A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 45. szám - Hol kezdjük az ügyvédség reformját?

Ötödik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1886. november 7. V. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr fél ».. 3 » — » negyed ».. 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Hol kezdjük az ügyvédség reformját ? Irta: Ternovszky Béla, lugosi kir törvényszéki bitó. — A csődtörvény revíziója. Irta: Onaciu Sándor, brassói kir. tszéki biró. — Bírósági segédhivatalaink Irta: Egy a sok közül. — A végrendeletek kihirdetéséről. Irta: Zagyva Lajos, kir. közjegyző Mezőtúron. — A budapesti ügyvédi kamara felirata az ügyvédség jogainak megóvása tárgyában. — Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. — Ausztria és külföld. (Belgium igazságszolgáltatási statisztikája Irta: Dr. S t i 1 1 e r Mór. ) — Sérelmek. (A nagykárolyi kir. járásbíróság. Irta: J u s t i t i a. — A törvényszünet hatása. Irta: K u n a Jenő, verseci ügyvéd. ) — Irodalom. (Külföldi büntetőjogi lapszemle. Irta: Vargha Ferenc, kir. tszéki aljegyző Kassán. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) Október hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek elöfizetésük lejárt és még nem hoszszabbitották meg előfizetéseiket, szíveskedjenek az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára; Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. ,, A JOG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. Hol kezdjük az ügyvédség reformját? * Irta: TERNOVSZKY BÉLA, lugosi kir. törvényszéki biró. Az ügyvédi kérdés végre annyira nyakunkra nőtt, hogy ismét foglalkozni kezdünk megoldásával! Dr. Dell'Adami ur lett a kormány választott s mondjuk, szerencsésen választott bajnoka e téren, kitől mint az ügyvédség érdekeinek s a szabadelvüségnek lelkes bajnokától s elismerten jeles és szellemes szakembertől bátran várhattuk, hogy javaslata határozott előrelépés lesz s a szabadelvüség szempontjából nem hagy kívánni valót. A mennyire vázlatos közleményeiből következtetni lehet, dr. Dell'Adami ur sok tekintetben jó helyen kereste és találta az erőteljes ügyvédség fejlődésének akadályait. Helyesen akarja az ügyvédi kar emelését, a testületi szellem fejlesztése, a testületnek országos egységgé való szervezése s önkormányzati körének tágítása által elérni. A nyugodt szemlélő nagyon is észrevehette, hogy a mostani kamarai szervezet — habár a régibb állapotokhoz képest javítást mindenesetre létesített — a hozzá kötött várakozásokat nem volt képes megvalósítani. Külfelé hatékony s gyümölcsöket termő élet alig lüktetett benne; kivéve talán * A mult számunkban a fenti cikk egyes részei helytelen nyomdai tördelés folytán oly értelemzavaró sorrendben lettek közölve, hogy csak kötelességet vélünk teljesíteni cikkíró ur és olvasóink irányában, ha azt még egyszer közöljük. A szerk. a fővárosi kamarát, a hol a nagyobb mérvben összetorlódott tehetségeket, a jobb iránti törekvés önkénytelenül késztette cselekvésre s a kamarai rendszer által a karra rakott bilincsek meg-megrázására. De a mozgás a fővárosban is csak szakaszos volt és nem folytonos; a fellendülés gyorsan lelohadt, az erőkifejtés tehetetlensége érzetével verődött vissza a látszólagos autonomia szűk korlátairól. Észrevehettük, hogy a kamarák iránt sem a közönség, sem maga az ügyvédség nem volt bizalommal, tőlük, ugy szólva, mit sem várt. Tényleg tehetetleneknek tartotta őket mindenki, annyira, hogy még az ügyvédek is, oly törekvéseik kiküzdésére. melyeknek hivatásánál fogva természetes s hivatalos jellegénél fogva legerőteljesebb közege a kamara lett volna, kénytelenek valának az ügyvédek országos egyesületét megalkotni. Pedig a hiba nem egyedül a kamarai tagok közönyében vagy rosz irányában feküdt. A kamarák, különösen az élénkebb központokon szorgalmasan dolgoztak, figyelmeztettek az igazságszolgáltatás s karuk gyengéire, javasoltak orvoslási módokat, nem hallgatták el saját hibáikat sem, sőt folyton igyekezetük volt a kar emelése s a selejtes elemek eltávolítása. De a ki cserben hagyta őket, az az állami hatalom s a legfelsőbb bíróság volt. Hányszor törekedtek a kamarák tagjaik iránt szigorral eljárni s a legfőbb bíróság hányszor mérsékelte nagyon is indokolt szigorukat; már az első kísérleteknél elfojtotta tettvágyukat. Sajátságos, hogy nálunk oly nehezen tud magának utat törni azon, a nyugati államokban már régóta legyőzött álláspont, hogy a fegyelmi bíróság lényegben censori hatalom, becsületbíróság s nemcsak büntető bíróság, melynek épen ezért a bizonyítékok mérlegezésében igen-igen ruganyosan kell eljárni; hogy a fegyelmi eljárásban, a fegyelem magasabb céljai miatt — mint a háboruban — sokszor fel kell áldozni a félig ártatlant is, hogy a fegyelmi eljárásban a bizonyítási teher — szemben a rendes büntető eljárással — ugy szólva, meg van fordítva s hogy hatályos fegyelem nem is képzelhető, ha a fegyelmi eljárás alá helyezettnek nem teszszük kötelességévé azt, hogy alapos gyanu alól ő legyen kénytelen magát tisztázni. Igaz, hogy a legfőbb fegyelmi biróság tapasztalt enyheségét némileg indokolttá tette az ügyvédi kar tagjainak szomoru helyzete; de ha igy áll a dolog, akkor első sorban e bajon kellene segítenünk, a midőn azután a jobb módú ügyvédi karral szemben szigorubb követelményeket is támaszthatnánk. Mai viszonyaink közt azonban teljesen érthető, hogy a kar nem volt képes magát kellően fegyelmezni s nem is költhette fel maga irányában a bizalmat. Felvéve az elhagyott fonalat, tény, hogy a kamarák hatásköre csekélynek bizonyult, kezeik mindenütt erősen meg vannak kötve; hogy roszat ne tehessenek, jót sem lehetett tenniök. A kamarák csekély hatása bizonyosan nem az ügyvédi kar önkormányzási képességének hiányából ered. Alig van a társadalomnak oly osztálya, mely hivatása és foglalkozása természeténél és müveltsége irányánál fogva tettre képesebb