A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 42. szám - Meghatározandó-e az itéletben a javitóintézetben való elhelyezés időtartama. 3. r.

336 A JOG. oly igény figyelembe az átadásnál, a mely igénynyel egy vagy több örökös perre lett utasítva. Más szóval a perre'utasító határozat csak magát a perre utasító hagyatéki bíróságot köti a hatá rozathoz, de a feleket, kiknek a peres eljárásban a prts. szabad mozgást enged, nem. Meghatározandó-e az ítéletben a javítóintézetben való elhelyezés időtartama. Irta: VARGHA FERENC, kassai ki. tszéki aljegyző.* Nt (Befejező közlemény.) Arra nézve, hogy a keresett normát megtaláljuk, nem is kell tovább mennünk; megadja a feleletet maga a törvény. Ugyanis világosan mondja a B. T. K. 42. §-a, hogy az illető bűnös magánelzárás helyett javitó-intézetbe küldhető. Miután pedig a magánelzárásban való tartás idejét a törvény hat hónapban határozza meg; ebből következik, hogy a ja vi tó-intézetben való elhelyezés is csak hat hónapra terjedhet legföljebb. Igaz, hogy ezen intézetben való elhelyezés célja a javítás s fentebb azt fejtegettem, hogy azt a priori meghatározni nem rlehet, hogy az eredmény, t. i. a javítás mikor következik be. Ámde itt de lege lata szólunk s a törvény szigorú határai kötik a jogpolitika ideáját s ez okból a törvénymagyarázat az eszme kedveért nem lépheti át a positiv jog korlátait s csak annak keretén belül mozoghat. A javitó-intézetben való tartás időbeli mennyiségét a kbtk. 19. §-a még világosabban meghatározza, kimondván, hogy: » . - . három napnál hosszabb elzárásra itélt egyének ... büntetésüket a javitó-intézetben állják ki.« Tehát minthogy a rendőri büntetés — kivéve a kbtk. 32. § át — hat hónapot soha sem haladhat meg, ebből következik a kbtk. 19. §-ának a B. T. K. 42. §-ával megegyező azon rendelkezése, hogy három napnál hosszabb büntetésüket a bűnösök egészben a javitóintézetben töltik ki. Az elmondottakból látjuk, hogy a beszámítási képességgel bíró, tehát bűnöseknek itélt és büntetéssel sújtott ifjú egyének a törvény szerint, ha a javítás szükségesnek mutatkozik, büntetést is szenvednek ugyan, ha hat hónapnál hosszabb időre Ítéltettek el; de büntetésük egy részét, mint büntetést, elengedi a közület érdekét képviselő államhatalom s azon reményben, hogy a bűn ösvényére tévedt ifjú még megtérhet s a társadalom hasznos polgárává lesz; a büntetés végrehajtásának módját és jellegét megváltoztatja s azt részben vagy teljesen a javításnak engedi át. »A fiatalkorú törvényszegőkre nézve — igy szól a törvény indokolása — a büntetés egyéb szempontjai aláreneelcndők a javítás uralkodó szempontja alá; mind az ő érdekükben, mind az állam érdekében. Ezen bizottságnak (felügyelő-bizottság) jogot ad a törvény a vétség fmiatt csekélyebb szabadságbüntetésre elitéltekre vonatkozólag a büntetés végrehajtásának módját az esetben is megváltoztatni, hu ezt a javítás érdekében szükségesnek, vagy célszerűnek látja.2 III. Lássuk már most btk.-ünk azon rendelkezését, mely oly ifjú egyénekre vonatkozik, kik a bűncselekmény elkövetésekor annak bűnössége felismerésére szükséges belátással nem bírtak. A törvény ezen esetről 84. §-ában következőleg rendelkezik : »A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának 12-ik évét már túlhaladta, de 16-ik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményeért büntetés alá nem vehető. Az ilyen kiskorú azonban javitó-intézetbe való elhelyezésre Ítéltethetik, de abban életkora huszadik évén túl nem t a r t a t h a t i k.« A törvény ezen rendelkezése vonatkozik mindazon bűnvád alá vont kiskorúakra, kik beszámítási képességgel nem birnak. Ezen alanyok a bíróság által javitó-intézetbe való elhelyezésre Ítélhetők, de »büntetés alá nem v e h e t ő k.« Tehát reájuk nézve a javító-intézet nem a büntetés végrehajtásának egyik módozata, hanem állami nevelés. Mert »a szükséges belátással nem biró, de megromlott hajlamú ifjúnak nevelésre, javításra van szüksége. Az állam átveszi a functiót, * Lásd az előző cikkeket a »Jog« 37. és 39. számaiban. 2 Anyaggyüjtemény I. kötet, 310 lap. melyet a szülők nem voltak képesek teljesíteni. Az állam nem bünteti ugyan a belátással nem biró rosz indulatú ifjút, hanem neveli és javítja azt.3 Kétségtelen dolog, hogy a javító-intézet eredeti rendeltetése a B. T. K. idézett 84. §-ában nyer legtypicusabb kifejezést; mert itt a javítás a maga eredetiségét megtartja s nincs az keverve büntetési elemekkel, mint fentebb a B. T K. 42. s a | kbtk. 19. £-áuak analysálásánál láttuk. S épen ez okból a törvény csak azt rendeli, hogy az ily kiskorúak javitó-intézetben való elhelyezésre Ítéltethetnek, hol azonban életük 20-ik évén túl nem tarthatók. Ezen 20 év, mint időbeli maxima, jelöli azon határt, a meddig azok, kikben az erkölcsi és jogi érzék végkép el nem tompult, a gondos nevelés alatt okvetlenül megjavulnak. Arról azonban, hogy mennyiben állapithatja meg az ítélőbíró a javitóintézetben való tartás idejét legkisebb c s legnagyobb tartamban, a törvény nem rendelkezik. Kérdés tehát, hogy értekezésein elején hivatkozott ítéletében a budapesti törvényszék mily jogalapoe határozta meg azt, hogy a beszámítási képességgel nem bírónak kijelentett kiskorúak a javitó-intézetben meddig tartassanak. A kir. törvényszék ezen esetben bűnösöknek ítélte a beszámítási képességgel nem bírónak kijelentett két kiskorú vádlottat s másfél évi fogházra Ítélte azokat azzal, hogy büntetésüket a javitó-intézetben fogják kitölteni. Látjuk tehát, hogy a B. T. K. 84. igának a javitó-intézetben való elhelyezés határozott időtartamához a törvénynek csaic oly irányban való magyarázatával juthatunk, ha a beszámítási képességgel nem biró kiskorút is büntetéssel sújtjuk; azon kijelentéssel, hogy ezen büntetési tétel fogja képezni azon időtartamot, meddig ez a javitó-intézetben fog tartatni. Máskép ezen eredményhez el nem juthatunk, mert a törvény 84, §-a csak azon időbeli meghatározást tartalmazza, hogy ezen törvény (Hl. § ) alapján a javitó-intézetben elhelyezett kiskorú ott életének 20 ik évén túl nem tartható. Ily törvénymagyarázattal azonban én egyet nem érthetek, mert a B. T. K. 84. §. első alineája azt rendeli, hogy a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátási képességgel nem biró ifjú büntetés alá nem vehető. Tehát ellenében a B. T. K. lll-ik fejezetében meghatározott büntetés meg nem állapitható, hanem a vád alól az ilyen kiskorú felmentendő s csak ennek bírói eldöntése után következik azon kijelentés, hogy a kiskorú a javitó-intézetben való elhelyezésre ítéltetik.4 A melynek tartamát nem a biró határozza meg, hanem a javitó-intézet igazgatója, ki a javitó-intézetek alapszabályának 51. §-a alapján a »növendéket« (alapszabályok 20. §-a) elbocsáthatja a csalápfő és lelkész meghallgatása után, ha a kiskorú a javítás jelét mutatja ; esetleg e nélkül is, ha a 20-ik évet betöltötte. Ezen magyarázat felel meg szerény véleményein szerint a törvény szellemének; mert itt (84. §.) nem köti a biró által megállapított büntetési tartam a javitó-intézet humánus célját; itt nem bűnös alanyokról van szó, hanem eltévelyedett gyermekekről, elcsábított kiskorúakról, kikuek nevelését az állam kiveszi a szülők kezéből s maga teljesiti azt. Eelfogásom helyessége mellett szól a német B. T. K. 56. §-a, melv alapjában véve teljesen analóg a mi btk.-ünk 84. §-ával. »In dem Urtheile ist zu bestimmen, ob der Angesehuldigte seiner Familie überwiesen, oder in eine Erziehungs oder Besserungsanstalt gebracht werden soll. In der Anstalt ist er so lange zu behalten, als die der Anstalt j vorgesetzte Verwaltungsbehörde solches für ! erforderlich erachtet, jedoch nicht über das vollenclete ; zwanzigste Lebensjahr.« Ha tehát tény az, hogy a 84. § ában megjelölt kiskorúak büntetőjogi értelemben vett büntetéssel nem sújthatok; pedig ez, a mint einlitém, a 84 §. szerint absolut igazság, akkor kérdem, honnan veszi az Ítélőbíró a fix időtartamot, ha a 84. §. második alineáját alkalmazza. Ezt tehetné, ha lehetne büntetési tételt j megállapítani, mely esetben ez képezhetné a javító-intézetben :l Anyaggyüjtemény I. kötet, "ríl lap. 4 Arra nézve, hogy a belátási képességgel nem biró ifjú a vád alól felmentendő, hivatkozom a »Jog« 18^6. évfolyam 1 tí-ík számában »Beszámi. ; tási képességei nem biró egyén stbc cím alatt megjelent értekezésemben e | mondottakra.