A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 6. szám - A magyar bányabiróságokról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 6. számához. Budapest, 1886. február 7-én. Köztörvényi ügyekben. A törvénytelen gyermekek örökösödési jogra. A kecskeméti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik és megállapíttatik, hogy a Nagy-Körösön 1882. dec. 22-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt özvegy S. Ferencné K. Sára után alperes Sz. Istvánnak felperessel egyenlő törvényes örökösödési joga van. Indokok: Alperes a hagyatéki tárgyalás során, mint örökhagyó törvénytelen gyermeke, a törvény alapján édes anyja után felperessel egyenlően kívánt örökösödni. Felperes pedig alperesnek örökösödési jogát el nem ismervén, örökhagyó hagyatékát egészben magának kérte átadatni, azt vitatván, mit keresetében is állit, hogy a törvénytelen gyermek törvényes gyermek létében anyja után sem örökösödik s igy az egész hagyaték őket illeti. Minthogy azonban felperesnek ezen állítása minden törvényes alapot nélkülöz, mert a törvényes bírói gyakorlat a törvénytelen gyermekeknek anyjuk utáni örökösödési jogát törvényes gyermekek léte mellett is megállapította, felperes keresetével elutasítandó volt, mert az cllenirathoz 1. sz. a. és a keresethez B. alatt csatolt anyakönyvi kivonatból kitűnik, hogy mind felperesnek, mind alperesnek édes anyja K. Sára volt. Azon felperesi kifogás pedig, hogy a két anyakönyvi kivonatban feltüntetett K. Sára nem ugyanazon személy, a 2. sz. a. községi bizonyítvány és P. Mihály és G. Sándor tanuk hit alatti vallomásával megcáfolva, sőt annak ellenkezője, vagyis az édes anya közössége igazolva van. A hagyaték állaga iránt a hagyatéki tárgyalás alkalmával a felek által ellentétes nyilatkozatok nem tétetvén s a perre utasítás is tisztán az örökjog kérdésében történvén, a hagyaték állagának kérdése jelen ítélet tárgyát nem képezhette. Felperes beismervén a hagyatéki tárgyaláskor azt, hogy a hagyatékot képező ház és szőlő felerészét birtokában tartja, az alperes által birtokban tartott másik rész után, a hagyaték állagának a per soráni vitatása alkalmával ezen ingatlanok után, felpereseknek válasziratilag visszkövetelésbe tett 80 frt évi elvont hasznok iránti elutasítása indokolását a főkövetelés iránti elutasításban találja. A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítélete, az abban felhozott indokoknál fogva helyhenhagyatik. A m. kir. Guria: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltöztatik s felperes kizárólagos örökösödési joga a nagy-körösi 330. sz. tjkvben 529. és 6,168. hr. sz. a. foglalt ingatlanoknak azon felére, mely az örökhagyó E. Sára tulajdonául van kitüntetve, megállapíttatik. Alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: Felperessel, mint a végrendelet nélkül elhalt örökhagyó anya törvényes gyermekével szemben alperest, mint ugyanazon örökhagyó törvénytelen gyermekét, törvényes örökösödési jog nem illeti, mert az id. törv. szab. 9. §-a szerint végrendelet nem létében az örökhagyónak minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll. A törvény eme világos és határozott rendelkezése ellenére oly törvényes gyakorlat, mely az anyai hagyatékból, az anya törvényes gyermeke mellett ugyanannak törvénytelen gyermekét is örökségben részeltetné, nem keletkezett, lív gyakorlat csak azon oldalrokonokkal szemben fejlődött ki, kik nem az örökhagyó anyjától származtak s kik az idézett törv. sz. 12. §-a alapján igénylik az örökséget. Ennélfogva felperesnek, mint az örökhagyó egyedüli törvényes gyermekének kizárólagos örökösödési jogát megállapítani, s ebből folyólag alperest örökrészre irányzott viszonkeresetével elutasítani kellett. Elvont haszon fejében semmi sem volt felperesnek megítélhető, mert ő keresetében csupán csak örökösödési jogát kérte a hagyatéki ingatlanokra megállapittatni s ezen kereseti követelését a pts. 68. §-hoz képest nem emelhette fel a válaszban. (1885. évi 1,181. sz.) Válóperben a békéltetés tanácsülésben kisérlendő meg. — Az ügy érdeme a biró által vezetendő tárgyaláson hozandó tisztába. A budapesti kir. itélö tábla: A mindkét felekezetíí.evang. válópereiben követendő eljárásra nézve fentartott előbbi gyakorlat alapján: 1. a békéltetés a törvényszék tanácsülésében kisérlendő meg; 2. az ügy érdeme pedig a biró által vezetendő tárgyaláson hozandó tisztába. A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélö táblának ítélete helybenhagyatik. (Budapest, 1886. jan. 12. 8,171/885. sz.) A tözsdebiróságnak általánosságban kikötése c»ak joeot j:d a tözsdebiróság illetékességét szerződés szerint elfogadó félnek, hogy keresetét ott is érvényesíthesse, de nem zárja el azon joirától. hogy a rendes bíróság előtt perelhessen. A nyíregyházai kir. jbiröság. Fz ügyben a további eljárás beszüntettetik, mert a keresetben említett ügyletből eredő minden peres kérdések elintézése a budapesti tözsdebiróság elé köttetett ki felek által írásban, igy ezen bíróság előtt ezen per nem folytatható. A budapesti kir. itélö tábla: (1886. január. 8 7.112. sz.) A bpesti kir. itélö tábla a kir. járásbíróság végzését megváltoztatja, felperesi keresetre nézve az eljáró bíróságot illetékesnek kimondja, ugyanazon bíróságot további törvényszerű eljárásra utasítja. Indokok : Minthogy tözsdebiróságnak általánosságban kikötése nem feltétlenül kötelező s csak jogot ád a tözsdebiróság illetékességét szerződés szerint elfogadó félnek, hogy keresetét ott érvényesíthesse, de nem zárja el azon jogától, hogy a rentles bíróság előtt perelhessen, minthogy továbbá a D) alatt csatolt okirat szerint, a kereset tárgyát képező követelésre nézve a tözsdebiróság illetékessége kikötve nem lett, illetve annak az illetékesség tekintetében az általánosságban tartott tartalmából a tözsdebiróság illetékességének minden az ügyletből felmerülő kérdésekre határozott kikötése ki nem tűnik s igy az alperesnek az eljáró birós;'t_ illetékessége ellen azon alapon felhozott kifogás, hogy a kereseti ügyletre nézve a budapesti tözsdebiróság lett kikötve, figyelembe nem vehető ; minthogy továbbá más kifogást alperes fel nem hozott, a felperesi keresetre nézve az eljáró elsöbiróság bírói illetékességét megállapítani kellett. Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Utánvétellel és előre meg nem állapitott ár mellett rendelt árúk vételárának azon ősszeg tekintendő, mely utánveteti tt. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (18S5. 15. 579. sz. a.) : Matók Béla ügyvéd által képviselt G. Benedeknek dr. Engl'ánder Ede ügyvéd által képviselt M. és R. cég elleni 3 frt 50 kr. s jár. iránti perében. Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes beismerte azt, hogy a NB. alatti számla szerinti árúk alperes által utánvétel mellett rendelteti k meg, hallgatag beismerte azt is, hogy ezen árúk ára tekintetében megállapodás előzetesen létre sem jött. Tekintve már most, hogy felperes előadása szerint a NB. alatti számla szerinti árukat alperesnek 28 frt 50 krnyi utánvét mellett küldötte meg, s hogy alperes az árúkat ki is váltotta, az utánvételi összeg tekintendő az árúk teljes vételárának és ennek alperes általi megfizetése által a peres felek közötti adás-vételi ügylet végbefejezést is nvert, miért is az utánvételi összegnek, mint vételárnak lefizetése után alperest arra, hogy azon kivül még a kereseti összeget is fizetni tartozzék, annyival is kevésbé lehetett kötelezni, mert felperes tüzetesen meg sem jelöli, hogy a 3 frt 50 krnyi követelés, annak beismerése ellenében, hogy a kereseti árúk ára előzetesen meg sem állapíttatott, mily tévedésből származott, s mert az utánvételi összegnek alperes általi lefizetése után küldött oh értesítés, melv szerint a kereseti árúk ára nem 28 frt 50 kr., hanem 32 frt alperesre nézve többé kötelezhető nem lehetett, miért is a kereseti árúk tekintetében felperes által megítéltetni kért becslő eskü megítélhető nem volt. Nem volt megítélhető fentiek mellett a kereseti árúknak felperesnek lett rendelkezésére való bocsátása tekintetében, alperes