A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 6. szám - A magyar bányabiróságokról

22 A JOG. által felperesnek oda kínált és ez által szükség esetére el is fogadott föeskü sem, mert alperesnek az árúk minősége ellen kifogása nem lévén, azokat az árkülönbség miatt rendelkezésre nem is bocsáthatta, de mert fentiek mellett a rendelkezésre való bocsátás meg vagy meg nem történte perdöntő körülményt amúgy sem képez. Végre nem vétethetett perdöntő körülménynek az sem, hogy a kereseti árúk alperesnél még természetben felperes rendelkezésére megvannak-e vagy sem s igy a felperileg NB. alatt bocsátott s alperes által valódiság tekintetében kifogás alá nem vett levéllel igazoltnak venni kellett azon körülményt sem, melynél fogva a kereseti árúk egészben felperes rendelkezésére már nem állanak, mert a mint már fentebb jeleztetett utánvétel melletti megrendelés esetében vételárnak az utánvételi összeg tekintendő, melynek lefizetése esetén vevőnek s ugy alperesnek kétségtelen joga is van az utánvételi árúkat azonnal felhasználni vagy tovább is adni. A budapesti kir. ítélő tábla (1885. május 11. 601/V. 1885. sz. a.): Az első bíróság ítélete megváltoztatik és alperes cég köteleztetik felperes részére 3 frt 50 kr. tőkét megfizetni. Indokok: A per adatai szerint a kérdésben forgó árú alperes által megrendeltetett ugyan, de annak vételára felek között előzetesen meg lett állapítva. Habár ennek folytán alperes a felperes által utánvett összeget a küldött árúkért igényelt vételárnak s illetőleg az árúnak az utánvett összegnek utánvétele mellett elküldését felperes oly ajánlatának tekintette, mely szerint a küldött árút az utánvett összeg, mint vételárért, hajlandó alperesnek eladni; mégis másrészt alperesnek saját előadásából kitűnő azon cselekvénye által, miszerint felperesnek későbbi azon értesítésére, mely szerint az árúnak eladási árát 32 frtra tette, a küldeménynek rendelkezésére bocsátásával felelt, az emiitett első ajánlat meg van haladva s illetőleg felperes azon ajánlatból folyó kötelezettségei alól felmentetett. E szerint további elbírálás tárgyát főleg azon kérdés képezi, hogy felperesnek azon új ajánlatát, miszerint az árút csak 32 frtért hajlandó eladni, alperes kellő időben visszautasította vagy elfogadta-e ? Miután pedig az 1885. évi jan. 15-én tartott póttárgyalás alkalmával felperes részéről 2. alatt becsatolt levélnek tőle származását alperes kétségbe nem vonván, az által be van bizonyítva, hogy alperes az árúküldeményt, melynek vételár hátraléka követeltetik, részben felhasználta, azon cselekménye által pedig alperes a mondott ajánlatot, ha azt előbb vissza is utasította volna, utólag elfogadottnak tekintendő, az alperes által különben is szabatosan meg nem határozott árúmaradékot visszafogadni eladó felperes még azon esetre sem tartozik, ha az, hogy alperes a második ajánlatot kellő időben visszautasította, bebizonyíttatnék ; s következőleg vevő alperes cég a követelt vételárhátralékot, ennek külön kifogással meg nem támadott kamatát és mint pervesztes fél a perköltséget is feltétlenül tartozik felperesnek megfizetni. A m. kir. Curia Í1886. januárius 14. 993. sz. a.) : Mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik s köteleztetik alperesnek 23 frt 75 kr. költséget 8 nap s végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperesnek első perbeszédében tett azon állítását, hogy a kérdéses árúcikket, az azért fizetendő ár összegének meghatározása nélkül utánvét mellett rendelte meg, felperes a tárgyalás folvama alatt nem tagadván, alperesnek ezen állítása a p. törv. rendtartás 159. §-ához képest felperes által beismertnek tekintendő. Az ily módon lett megrendelés azt feltételezvén,^ hogy a megrendelés foganatosítása esetében vevő kész azon árösszeget fizetni, mely a hasonnemü árúcikkek üzleti szokásos^ vételárát képezi, önként folyik, hogy az ily elfogadott megrendelés folytán jogosítva van ugyan az eladó a megrendelt s elküldött árúcikkért a vevőtől azon árt követelni, mely az árúcikknek az ügylet létrejöttekor létezett szokásos üzleti árát képezte, de hogy ezt az azt kifogásoló vevőtől követelhesse, tagadás ellenében bizonyítania kell azt, hogy az általa követelt ár az üzleti szokásos áraknak megfelel. Jelen esetben tehát eltekintve attól is, hogy alperes akkor, midőn felperes a kérdéses árúkat 1884. évi február 27-én 30 frt 50 kr. utánvét mellett küldötte meg, az árúcikkek vételárakép egyedül ezen összeget tekinthette s ezen összegnek lefizetésével az árú felett jóhiszemüleg rendelkezhetett; felperest keresetével elutasítani s mint általában pervesztest, az okozott költségek megfizetésére kötelezni kellett, mert még az utánvételnél történt állítólagos tévedés esetében is az alperestől 1884. évi március 15-én I igényelt magasabb árt csak akkor követelhetné, ha igazolta volna i azt, hogy az árúcikkek az üzlet létesítésekor fennállott szokásos üzleti árakkal számitvák, már pedig felperes ezt bizonyítani meg sem kísérletté, dacára annak, hogy ép az általa 2 NB. a. csatolt I levélből tudhatta, hogy alperes a csak később igényelt többletárt I ép az okból tagadta meg. Szabó üzletben alkalmazott szabász éi főnöke közti viszonyra a kereskedelmi törvény intézkedései alkalmazandók lévén, ö csak három havi felmondás mellett boc átható el. A szegedi kir. járásbíróság:, mint kereskedelmi bíróság! (1885. márc. 17. 4,670. sz. a.): Szabó Jakab ügyvéd által képviselt B. Emilnek, dr. Déry Károly ügyvéd által képviselt Sch. M. alperes í ellen 375 frt s jár. iránti perében. Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes, mint alperes üzletében alkalmazott : szabász fizetésének három hóra járó részét követeli alperestől, minthogy alperes öt üzletéből 15 napi felmondás után elbocsátotta, de minthogy alperes nem bejegyzett cég, sem pedig oly nagy iparvállalattal nem bir, hogy üzletében alkalmazott egyéneknek az 1875. évi XXXVII. t.-c. 57. §-ában megszabott 3 havi felmondásra kötelezhető lenne s minthogy felperes 15 napi felI mondási határidőre járó fizetését alperestől beismerése szerint is I megkapta, a felmondást pedig elfogadta s a bemutatott közjegyzői i szerződés szerint a felmondási idő alperesre megszorítva nem volt, felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1885. szept. 3. 2,911. sz. a.) : Az első bíróság ítélete részben megváltoztatik, alperes köteles felperesnek 312 frt 50 kr. tőkét megfizetni. Felperes kereseti kövei telésének ezen összegen felüli részében elutasittatik. Indokok: A szolgálati viszony alperes főnök és felperes segéd között A) szerint szerződésileg 1884. február 1-én kezdetét veendő két évre megállapittatván, miután a segédnek ezen két éven belül elbocsátására nézve alperes részére különös jog fenntartva nem lett, alperes az A) alatti szerződést az érintatt két ! éven belül — kivéve, ha a keresk. törv. 59. ij-ában felsorolt esetek valamelyike fenforgott, — egyoldalulag fel nem bonthatta, s a mennyiben ezt mégis tette, szerződésszegéséből eredő következményekért { felelős. Alperes okot, mely őt az A) alatti szerződésnek az abban ! megállapított időn belül egyoldalú felbontására törvény szerint jogosíthatna — tárgyalás folyamán elő nem terjesztett —- azon ' felhozott körülmény pedig, hogy a felmondási jogra nézve az A) alatti szerződés korlátozást nem tartalmaz, törvényes alapot nélkülöz, mert a felmondási jog alperes főnöke részére abban | különösen fentartva nem lévén, a szerződésileg megállapított két : év oly időnek tartandó, melyen belül alperes a közte és felperes : között hitesített jogviszonyt a szerződés természeténél fogva | egyoldalulag fel nem bonthatta. Alperes azon kereseti állítás valóságát nem tagadta, hogy felperesnek 1881. augusztus havában, tehát a szerződési időn í belül a szolgálatot felmondta, azt pedig nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy felperes ezen felmondást elfogadta és ez által a szerződés felbontásába megnyugodott. Felperest szerző! désnél fogva megilletné a szolgálatból elbocsátás idejétől a még hátralevő szerződési időre járó szerződésileg megállapított fizetés | és pedig tekintet nélkül arra, hogy felperes fontosabb teendőkkel , megbízott segéd volt-e vagy sem; annyival inkább megilleti a három hóra számított keresetileg követelt összeg. A kereseti 375 frt Összegből fél hóra eső 62 frt 50 kr. ; levonandó volt, mert felperes 1885. március 17-én tartott tárI gyalás alkalmával beismerte, hogy alperesnek ellene ezen összeget , meghaladó követelése van és hogy alperes ezen összeget számlá| jában felperes javára fizetésképen beírta, felperes e szerint az ; általa követelt 375 frtból, mint öt 3 hónapra illető fizetésből 62 frt 50 krt már megkapott A m. kir. Curia (1886. január 15. 935/v. sz.): A kir. tábláj nak ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A kötlevélben foglalt azon megállapodás, „hogy a mennyiben az eladó birtokán annyi gabna nem teremne, mint a mennyit , eladott (a miről a vevő bizonyos időpontban értesíttetni fog), a j netán hiányzó mennyiség után árkülönbözetet fizetni nem tartozik", az árkülönbözet fizetésének kötelezettségét csak azon feltételhez ! köti, ha az eladó termését nem egészben szállítaná a vevőnek, mert | az értesítés mint zárjel alatti mellékmondat sem nyelvtani szaI bályok szerint, sem a használt kifejezéseknél fogva, második f0]-