A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - A kisebb polgári peresügyi biróság törvény szerint ingatlanokra rendelhet-e végrehajtást?

A JOG. 389 Nagyobb csoda az, hogy az 1877. XX. t. -c. magyarázására még Modestinus is előszólittatik csaknem 2, 000 éves sírjából, rai mutatja, hogy a lélekvándorlás classikus tanuknál is előfordulhat. Hogy azonban a tételes magyarjog birói alkalmazását nem a világos törvény szerint kívánja valamely jogiró, ez már épen komoly e r r o r, illetve i g n o r a n t i a in re. A hármaskönyv I. CXXVI. t. -c. §. 2. ezt mondja: »Sine quorum (nempe: tutorum) scitu et c o nsensu pupilli ipsi nec procuratores adveniente legitim a ipsorum aetate eonstituere debent, nec etiam fassiones a 1 i q u a s i n f r a tempus p u p i 11 a r i s a e t a t i s eorum facere p o s s u n t. Qui si procuratores c o nstituerintautfassiones interea facerent nullius erunt firmitatis omnino. « Az 1715. LXVIII. t. -c. 9. 10. §-ai szerint: »Pupilli demum usque legitimam aetatem s u a m, tutorum suorum, sive legitimorum, sive testamentariorum, aut etiara dativorum tutelae subsint; adque interea temporis nec de rebus suis mobilibus per se disponere, neque curatores pro se elig ere et eonstituere valeant. « A legitim a aetas itt már 24 éves teljes kort jelentett. (Frank 112. §. c. ) Az 1792. XVII. te. §. 1: »Ut id obtineat tantum in obligationibes quae legitimé, et per tales, qui activitate semet obiigandi pollent, extradatae sunt, proinde p u p i ll o r u m, minorennium, sub patria potestate positorum qui nihil adhuc proprietatis habent, obligationes vim hancnullo unquam tempore habebunt. « Az 1802. XXI. t. -c. §. 2.: »Pari ratione etiam coritractus cum filiis et filiabus familias nullo proprio peculio provisis et intra perfectam aetatem constitutis citra parentum vei curatorum consensum pro invigorosis et nullis declarantu r. « A tiltó törvényből folyó, de e x p r e s s i s v e r b i s is kifejezett i p s o j u r e semmiség tanát ez alapon egyhangúan elfogadták Kelemen, K ö v y, Frank (1. utóbbi 294. §. »kiskorúak — leveleik már a törvény rendelésénél fogva erötlenek« etc, és u. o. c. ) Frank csak a kiskorú ellen hozza be a gazdagodási kereset tanát, mert a törvény az ő oltalmára, nem pedig mások fosztására célzott, (295. §. ), kivéve a kölcsönnél, miután erre nézve az 1802. XXI. t. -c. rendeli, hogy a hitelező pénzét is elveszti. Az 1877. XX. t. -c. csak a peculiumra nézve tartalmaz ujitást, egyébként fenntartja a cselekvésképességet szabályozó régi törvényeket, szabályozza azonban a gyámhatóság ingerentiáját ugy, hogy ez ép Herczegh Mihály ur példájában még az apa és gyám ellen is sikerrel »önfejüsködhetik. « Herczegh Mihály ur tanítása, mely azon kevés tárgy egyikére nézve, melyet tételes törvény szabályoz, contra ius c I a r u m fordul, e szerint bíróilag alkalmazva, fegyelmi vétséget képezne, elméletileg pedig de lege ferenda is csak akkor támaszkodnék irói szokásjogra, ha a communis o p i n i o ő utána azt approbálná. De erre nézve természetjogi indokolása, mely szerint a kiskorú mások zsebére szerencsét próbálhat és a forgalom biztonsága incommensurabilis becslésektől függ, ép oly kevéssé biztató, mint tételes jogi dogmatikája. Jellemző, hogy azt Wilmovsky csődrendtartásából meriti. — Bizony ilyen jogfilozófia csak »bukott« lehet. A kisebb polgári peresügyi biróság törvény szerint ingatlanokra rendelhet-e végrehajtást? Irta: SIMAY S., kőhalmi aljárásbiró. Nem egy bagatell bíróságot ismerünk, a mely következetesen az ingatlanokra is elrendeli a végrehajtást. Törvényszerű-e ez eljárásuk ? Látszólag ugyan igen, de a törvényes jog szempontjából véve: nem. Látszólag azért, mert az a törvényszerűség színezetével bír. De valóban: nem. Azért, mert az az 1877. évi XXII. t. -cikk világos rendelkezéseinek szigorú mértékét nem üti meg. Az illető bagatell bíróságok valószínűleg azon nézetben vannak, hogy miután az ügyben ők jártak el, perbíróság lévén: ergo a végrehajtás elrendelésére az ingókra ép ugy, mint az ingatlanokra, ők az illetékesek. Elvitázhatlan elvként áll ugyan az. hogy a végrehajtás elrendelésére a törvényben taxatíve felsorolt esetekben a perbíróság az illetékes; de nem minden polgári peres ügyben áll ez. Kétségkívül az illető bagatell bíróságok, melyek az ingatlanokra is a végrehajtást következetesen elrendelik, az 1881. évi LX. törvény 2. §-ának első bekezdésében foglalt elvből indulnak ki és azt hiszik, hogy azon elv ép ugy követendő a kisebb polgári peres ügyekben is. Felfogásuk — nézetünk szerint — nem correct. Miért? Azért, mert az 1877. évi XXII. törvényben — mely a bagatell bíráskodás minden stádiumában egyedüli irányadóul veendő — a törvényes jogi támpontot nélkülözi. Ugy látszik, az illető bagatell biróságok azon nézetben lehetnek, hogy az 1881. évi LX. törvénynek az 1877. évi XXII. törvény nem derogálhat, vagyis világosabban szólva, hogy az előbbi törvény az utóbbinak IV. fejezetét — azaz a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit — hatályon kivül helyezte, azon elvből indulván ki, hogy: »lex posterior derogat priori. « E nézetük jelen esetben azonban téves. Téves pedig azért, mert határozott meggyőződésünk szerint a z 1881. é v i LX. törvény — bár későbbi, mint az 1877. é v i XXII. törvény — ez utóbbinak intézkedésein semmi változást nem tett. Az 1877. évi XXII. törvéuy, mondhatni, egy speciális törvény. Ép ezért — nézetünk szerint — a bagatell bíráskodásban, kizárólag csakis e törvény szolgálhat zsinórmértékül. E törvénynek szavai — különösen a felvetett kérdésre vonatkozólag — oly világosak és határozottak, hogy azokból kétértelműséget talán csakis a legulejusok magyarázhatnak ki. Valóban mégis különösnek látszik, hogy oly világos, törvényes rendelkezésekkel szemben is a bagatell bíráskodás tekintetében — vagyis jobban moudva — terén oly annyira eclatansul egymástól elütő, különböző birói felfogásokkal találkozunk. Az érdekelt jogkereső közönség előtt ez nem annyira ötlik fel, mert neki mindegy, akármely biróság rendeli el érdekében a végrehajtást. Miután ha ő célját elérte, nem igen kutatja azt, ha vajjon a bírósági intézkedés a törvény rendelkezéseinek megfelel-e avagy nem. Azonban az elméleti, de különösen a practicus jogászok már nem lehetnek, főképen az utóbbiak, saját hivatásuknál fogva közömbösök az iránt, hogy azok, kik hivatali állásuknál fogva hivatva vannak arra, hogy a törvény néma szavaiba életet leheljenek, miként alkalmazzák a törvényt; hanem azoknak már mintegy hivatásszerű moralis kötelességük — ha csak egy kis nemes ambitiójuk is van — a biróságok egyes intézkedéseit a törvényes jog szempontjából is megbírálni s midőn ezt teszik, a judicatura egyöntetüsége érdekeinek tesznek nemes szolgálatot. A felvetett kérdésre tehát, mintha hallanók, az illető bagatell biróságok azt kérdezik tőlünk, hogy: hátha ők nem illetékesek, tulajdonképen mely biróság illetékes tehát az ingatlanokra és a végrehajtás elrendelésére ? Feleletünk reá a következő: Vegyük elő a bagatell törvényt (1877. évi XXII. t. -c. ) Ha lapozgatunk abban, reá jövünk az illető §-ra, mely a feltett kérdésre a határozott választ megadja nekünk, mégpedig oly érthető szavakban, hogy azokhoz még a kétely árnyéka sem férhet. Az illető törvény §-a a 86. §. Nézzük, mit mond ez ? Azt mondja, hogy: »ha az ingóságokra raegkisérlett végrehajtás sikertelen maradt, ha a lefoglalt tárgyakra igény jelentetett stb., jogában áll a végrehajtató félnek a 'marasztalt fél ingatlanaira végrehajtást kérni. Ezen esetben a törvénykezési rendtartás szabálvainak megfelelő kérvény az eljáró bíróhoz adandó be, ki azt 3 nap alatt további szabályszerű eljárás végett az illetékes telekkönyvi hatósághoz áttenni és a mennyiben a marasztalási összeg részletes kielégítés által kevesbedett, ezt átiratában összeg szerint kitenni köteles.