A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 6. szám - A magyar bányabiróságokról

A JOG. tételnek vagy kötelezettségnek, annál kevésbé pedig egyedüli vagy föfeltételnek nem tekinthető és pedig már azért sem, mert szám szerinti mennyiségről értesités ki nem köttetett s igy a mennyiben kötelezettség rejlének is ezen mellékmondatban, eladó annak? már az ííltal is megfelel, ha a vevőt a kitűzött határidőben csak átalánosságban értesitette arról, hogy annyi nem termett, mint a mennyi eladatott. Az értesités ezek szerint feltétel nem lévén, felperes csak az esetre követelhetne kártérítést, ha bebizonyítaná, hogy eladó a szállítandó volt mennyiségnek egy részét visszatartotta volna, miért is a kereset, mint nem ez alapra fektetett, már ez okból alaptalan. Az eladó ilyen esetben nem köteles bizonyítani, hogy tényleg mennyi termett birtokán, hanem elég ha bizonyítja, hogy elemi csapás folytán oly súlyos kárt szenvedett, hogy a reménylett termés nagy része megsemmisült; ennek ellenében vevő tartozik bizonyítani, hogy a termés oly mennyiséget tett, melyből az eladott gabuamennyiség kikerült volna, vagy hogy eladó az ö megrövidítésére abból egy harmadiknak valamit eladott. (A m. kir. Curia 8219. sz.) Bűn-ügyekben. A m. kir. Curia döntvényeiből. 4!). szám. A szabadságvesztés büntetésének középmértéke (B. T. K. 89. §.) a büntetés maximumának kettéosztása által, vagy pedig olykép állapitandó-e meg, hogy a büntetőtörvény által meghatározott legmagasabb tételből levonatván a büntetés minimuma, a fenmaradt rész kettéosztatik és a hányadhoz a minimum hozzáadatik? (Például: a börtönnel büntetendő lopás büntetésének leghosszabb tartama (340. §.) öt évig terjedhető börtön lévén, ennek középmértéke 21/., évi, vagy pedig tekintettel arra, hogy a börtönbüntetés legrövidebb tartama (24. §.) hat hó: 2 évi és 9 havi börtönben állapitandó-e meg? Határozat. Tekintve a B. T. K. 89. §-át, mely szerint a büntetések kiszabásánál a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe veendők ; tekintve a B. T. K. 90. és 91. §§-ait, melyek szerint túlnyomó súlyosító körülmények esetében, a büntetésnek az elkövetett cselekményre megállapított legmagasabb mértéke, ellenben túlnyomó enyhítő körülmények esetében annak legkisebb mértéke megközelitendő vagy alkalmazandó : e három szakasznak egymáshoz való viszonyításából kitűnik, hogy a büntetés — a mennyiben a törvényben különösen meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az elkövetett cselekményre, a törvény különös részében meghatározott legalacsonyabb és legmagasabb mértéke között szabandó ki; továbbá, hogy a büntetés, a büntetendő cselekménynek és az ezt elkövetőnek körülményeihez képest, a törvényben meghatározott tétel két végpontja között, vagy fölfelé vagy lefelé haladva állapítandó meg. Tekintve, hogy ezek szerint mindenik büntetendő cselekmény elkövetőjének törvény szerinti megbüntetésére nézve — a mennyiben a törvényben külön meghatározott kivételes eset nem forog fenn — az illető büntetési tétel két végpontja képezi az átléphetetlen határt; tekintve, hogy ezen két határ között a konkrét büntetés, a 90. §. esetében a magasabb végpont felé közeledés, vagy annak elérése, a 91. §. esetében pedig az alacsonyabb végpont felé közeledés vagy annak elérése által állapítandó meg; tekintve, hogy a mint a fölfelé haladást túlnyomó súlyosító körülmények, ugy ellenben a lefelé haladást túlnyomó enyhítő körülmények fenforgásától tételezi fel a törvény: mindezekből önként következik, hogy a büntetési tétel legmagasabb és legalacsonyabb mértéke között oly középső pontnak is kell lennie, mely az esetben alkalmazandó, ha sem a 90., sem pedig a 91. §. esete nem forog fenn s a mely a központból egyszersmind túlnyomó súlyosító körülmények fenforgása esetében a 90. §. által megjelölt irányban, túlnyomó enyhítő körülmények esetében pedig a 91. §-ban megjelölt irányban kell a büntetés kimérésénél kiindulni. Tekintve ezek után, hogy a fegyháznak legrövidebb tartama a B. T. K. 22. §-a által két évre, a börtön legrövidebb tartama pedig a 24. §. szerint hat hónapra tétetett: az ezen büntetések valamelyikével büntetendő cselekmény mindazon eseteiben, melyekben a büntetési tétel legalacsonyabb mértéke az illető büntetési nemnek legrövidebb tartamával azonos: a büntetési tétel középső pontja nem a számtani egységtől, hanem azon büntetési nemnek a 22. §-ban, illetőleg a Jl. $-ban megbatározott legrövidebb tartamától kezdve és akként számítandó, hogy az ezen legrövidebb tartam és a cselekményre meghatározott legmagasabb tartam közötti különbözet kettéosztatván és az ekként nyert eredményhez az addig mellőzött 2 év, illetőleg h hó hozzáadatván : az eredményezett mennyiség képezendi az illető büntetési tétel középső, vagyis azon pontját, mely sem túlnyomó enyhítő, sem pedig súlyosító körülmények nem létében alkalmazandó s a melytől ellenkező esetben a körülmények számához vagy nyomatékához képest — a mennyiben a bő. vagy 92. §§. alkalmazásának esete nem forog fenn, vagy pedig a törvény külön rendelkezése a büntetés kimérésére nézve más rendelkezést nem tartalmaz (65., 72., 96. §§.) — az arányos kiszabás vagy fölfelé vagy lefelé eszközlendö. Tekintve, hogy ámbár a büntetés kiszámítására irányadó ezen módozat a B. T. K. 90. és 91. §§. világos szavai szerint is meg van állapítva, ennek helyessége mindazonáltal ezen fölül a szabadságvesztés-büntetéseknek kimérése tekintetében alapul szolgáló rendszerből is oly szükségszerűséggel következik, hogy mellőzése- vagyis a számtani egységnek a kiszámítás alapjául elfogadása esetében, az egész büntetési rendszer zavarba hozatnék ; nevezetesen pedig a 3 évig terjedhető fegyházzal büntetendő cselekmények büntetésének középtartama V/2 évre, tehát a büntetési nem legrövidebb tartamánál is alacsonyabb mértékre szállíttatnék le, a miből azon további és szembeötlő helytelenség következnék: hogy a míg a kérdéses esetekben igen nyomatékos és túlnyomó enyhítő körülmények mellett, a 91. §. értelmében csakis két évi fegyházra szállítható le a büntetés, addig enyhítő körülmények nem létében, a büntetés annyira szállítandó le, hogy annak az illető cselekményre meghatározott büntetési nemben való kiszabására, a törvény 22. §-ának abszolút rendelkezése folytán, nem maradván tér, a büntetés csakis a 92. §. alkalmazásával vagyis a fegyháznak börtönbüntetésre való átváltoztatásával s igy az enyhítő körülmények rendszerének teljes felforgatásával lenne megállapítható : tekintve, hogy hasonló rendszertelenséget, a cselekmény és a büntetés közötti aránynak ugyanazon felforgatását eredményezné a számtani egységnek a kiszámítás alapjául való elfogadása azon esetekben is, melyekben 10 évtől 15 évig terjedhető fegyház lévén a cselekmény rendszerinti büntetéséül megállapítva: a súlyosító és enyhítő körülmények hiányában kiszabandó büntetés ll/2 évig terjedhető fegyház íenne, mig ugyanazon cselemény miatti megbüntetésnél nyomatékos enyhítő körülmények és ez utóbbiaknak túlnyomó súlya mellett a 91. §. értelmében 10 évig terjedhető fegyháznál lejebb szá'lani rendszerint nem lehetne ; tekintve továbbá, hogy habár az ismételve kiemelt helytelenségeknek és rendszertelenségeknek már magában véve is feltűnő volta kizárja azon felfogás lehetőségét, hogy ez a törvényhozás által állapíttatott volna meg; s habár továbbá a B. T. K. többször idézett 89., 90. és 91. §§-nak szószerinti szövege is határozottan visszautasítja ezen felfogást: mindezenfölül még a legkétségtelenebbül kitűnik a törvényhozásnak e kérdésre vonatkozólag iránytadó akarata, a törvényjavaslat indokainak az ajánlott büntetési rendszer igazolásánál felhozott és ellentmondásra nem talált világos tartalmából, a hol a javaslatot előterjesztő igazságügyminiszter a büntetéseknek felosztását indokolván, a követett rendszer eredményét a következő szavakban vonja le : A büntetések kimérésénél ezek folytán s a 88. és 89. §§-ban (a törvény 90. és 91. §.) foglalt utasítások szerint azon szabály szolgál irányadóul, hogy rendszerint, ha t. i. sem súlyosító, sem enyhítő körülmények nem forognak fenn, vagy ezek egymást kölcsönösen ellensúlyozzák, | a maximum és minimum közötti középszám képezendi a büntetés tartalmául megállapítandó időt. Ha tehát 2 évtől 5 évig tartó büntetés van a törvényben megállapítva: ez esetben 3 évet és 6 hónapot állapitand meg a bíró. Ezen szám emelkedhetik súlyosító körülmények miatt egész 5 évig vagy leszállítható enyhítő körülmények folytán 2 évre (Anyaggyújt. 71. lap) ; tekintve, hogy az akként tüzetesen kifejtett rendszer változatlanul fogadtatott el a törvényhozás által; tekintve, hogy ezen szembeötlő tény a legkétI ségtelenebb bizonyítéka a törvényhozás azon akaratnvilv'ánitásának. I mely szerint a javasolt rendszert — az előtte kifejtett számítási alappal együtt — a tárgy teljes ismerete és megfontolása mellett törvénynyé emelni kívánta; tekintve, hogy a törvénynek a törvényhozás eszméje szerinti alkalmazása által, a fenn kiemelt helytelenségek és zavarok nem keletkezhetnek s egvrészről a büntetési rendszerben a harmónia, másrészről a büntetendő cselekmények