z ö d és e k érvényben maradnak; ezek a gyám által meg nem támadhatók. Kövy-Fogarassy a törvényes komákról szólva sehol sem mondja azt, hogy szerződéseik föltétlenül semmisek, csak annyit mond, hogy ezen korban > a kötelezések rendszerint semmisek«. Tehát nem zárja ki, a minthogy meg is teszi a k ivételeket (magyarhoni magános törvénytudomány 14. lap, 34-35. §§. ). Frank a törvények megszorító magyarázatáról szólván, azt mondja: »Annál is inkább szükséges a kivétel és igy a törvény megszorítása, mikor azt maga a törvény célja kívánja. Ugy p. o. tiltva levén a kiskoruak kötései, mégis bizonyos, hogy maguknak hasznos kötéseket tehetnek» (I. rész 62. lap utolsó bekezdés, 2. pont. ) Másutt meg azt mondja: »Törvény miatt foganatlan a szerződés, főképen kiskoru árvákkal, hacsak egyszersmind az apa, gyám vagy gondviselő meg nem egyezett. Oka ennek a kiskoruaknál a tapasztalás hiánya, melyre nézve a törvény őket a gonosz emberek cselszövéseitől oltalmazni kívánta. — Mindazonáltal az oltalmazó törvényt ártalomra forditani nem szabad; és ha p. o. a kiskorú szerződésében hasznot látván, maga részéről azt fentartani kivánja, k o r á t ellene vetni nem lehet«. (i. m. 568. lap. ) Ha azonban az ilyen előnyös szerződést, mert tudta nélkül köttetett, a gyám mégis megsemmisíttetné, ezt a kiskoru úgy foghatja föl, minta gyámnak az ő ártalmára szóló káros c s e 1 e k v é n y é t, melyre nézve visszahúzással (revocatio) élhet. »Különben (a tutor) ha ilyes hasonló cselekedeteket tenne is, rendesen (in regula) törvény szerint semmit érők (ipso jure actus tales nulli erunt) és a nevendék tökéletes életkorra jutván az alsóbb biró. előtt is (coram judice etiam pedaneo) a birtokostól visszaveheti, a kárt pedig a tutorán megveheti. (K e 1 e m e n - C z ö v e k I. k., 342. 1. 4. pont. Hk. I: 124. c. 5. §., l653: XXIV. t. -c. 2. §. ) F r a n k pedig ide vonatkozólag azt mondja, hogy »semmi kétség, hogy a gyám vagy gondviselő káros tettét is el lehet dönteni«. (I. r. 574. lap, utolsó bekezdés. Hk. 1: 112. X. 3. §., 117. c. 2. §. ) Dr. Dell'Adaminak tehát csöpp igazsága sincs, midőn azt mondja, hogy a tiltó törvényből folyó semmiség tanát Kelemen, Kövy és Frank is egyhangúan ugy fogadták volna el, mint ö állítja. Ezen irókra való hivatkozás ép oly alaptalan, mint a milyen ferdités és félremagyarázás az elől említett törvényekre való hivatkozása. Kp oly alaptalan, mint azon ráfogás, mintha én azt tanítanám, hogy »a megtámadott nagykorú fél is excipiálhatná a haszon miatti érvényt. « Dr. Dell'Adami ur itt is szokása szerint épen ellenkezőjét állítja annak, mint a mi mondatott; s annyira fejtetőre állítja a dolgot, hogy szemlátomást észrevehető a mistilieatio. De lássuk, mit is tanitok én olyant, mely e tárgyban, nem volna összhangzó a hivatkozott irok nézeteivel és a módosító ujabb törvényekkel. Könyvem 241. lapján ez foglaltatik: »Tárgyi jogosultság szempontjából különbség teendő ingatlan és ingó javak között. « Ingatlanokról bármilyenek is legyenek ezek, akár öröklöttek, akár szerzeményiek, a kiskorú az önjogúság (24 év, illetve korengedély, vagy férjhez menet) előtt érvényesen nem intézkedhetik az atya, vagy gyám beleegyezés e nélkül. Ugyanez áll az öröklött ingó dolgokról, valamint azon szerzett ingóságokról is, melyeknek a kiskorú nem saját tevékenysége folytán, hanem idegen személyek utáni öröklés, hagyomány, ajándék (az érdem díjazok és a szokásos alkalmiak kivételével) vagy szerencse útján jutott birtokába. De ha a kiskorúnak ingóságai vannak, melyeket ő fej-, vagy heti munka, szolgálat, tudomány, vagy más megengedett cselekvény által maga keresett: azokról az atya, gyám, vagy gondnok beleegyezése nélkül is szabadon rendelkezhetik. Azonban még ezekről sem megszorítás nélkül, hanem két föltétel által korlátolva: a) ha életének 14. évét betöltötte és b) ha önfentartásáról maga gondoskodik. » V. Egyébiránt nevezetes, hogy dr. Dell'Adatni azt állítja, hogy »az 1877: XX. t. -c. csak a pcculiumra nézve tartalmaz ujítást, különben fentartja a cselekvő képességet szabályozó régi törvényeke t. « Ez aztán csak az igazi » komoly error, illetve ignorantia in re«. Ha dr. Dell'Adami ezen állítása igaz volna, ugy a kiskorút jelenleg is megilletné aszemélyes perképesség, jelenleg is fölléphetne bíróságok előtt önszemélyében akár keresőleg, mint fölperes, akár