A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 49. szám - A kiskorúak cselekvő képessége

Ötödik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1886. december 5. Szerkesztőség: V. sas - ntca 14. szám Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak, Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre. 6 frt — kr fél ».. 3 » — » negyed ».. 1 » 50 » Az elöfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnval küldendők. T A R T A L O M: A kiskoruak cselekvő képessége Irta: Dr. H erczegh Mihály, egyet. ny. r. tanár Budapesten — Numerus clausus. I. Irta: Szép Gedeon, bodrog-szerdahelyi ügyvéd. II Irta: Kún László, budapesti ügyvéd. — Birói illetőségi controversiák. Irta: Dr. D o b a i Viktor, budapesti ügyvéd. — Ausztria és külföld. (Az osztrák igazságügyi sta tisztika 1883-ban. Irta: Dr. Stiller Mór. ) — Sérelmek. (A fogarasi járásbiróság. I. Irta: Tibáld Mihály, fogarasi kir. jbiró. II. Irták: K apocsányi Mór, D u v l e a, Dr. Fejérvári A., N á n á s i S., ügyvédek és Csányi Andor, kir. közjegyző Fogarason. )— Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) A kiskorúak cselekvő képessége. Irta Dr. ILERCZEGH MIHÁLY egyetemi ny. r. tanár, Budapesten. Vannak egynémelyek, kik előtt csak az lehet helyes és alapos szent igazság, a mi tőlük származik; a mi ellenben másoktól ered, az csak tévedés vagy tudatlanság lehet. Ez a sors érte dr. Dell'Adarai részéről, kinek köztudomás szerint minden állitása csalhatatlanság, az én cikkemet is, mely a fenti cím alatt a »Jogtudományi Közlöny« 44. számában közöltetett, melyet tájékoztatás végett szükségesnek tartok itt megismertetni. I. A » Jogtudományi Közlöny«-ben én dr. S c h w a r z Gusztáv barátom fejtegetéseire eképen irtam: Elismerem ugyan szabálynak, hogy kiskoruak az apa vagy gyám beleegyezése nélkül nem köthetnek joghatálylyal terhes szerződéseket. De nem ismerem el e szabályt föltétlennek, melyet minden esetben merev következetességgel lehetne és kellene alkalmazni: tehát még akkor is, midőn az atya vagy gyám beleegyezése nélkül kötött terhes szerződés világos és kétségtelen előnyöket biztosit a kiskorú részére. Ilyen esetben az átalános szabály alól kivételt kell tenni, mert ilyen körülmények közt előre is vélelmeztetik az atya, gyám hallgatólagos beleegyezése, sőt ez nyilvánosan meg sem tagadható kötelesség megsértése nélkül. Az atya vagy gyám feladata nem az, hogy a kiskoru helyzetét rosszabbítsa, hanem sokkal inkább az, hogy jobbá tegye azt. Már pedig nem roszabbitaná-e a kiskoru helyzetét az olyan gyám vagy atya, ki az előnyös terhes szerződést csupán azon okból kifogásolná vagy támadná meg, mert az tudta és beleegyezése nélkül jött létre. Az ilyen atyai vagy gyámi ő nkénykedés, ok nélküli fontoskodás és önfejűsködés eddig sem volt megengedve: de jövőre sem lesz megengedhető. Ha tehát a kiskoru a maga részére hasznos és előnyös szerződést kötött, ámbár visszteherrel j á r, az érvényben marad s ellene a kiskoruság kifogását felhozni nem lehet. Mert a kiskoruak cselekvőképességét korlátoló törvények csak ótalmazó, védő erejűek: csak azon tekintetben akarják öket gondozni, hogy maguknak ne árthassanak, de nem kivánják őket gátolni abban, hogy maguknak, ha tudnak, használhassanak. Különben ebbeli nézetem helyességét osztják nemcsak a dr. Schwarz által idézett Stobbe és Ihering első rangu német jogászok, hanem a római remek jogászok közül Modestinus, a magyarok közül Frank, Wenzel, a francia irók közül pedig a többi közt Locré és Laurent A helyett tehát, hogy tévedésnek állitott nézetem helyességét tovább is fölösleges szavakkal bizonyitanám, ezen elismert tekintélyü jogászokra hivatkozom, mint a kiknek egyértelmű támogatása folytán az én tévedésnek bélyegzett nézetem már rég átalános és elfogadott igazsággá vált (communis ojinio doctorum). De lássuk ide vonatkozólag mit mond Modestinus: Nulla juris ratio aut aequitatis benignitas patitur, ut quae salubriter pro utilitate h o m in u m introducuntur, ea nos duriore interpretatione contra ipsorum commodum producamus ad severitatem. (L. 25. D. de leg. 1. 3. ) Másutt meg az mondatik: Meliorem quidem suam conditionem 1 i c e r e e i s (kiskoruaknak) facere etiam sine tutorisauctor i t a t e, deteriorem autem non aliter, quam tutoris auctoritate. (Pr. I de auct. tut. 1. 21. L. 28. pr. D. de pact. 2. 14. L. 10. D. de suv. et fact. 22. 6. ) Frank Ignácz: Törvény miatt foganatlan a szerződés főképen a k i sk o r u árvákkal. Oka ennek a tapasztalás hiánya, melyre nézve a törvény őket a gonosz emberek cselszövéseitől oltalmazni kivánta. Mindazáltal az oltalmazó törvényt ártalmukra forditani nem szabad és ha például a kiskoru az ö szerződésében hasznot látván, maga részéről fentartani kivánja, korát ellenvetni nem lehet. (Közigazság törvénye. I. köt. 568. 1. ) Wenzel Gusztáv: Különösen a törvényeket illetőleg megtörténhetik, hogy azok belső okaiknál fogva nem csak megszoritó magyarázatot, hanem valóságos megszoritást is tapasztaljanak. Ennek helye van, midőn a törvény célja ezen megszoritást kívánja, p. o. ámbár a kiskoruak szerződéseket kötni tiltatnak. Ily szerződések mégis helybenhagyatnak, ha azok reájok nézve hasznosak. (Magyar magánjog II. kiadás, I. kötet 155. 1. Ugyanezt mondja Frank is idéz m. 62. lapján). Locré: La loi lui (kiskorura) serait mérne préjudiciable si sous prétexte de l'incapacité un contrat, qui lui est avantageux pouvait étre annulé. L e résultatde son incapacité est de nepouvoir étre lésé, et non de ne pouvoir contracter. S'il n'était pas lésé, il n'aurait pas d'intérét a se pourvoir et la loi lui serait mérne préjudiciable si, sous prétexte de l'incapacité un contrat, qui lui est avantageux pouvait étre annulé. (6. k. 178. 1. ) Laurent: Le mineur n'est pas incapable comme mineur, il est incapable en tant qu'il ne peut-étre lésé (Principes de droit civil 16. köt. I 46. ). L'incapacité présumé du mineur peut-étre démentie par la realité: tel mineur de dix-huit ans est plus capable que tel majeur de vingt-cinq ans. II se peut donc, que les actes faits par les mineurs leur soit profitable. De la suit que la loi ne devait pas les frapper d'une incapacité absolue; c'eut été compromettre les intéréts du mineur a force de vouloir les proteger (u. o. 16. k 45, 1. ). Le seul but du legislateur est de les mettre á l'abri de toute lésion en les protegeant contre l'inexpérience de leur âge (u. o. 15. köt. 45t. sz. ). 11 n'y a pas de raison de les (terhes szerződés) déclarer nuls de plein droit; sont ils n u i s i b 1 e s au mineur, son tuteur en demandra l'annulation et le tribunal les annulera; lui sont ils profitables, le mineur doit avoir le droit de les valider; puisque c'est uniquement dans son intérét que la loi les annule (u. o. 15. k. 454. sz. ). II. Mit mond mindezekre dr. Dell'Adami ? Azt mondja, hogy az általam hivatkozott irók ép ellenkezőjét tanitják annak, a mit én állítok. Hogy ez dr. Dell'Adami részéről ellenem merő ráfogás a közönség félrevezetésére: kézzelfoghatólag kitünik a »Jogtudományi Közlöny« érintett számából, hol azok ide vonatkozó szavait szó szerint idéztem annak bizonyitása végett, hogv a kiskoruak cselekvő képességére nézve nemcsak én gondolkozom igy, hanem mások is, régibb és újabb, hazai és külföldi jogászok egyiránt; hogy tehát tanitásom a kiskoruak cselekvőségére nézve már régóta általánosan elfogadott elv: communis opinio doctorum. Avagy talán azt vette rosz néven tőlem dr. Dell'Adami hogy ez esetben én is merészeltem külföldi irókra hivatkozni, kiket rengeteg számban okkal vagy ok nélkül előrántani csak ö van jogositva, mintegy elvakitani, port hinteni szemébe azoknak, kik előtanulmányok hiánya miatt, vagy a megelőzőleg történt dolgok ismerete nélkül nincsenek oly helyzetben, hogy önálló és független birálatot gyakorolhatnának. Hiszen ha dr. Dell'Adami okoskodása olyan szent igazság volna, mint a milyennek azt ö tartja: akkor gyámi jóváhagyás nélkül érvénytelen volna a serdült kiskorunak az iránti egyezkedése is, hogy az őt terhelő adósság tőle ne követeltessék, vagy hogy a részére igért vagy tett ajándékot elfogadhassa és meg-