A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 47. szám - A bányahatóságokról

378 A JOG. egyéni szabadság és tulajdon érdekében az ily politikai értelemben független ügyvédség ? Bizony nem érnénk célt alacsony mértéken vett jóllakás céljára nézve sem és többet vesztenénk a vámon, mint nyerünk a réven. A proletár lateiner megmarad, ha kiszorul is egy osztályból, a társadalom bajának. Ha lesz túlsók »jelölt* — mi a szolgabérüket teljesen lesülyesztené — zugiró vagy más liberális professión marakodó, ez nem lesz semmivel sem jobb állapot. Hogy a jobb vagy bal láb fáj-e, egyre megy. Vagy a sok orvos, mérnök stb. foglalkozás nélküli tanult ember nem-e ép ugy veszélyeztet életbiztonságot, társadalmi békét, mint a perből táplálkozó prokátorság tultömése ? Igaz, hogy az ügyvéd befoly az igazságszolgáltatásra ; de csak közvetve és mindig ellenőrizve. És a hatóságra befolyni valóban csak képzett, jellemes, tekintélyes ügyvéd szokott. Tehát a justitia nevében vagy az osztály érdekében nem igazolhatjuk azon radícalis orvoslását a túlnépességi bajnak, mely azt akarja, hogy mert sokan vagyunk, kétharmadot vagy kilencven százalékot agyon kell ütni közülünk. Ez a malthusianismu s az ügyvédségben még kevesebbet ér, mint a maithusi recept az egyetemes pauperismus ellen. Es szabad-e egyoldalúan az ügyvédek érdekéből kiindulni, mellőzve a közönség érdekét, mely a szabad választás és nagy verseny által mindig nyer hivatott iparkodó ügyvéd által olcsóbb szükséglet — ellátást? Tagadható-e, hogy a munkabérlet benne van az ügyvéd díjazásában, mióta ő nem ingyenes patrónus, mint a római i u r i s consultus volt, ki passióból segítette c 1 i e n t e 1 ájá t? Ezt józanul nem tagadhatja az sem, ki a korszellemmel ellentétben a munkakeresetben valami lealázót lát, mint ez hóditó nép (ősök rablásához szokott) aristokratikus társadalmában előfordul. Hiszen a biró is ma munkabérért törvénykezik. A mi ebben odiozusnak tetszik, azon sem változtathatni. Ma, mikor minden a világon g s e f t-szagot kapott, a Szent-Péter fillértől az állami ügyek viteléig a parlamentaris részvényesek directoriuma által, lehet-e a non olet kipusztítására ép azoknál komolyan gondolni, kikről a néphit azt tartja, hogy mesterségük ma a fehér, holnap a fekete bizonyítása ? Ne ámítsuk magunkat. A kenyérkérdés u n i v e r s a 1 i s kérdés, a socialismus kérdése, melyet se osztály, se nemzet keretében partialiter megoldani nem lehet, mint a keringő vér szegénységét egy ponton nem lehet gyógyítani. A katonatiszt, állami tisztviselő, tanitó, pap szinte nyomorultan él óriási többségében. így a gazda, iparos stb. S az állam léphet-e a szerencse, érdem, véletlen helyébe osztó mindenhatónak ? Ez ma utópia. Ma a.kisebb szükséges baj: egyéni tulajdon és szabad verseny; egyenlő jog a hivatás választásban, érdem érvényesítésben. Az egyenlő egyéni jog — a democratia alapja — feladása ép az ügyvédi communismusban sem ethicai, sem politikai szempontból nem igazolható. Igazságtalan az egyén iránt, ártalmas a karra, közönségre és művelőd,ésre nézve. De azért a szerencsepróbálás elfajulását ép oly kevéssé kell tümi, mint a hamis játékost, ki a véletlennek segít. Ezért drákói fegyelmi szigor és valódi auton o m i a kell az ügyvédi karban, hol annyi a csábító alkalom a tisztességtelenség közvetítésére. Csak a kar érdeke, szennyesét kiirtani; vezetése általános emberi törvény szerint a jobb elemeké lesz, ha nagy es szabad a kar. A létszámkorlátozás csak ott jogosult, hol az ügyvédség kettéválasztott, vagyis hol valódi szabad ügyvédség mellett a felek képviseletének, pénzügyleti oldalának vitele alantas osztályra, a birói segédhivatal egy nemére bizva van, minő a francia a v o u é, olasz procuratore, angol s o 11 i c i t o r. De még ez is szabad Angliában, Amerikában, Olaszországban. Kineveztetése Franciaországon a hivatalvásárláson alapszik, megszüntetése a megváltás nehézsége miatt késik. És magát a duális must részben feladta Olaszország és másutt is veszélyezteti a kor üzleti szelleme, az éhező ügyvéd irigysége a jóllakó ügyészre. Mikor én magam mindezeket részletesen kifejtettem az ügyvédség reformjáról irt művemben és ideális okokból a dualismus behozatala mellett concludáltam, a magyar jogászgyülésen összesen két tag szavazott reá. Pedig ma is meggyőződésem, mit Róna n oly finom iróniával fejteget önéletleirása egyik gyönyörű helyén, hogy a pénzkeresés és idealismus összeférhetlen. Ha ideális ügyvédséget, joglovagokat akarunk, kik tisztességgel tudnak éhen halni ha kell (mint Angliában előfordult), akkor a gseftelést a publicummal más közegre kell bizni. De mivel ily javaslat nálunk vastag antiidealismus folytán támogatásra nem számithat, marad ideális tekintetben minden a réginél. Kevés jó, sok rosz. Mundus se e x p e d i e t. A darwini létküzdelem törvényét azonban kijátszani nem lehet. Az alúl kiváltságos felmentést hiába kívánunk. S ezért gazdagság helyett a tekintély alapja legyen köztünk: munka és becsület. A reformot pedig ne a sült galambok vagy az ezeregyéj örökké teritett asztala országában keressük, hanem abban, hogy a jogos munkakör megadva és biztosítva, az érdemszerű becsület elismerve legyen. Nálunk ennyi is csak nagy küzdelem árán érhető el, hol az ügyvédi reform útját eltorlaszolják az ellenszenv, előítélet és tudatlanság sziklafalai. A bányahatóságokról.* f Irta: MIKOLAY LÁSZLÓ, iglói ügyvéd és bányász. Mint már egy elöbbeni cikkemben megemlítettem volt, ugy a bányakapitányságokat és bányabiróságokat »b á n y a h a t ó s á g elnevezése alatt egy kalap alá kellene hozni, épen ugy, a mint az 1869. évi IV. t.-cikk életbeléptetése előtt a szolgabírói vagy alispáni hivatal volt, hol közigazgatási és jogszolgáltatási ügyek — legtöbb esetben ugyanazon referensek által — egyidejűleg tárgyaltattak és elintéztettek. Tudom, liogy a laikusok közt sokan lesznek, a kik az ilyen reform ellen vetőt fognak mondani s a kik ebbeli indítványomban s tervezetemben bizonyos »v i s s z aesés«-t fognak látni; de ez csak látszólag az, a maga valójában pe'dig a bányaközigazgatási és bányabirósági hivatalok egyesítése a nagyközönségre nézve igen célszerű és előnyös s kivált a mostani bányászati viszonyok közt nagyon is indokolt intézmény volna. Magától értetődik, hogy a báuyaközigazgatási és a bányabirósági előadóknak bizonyos, a törvény által annak idején pontosan és szigorúan körvonalozandó b á n y a j o g i s z a kismeretekkel kellene b i r n i o k. A közigazgatási tisztviselő (bányabiztos) legyen államvizsgázott jogász és végzett akad. bányász; a bányabirósági előadó pedig okleveles ügyvéd vagy biró és szintén akad. bányász. Ugyanezen utóbbi qualifieatióval kellene a bányahatósági elnöknek is birnia. Mind a bányaközigazgatási határozatok, mind pedig a bányabirósági ítéletek és végzések az illető egyes előadók által saját legjobb belátásuk és lelkiismeretük szerint hozatnának s az elnök aláírásával ellátva, a bányahatóság, mint bányakapitányság, vagy pedig a bányahatóság, mint 'bányaInróság által kiadatnának. A bányabirósági Ítéletek szintén »0 felsége a király nevében« lennének irásba foglalandók s a feleknek kézbesítendők. Az elsőfokú bányahatósági határozatok vagy ítéletek ellen irányzott fel folyamodások, illetőleg felebbezések a ! másodfokú bányahatósághoz felterjesztetnének, a mely másodfokú bányahatóság — egy elég volna az egész | országra nézve — törvény által alkottatandó lenne. F.zen * L. a »Jog« 40. számát.