A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 47. szám - A bányahatóságokról

A JOG. 370 második forumnál a neheztelt határozatok vagy itéletek »t a n á csülésben« vétetnének felülvizsgálat alá s az itt hozott határozatok vagy ítéletek a fő bányahatóság, mint főbányakapitányság, vagy mint főbányabiróság által — kiadatnának. Az utolsó és legfőbb felébbviteli forumot képezné egy e célból a m. kir. földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumban szervezendő »s z a k t a n á c s«, a mely határozatait és Ítéleteit szintén tanácsülésben hozná. Magától értetődik, hogy a felebbviteli hatóságoknál is az előadóknak, szavazó ülnököknek és elnököknek bányajogászoknak kellene lenniök. A törvény meghatározná továbbá a gyakorlatnak időtartamát is, mint péld. Poroszhonban, a melynek letelte után valamely bányajogász az első, második vagy harmadik bányahatósági forumnál előadó vagy e l n ö k lehetne, nemkülönben, hogy hány szavazó tagból kellene a második vagy harmadik forumbeli tanácsnak összeállítva lennie, hogy határozatuk vagy ítéletük jogérvényes legyen. A bányamüvelő közönségre nézve kivált az elsőfokú bányahatóság — ha t. i. a bányakapitányság és bányabiróság egy hatóságban egyesítve volna — nagy előnynyel járna. Mert minthogy a bányakapitányság a bányabirósággal karöltve jár s egyiknek a másikra minduntalan szüksége van; nemkülönben minthogy a magánfeleknek is rendesen mindkét hivatalnál van dolguk, azért célszerűbbnek fogjuk találni e két hivatalnak egyesítését már azon szempontból is, hogy a magánember egy hivatalban találhatja a bányakapitánysági és bányabirósági előadót; ugyanott találhatja a bányakönyvvezetőt, nemkülönben a különféle bányabirósági és bányakapitánysági könyveket, irattárakat stb., stb., egyáltalában mindazt, a mire félnek bányaügyekben szüksége van. Ez mindenesetre jobb és a magánfelekre olcsóbb szervezés volna, mint mintha az illetőnek a bányakapitányságtól ötödik vármegyében találtató bányabirósághoz minden egyes apróság miatt külön-külön kellene utaznia, a mint azt jelenleg mindennap tapasztalhatjuk. Az irodaszemélyzetnek vala mivel több dolga akadna ugyan, de ők azt egy kis évi remuneratio árán szívesen elvégeznék. Inkább dolgoznának, semhogy unalmukban való pipázgatással a hivatalban annyi sok dohányt fogyaszszanak. Ez lenne a létesítendő új bányahatósági intézménynek egyszerű tervezete, a melynek alaposabb és behatóbb kidolgozása és keresztülvitele még sok gondot okozna ugyan a magas kormánynak, de a mely egyesült bányahatóságnak életbeléptetése által a nagy bányamüvelö közönség igen sokat nyerne, nemcsak idő és pénz tekintetében, hanem már azon megnyugtató öntudatnál fogva is, hogy peres és perenkivüli bányaügyeik ezentúl tapasztalt szakértők által fognának elintéztetni s hogy a hivatalfőnöknek lesz gondja és szeme arra is, miszerint a beadványok ezentúl nem 5—10 év mulva, hanem a nagyközönség teljes megelégedésére kellő időben fognak elintézést nyerni. Mert milyen kedvvel és lelkiismerettel hozzon egy mostani bányabiró letárgyalt bányaperekben ítéletet, ha n e m s z a k é r t ö bányász! És mit szóljanak az ilyen itéleti tervezethez a többi szavazó birák, a kik még kevésbé bányászok? Képzelhetni azután a legtöbb esetben az ilyen bányaügyi itéletnek alapos és szakszerű indokolását! De az nem is lehet másképen mindaddig, a mig laikus birák egy előttük teljesen incognita terrán felmerülő peresügyekben ítéletet fognak hozni? S ki szenved ezen calamitas alatt legtöbbet ?. Csak a bányamüvelő közönség! Ha már egyszer a bányahatóságokról van szó, akkor legyen szabad egyet-mást a bányakapitányság hatásköréből még pótlólag felemlíteni. A bányatörvény ugyanis azt kívánja, hogy a bányam ü v e k (szabadkutatások és adományozott bányák) folytonos üzemben tartassanak s hogy a bányakapitányság csak fontos okoknál fogva van hivatva bizonyos időtartamra m ü v e 1 é s i haladékot engedni. A törvénynek ezen intézkedése helyes és indokolt, d e nincs köze g, a ki a bányamüveknek szakadatlan üzemben tartását ellenőrizné. Néha bejelentetik egyszerre több száz szabadkutatás, de azért az illető tulajdonos éveken át egyikben sem dolgoztat s épen ugy vagyunk adományozott bányákkal is, melyek, a nélkül, hogy müvelési haladékot nyertek volna, évek óta szünetelnek. S minthogy minden szabadkutató és minden bányatulajdonos köteles évenként művelési kimutatást az illetékes bányakapitánysághoz beterjeszteni, ugy tény, hogy ezen üzemi kimutatások a legtöbb esetben koholt adatokat tartalmaznak. A bányakapitányság pedig, a mely a bányamüveket hivatalból nem ellenőrzi, >készpénzé<nek veszi e koholt kimutatásokat s igy történik, hogy a bányakapitányság által kiadott statisztikai adatok a legtöbb esetben nem felelnek meg a valóságnak s hogy igen sok bányamű bányakapitánysági engedély nélkül is továbbra szünetel. De az ellenőrzésnek ezen hiánya nemzetgazdaságtani szempontból igen káros befolyású a bányamüvelésre egyáltalában. Mert ha egy egész vidék szabadkutatások által fedetik s az illető tulajdonos »koholt« müvelési adatok alapján birja e szabadkutatásait magának évről-évre biztosítani, a n é l k ü l, hogy csak egy ponton is megkisérlett volna a föld belsejébe hatolni s az ott találni remélt tellérnek vájástérdemlöségéről magának meggyőződést szerezni. akkor minden más vállalkozó ugyanazon vidéken a kutatási kísérletekből k i van zárva, ha mindjárt is nagyobb költséggel és lelkiismeretesebb szorgalommal látna a kutatási és feltárási munkálatokhoz. Hogy ezen kutatási és bányamüvelési visszaéléseknek vége vettessék és a bányamüveléshez való vállalati kedv, kivált a bányásznépben ápoltassék, ugy feltétlenül szükséges következőkről gondoskodni: 1. Hogy a szabadkutatásoknak és adományozott bányáknak folytonos üzemben tartása egy és ugyanazon bányakerületben egy kiküldött bányahatósági hivatalnok (bányabiztos) által oly módon ellenőriztessék, hogy az illető biztos évenként a helyszínén való személyes megjelenése által az állítólag üzemben tartott bányamüveket váratlanul ra e glepje és a beterjesztett üzemkimutatási adatok valódiságáról magának in facie loci meggyőződést szerezzen, szükség esetében pedig a hanyag és késedelmes szabadkutató vagy bányabirtokos ellen annak megbüntetése végett a kiküldő hatóságnál jelentést tegyen. ilyen hivatalból való ellenőrző eljárás által sok törvényt sértő és kéteshirű szabadkutató elüttetnék kutatási jogától s a bányák lelkiismeretes vállalkozóknak jutnának kezökbe. De bányarendőri szempontból is nagyon kívánatos volna az ilyen »repülő« biztosnak a helyszínre való kiküldetése, mert kivált a szünetelő bányamüveknél a személy- és vagyonbiztosság igen gyakran veszélyeztetve van, a nélkül, hogy az illető bányamütulajdonos a bányatörvényben előirt szükséges óvintézkedésekről gondoskodnék, minthogy jól tudja, hogy hivatalos közeg nem ellenőzi a bányákat; hogy a bányabirtokosok praeventiv óvintézkedések megtételére kellő szigorral nem kényszeríttetnek s hogy a vizsgáló biztos csak akkor látogatja meg a bányát, a mikor benne a szerencsétlenség már megtörtént, de előbb nem! 2. Hogy sok hiábavaló és költséges bányahatárvillongást kikerüljünk, felette szükséges volna az egyes bányahatósági kerületekbe eső községeknek legújabb és hiteles kataszteri térképeit beszerezni s azokra ezentúl az üzemben levő adományozott bányákat, valamint szabadkutatásokat bejegyezni, az időközben felhagyottakat pedig szintén kitüntetni, ugy hogy mindenki, a ki szabadkutatást bejelenteni szándékoznék és nehogy magának hiábavaló költséget okozzon, mindjárt a bányahatósági irodában őrzött térképekről leolvashatja, vajjon »szabad«-ba esik-e még az általa elfoglalni kivánt terep, avagy occupálva van-e már egy korábbi szabadkutató által. Az ilyen térképek igen nagy előnvére és szolgálatára lennének mind a bányahatóságoknak, mind pedig a bányászközönségnek is. 3. Nemzetgazdaságiam szempontból nem m é lt á n y o s, sem nem indokolt a törvénynek azon intézkedése, hogv az illető fél, a ki szabadkutatást bejelent, mindjárt egv egész évre előre fizesse meg a 4 frtnyi kutatási illet é k e t, a mikor a szegény kutató még nem is ismeri a föld gyomrát s annak tartalmát; csak sejt, gondol, vél valami ércet a föld belsejében feltárhatni s már is megadóztatik egy egész évre, holott az illető kutató talán már néhány hét mulva kutatási kísérleteit eredménytelen fáradozása után s nem csekélv pénzáldozatok árán végképen abbanhagyia. Épen ugy nem h e lye s e l h e t ö az sem, hogy a mai kedvezőtlen bányaipari viszonyok közt a bányák kivétel nélkül bányamértékiilletéket fizessenek és pedig mindjárt a bányaadományozás napjától számítva. Gazdag bányák fizethetik végtére ezen felette igazságtalan adót, de nem pótfizetésből