A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 43. szám - Kisérlet és bevégzett bűncselekmény

346 A J OG. bourg, Naraur) közt miként oszlanak meg az elkövetett bűncselekmények, egy külön összehasonlító táblázat mutatja, és itt szembeszökik azon meglepő jelenség, hogy bizonyos tartományokban a kimutatott 1876—1880. évi időköz több évében, bizonyos, nálunk vajmi gyakori büntettek elö se fordultak, mint pélcl. gyermekülés, súlyos testi sértés, magán okirathamisitás stb. Azonban nagyban és egészben a criminalitás a lakosságban az 1886—1880. időközben, összehasonlítva az előző öt évi időközzel, emelkedett, a mennyiben most átlag már minden 34,543 lakos után számitható egy vádlott, mig előbb csak minden 37,339 után esett, alapul véve az 1880. dec. 31-iki népszámot 5.520,009 lakossal. A belga bűnvádi eljárás (1878. ápr. 17.) szerint is — mint nálunk — a honos a külföldön elkövetett büntetendő cselekményért Belgiumban is üldözhető. Ennek folytán ki van mutatva azon honosok száma is, kik, hol és mit követtek el és mely honi esküdtszék által lettek elitélve. Ezek összes száma az öt évi időtartamon át, 18. A vádlás és eljárás alaposságának megítélésére mértékül szolgál azon arány, melyben a felmentések a vádoláshoz állanak. E tekintetben az 5 évi időközben a 9 esküdtszék előtt contradictorus utján vádolva volt 799 egyén, felmentetett 222, elitélve 577. Ezek közül 39 halálra, a többi kényszermunkára (élethossziglan 59, időleges 116) és más szabadságbüntetésekre. A makacsság utján összesen 58 elitélt közül halálra 2 és örökös kényszermunkára 6. Ezek szerint tehát a felmentések a vádlottak 28°/0-át teszik, mi mutatja, hogy az igazságszolgáltatás rendesen működik. Ha különben a fentiek szerint kitüntetett magas quotiensét a halálbüntetéseknek, nemkülönben ha a szabadságbüntetések hosszú tartamát tekintjük, melyre ama 577 elitélt marasztaltatott, ugy képét nyerjük egyúttal annak, mily szigorral kezelik a belga bíróságok a büntetés gyakorlását. Mert a halálra és az életfogytiglani kényszermunkára, valamint a birságra Ítélteitektől eltekintve, az így maradt 475 elitéltek közül csak 69 lett 5 éven alul, 301 öt évtől 10 évig és 105 tiz évtől 25 évig tartó szabadságbüntetésre Ítélve. Meg kell azonban jegyezni, hogy 1863. óta a halálbüntetés nem hajtatott végre az elitélteken. Dr. Stiller Mór. (Folytatás következik.) Sérelmek.* A Nagyvárad városi kir. járásbíróság. Örömmel tapasztaltuk több ízben, hogy az ezen rovatban megjelent felszólalások kellő méltatásban részesültek az illetékes igazságügyi körök részéről. Köztudomású, hogy a magas m. kir. igazságügyi minisztérium a »Jog« hasábjain megjelent alapos panaszok következtében, egyik-másik bíróság kebelében előfordult szabályellenességeket többnyire megszüntette, azon reményben ringatjuk tehát magunkat, hogy ezen sorok se lesznek »vox clamantis in deserto«, hanem a m. kir. igazságügyi miniszter ur ő exccllentiája, a törvény által, részére a királyi bíróságok fölött biztosított ellenőrzési és felügyeleti jogánál fogva intézkedni fog, hogy az alantabb felemiitett jogsérelem mielőbb orvoslást nyerjen. A Nagyvárad városi kir. járásbíróságnál a végrehajtási cselekmények teljesítésére, a bíróság nagy ügyforgalmánál fogva, két bírósági végrehajtó van alkalmazva, ezek kizárólag helyben. Nagyvárad városának területén belül végezik hivatalos teendőiket. A bírósági végrehajtók eljárásának dijait az 1871. évi El. t.-c. szabályozza és szorosan körülírja és pedig a »helyben« foganatosított végrehajtásoknál fenti törvény meghatározza, hogy ha az összeirt ingók becsértéke a 300 forintot nem haladja túl, 1 forint, ha 300 forintot meghaladja, de 1,000 forintnál kevesebb a becsérték, '-' forint, ha pedig 1,000 forinton felüli az _ összeirt ingók becsértéke, akkor 3 f o r i n t eljárási díj illeti a birói kiküldöttet. Tagadni nem lehet, a törvény nem túlságos magasan állapította meg a birói kiküldött díjait, de másrészről^ figyelembe kell venni azon körülményt is, hogy a törvény a birósági végrehajtótól igen alacsony, illetve még annyi qualiHcatiót sem igényel, mint a bíróságoknál alkalmazott »irnokoktól«, mert mig az utóbbi állás elnyeréséhez előfeltétel gyanánt, legalább * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. 6 középiskolai osztály sikeres elvégzése kívántatik meg, addig a végrehajtótól csak egy könnyű szakvizsga letétele igényeltetik arra nézve, hogy a végrehajtói állomásra kellő minősítéssel birjon. Sőt Ausztriában a közönséges »Amtsdienerek» végzik végrehajtásoknál az ingók összeírását. A Nagyvárad városi kir. járásbíróságnál alkalmazott birósági végrehajtók azonban nem elégednek meg az 1871. évi LI. t.-c. által részükre meghatározott díjakkal, hanem ők ezeken kívül igen elmés módon — az igaz, a bíróság hallgatag jóváhagyása mellett — szaporítják jövedelmeiket, ugyanis minden igény felhívás példányáért, melyet egy végrehajtási eljárásnál közrebocsátanak, 50 krt számítanak fel, a házi ur értesittet éseért a postadíjon kivül szintén 50 krt, letiltó rendelvények után hasonló taksákat szednek. És igy megtörténik, hogy minden végrehajtási eljárásnál a törvény által meghatározott díjakon felül, teljesen törvényellenesen, 2 — 3 forinttal többet számítanak fel a peres felek rovására. De továbbá a végrehajtó urak nem is várják be azon időpontot, mig a bíróság végzésileg megállapítja díjaikat, a mint erre az 1881. évi LX. t.-c. 27. §-a által kötelezve vannak, hanem nyomban a végrehajtás foganatosítása után önkényesen felszámított díjaik kifizetését követelik a felperesi ügyvédtől, azon ügyvédnek pedig, a ki díjaik fizetését nyomban nem teljesiti, oly titulusokat vágnak a fejéhez, hogy egyszer-mindenkorra elmegy a kedve az opponálástól. így a végrehajtások foganatosításánál, de az árveréseknél is hasonló örvendetes jelenségekkel találkozunk. Ha a felperes árverést akar kitüzetni a lefoglalt ingókra, pusztán az »árverés kitüzéseért« 2—3, sőt néha 4 forintot is kell előre lefizetni a birósági végrehajtó kezeihez, különben a kitűzést megtagadja. Itt ugyanazon díjjegyzék van érvényben, mint az igényfelhivásoknál, minden »árverési hirdetmény« példányaért 50 krt számítanak fel a Nagyvárad városi kir. járásbíróságnál alkalmazott végrehajtó urak, akár tartatik meg az árverés, akár nem. Es igy megtörténik, hogy ott, a hol a különböző érdekeltek részére 8 példányban szükségeltetik az árverési hirdetmény kibocsátása, ante omnia, 4 forintot kell a puszta árverés kitűzéséért, illetve néhány blanquetta kitöltéseért a birósági végrehajtó kezeihez lefizetni. Természetesen, ha az árverés megtartatik, a kitűzési díjakon kivül eljárási díjakat is kapnak. Pedig a birósági végrehajtók díjait szabályozó törvény és miniszteri rendeletben nyoma sincs annak, hogy a birósági végrehajtóknak jogukban állana «igényfelhivásokért és »árverés kitüzésekérU külön díjakat szedni. Ezen önkényes felszámítások által a peres felek rovására minden törvény ellenére kétszeresen, sőt néha háromszorosan drágittatik meg a végrehajtási eljárás. Hogy állításaink nem légből kapottak, meggyőződhetik bárki, a ki fáradságot vesz magának a Nagyvárad városi kir. járásbíróság irattárában elfekvő végrehajtási és árverési jegyzőkönyvekben feltüntetett költségmegállapitásokat megtekinteni. Mindezekre azt lehetne ugyan ellenvetni, hogy ha valaki sokalja a bíróság által a bír. végrehajtók részére megállapított díjakat, hát tessék a költségeket megállapító végzésért felfolyamodni; erre az orvoslási módra azonban bátran rá lehet mondani: »medicamentum peius morbo.« Mert erre már azért sem fog valaki szívesen vállalkozni néhány forintért, mert a felfolyamodás által a peres ügy nagyon elhúzódik és a felfolyamodás bélyegkiadásokija is kerül, de azt is tudjuk, az ügyvéd se húz szívesen ujjat egy birósági hivatalnokkal, a kinek gyakran módjában áll — a törvény színleges megsértése nélkül — ezért visszatorlással élni. Az itt emiitett sérelmen csak a legmagasabb igazságj ügyi kormányzat részéről történő intézkedés segíthet. Reméljük, hogy az nem sokáig fog késni. Árgus. Irodalom. Keresztszeghy Lajos k. itélő táblai r. bíró: a végrehajtási igényperek, tekintettel a bizonyítékok és jogügyletek harmadik személyek irányábani joghatályára. Pudapest, 188G. P alias írod. és ny. részvénytársulat. Nagy 8° XVI és 190 1. Ára 1 frt 60 kr. Teljesen egyetértünk szerzővel, midőn azt állítja, hogy e munka megírásával a törvénykezésre vonatkozó szükség lesz pótolva; mert a törvénykezés egyik ágában sem merült fel annyi eltérő nézet, mint az igényperek elbírálásában. Különböző