A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 42. szám - A perre utasitás hatálya

335 mely semmi arányban sem áll az úgynevezett ellentétes jog- I címekkel, a melyekre szokták alapítani az örökösi nyilatkozatokat. I I fogy érthetőbbé tegyem magamat, az ellentétes jogcím alatt a törvényes és végrendeleti, ugy a szerződésen alapuló igények érvényesítésére céloztam, a mely igények emelése alkalmával természetesnek látszik, hogy az érdekek összeütközése miatt a hagyatéki eljárást perrel fejezik be; manapság azonban oly hagyatékoknál is perre utasítás szüksége áll be, hol sem végrendeleti, sem szerződéses örökös nem létez. A'törvényes örökösök sem tudnak egymás között kiegyezni. Lássuk, melyek a gyakoriabb esetek ? 1. Az örökhagyó még életében segélyben részesiti egyik-másik örökösét, készpénz, ingók avagy ingatlan átadásával. A másik örökös, ki ily segélyben nem részesült, az egyik örökös terhére beszámítani kívánja az adott segélyt. 2. Gyakran fordul elő, hogy örökhagyó még életében elajándékozza (részben vagy egészben) vagyonát, a mely esetben a többi örökös, az elajándékozás megsemmisítését, illetve köteles részének kiadását kéri. 3. Sok esetben vita támad a felett, hogy egyik vagy másik hagyatéki ingatlan vagy ingóság, tulajdonképen a hagyaték állagához tartozik-e vagy sem, egyik-másik tehertétel fentáll-e vagy sem. 4. Még több érdek jön összeütközésbe a hagyatéki javak természetének vitatásánál, hogy t. i. azok szerzeményiek, közszerzeményiek avagy ágiak. Az esetek sokféleségét kimeríteni nem lehet, azokat csupán átalános vonásokban akartam szemlélhetővé tenni. Az ismertetett és ezekhez hasonló esetekben tehát az örökösök egyezségre lépni nem tudnak, ennek folytán a bíróság egyik vagy másik félnek, a prts. 587. §-a értelmében perre utasítása iránt intézkedik. A felhívott törvényszakasz megszabja ezen intézkedés irányát, a mennyiben kijelöli, hogy mindig a birtokon kívüli fél utasítandó perre, a birtokban levő fél ellen, a mennyiben pedig az örökösök egyike sem volna birtokban, avagy közösen birlalnák a hagyatékot, ez esetben a szerződési örökös ellen ugy a végrendeleti, mint törvényes örökösöket, a végrendeleti ellen a törvényes örökösöket mondja perre utasitandónak, végre az esetben, ha sem szerződéses, sem végrendeleti örökösök nem léteznek, a bíróság a fentforgó körülményekhez képest határoz a tárgyban, hogy ki tartozik felperesképen fellépni. Tudtommal az az elfogadott gyakorlat, hogy az utasittatik perre, kinek igényét a többi örökösök el nem ismerik és azon tényeket és jogalapot, a melyre ezen igény alapittatik, a többi érdekeltek tagadásba veszik. Alapja ezen gyakorlatnak azon jogelv, hogy a ki állit, bizonyítson ; továbbá, hogy annak nyújtassák mód igényének érvényesítésére, ki ily igénynyel fellép. Az előadottakat példával illustrálom. szakértők (Nautical Assessors) meghallgatása után eszközölhető. Ezúttal még kiemeljük, hogy általános szabály, miszerint a knlonben illetéktelen bíróság is illetékessé v á 1 i k, ha annak magukat a felek írott szerződésileg önként alávetik (by agreement in writing by both parties.) Ezen szabály alól kivételt képeznek a speciális szakbiróságok (pl. az Exchequer, Probate, Divoree, Admiralty.) ACounty Court biráit a Lord Chancellor, az ügyvédi kar (Barristers at Law) azon tagjai közül nevezi ki, a kik legalább hét évig voltak az ügyvédi testület tagjai. Ha a County Court valamelyik tagja bírói tiszte gyakorlatában gátoltatik, ugy jogosítva van a fentebb említett bírói minösitvénynyel ellátott valamelyik Harristerrel magát helyettesittetni. Az imént ismertetett grófsági bíróságokon kívül a LondonCXty részérc egy külön ilyféle bíróság lön felállítva, ez az u. n. „bord Mayor 's C o u r t« (mely előbb »L ondón Sheriff's Court« nevet viselt), ennek hatásköre nagyjában a »County Court.' hatáskörének felel meg. A City ezen bírósága a Lord M a y o r, vagy több Alderman n vezetése alatt működik ; ezek választják a voltaképeni bírói teendőket végező »R e c o r d e r o f L o n (1 o n« nevet viselő bírói főtisztviselőt (a bírói hivatalt viselt jogtudósok közül), a kit viszont a »C o m m o n Sergeaiit. (a City bírói tisztviselője) helyettesit. (Folytatás következik.) Csolnak Mátyás végrendelet nélkül elhal. Hagyatékát képezi egy ház, egy tanyaföld, egy szőllő. Két neje volt, az első nejétől származott Klára és Péter, másodiktól István és János gyermekek, kik a törvényes leszármazás jogán lépnek fel öröklési igényükkel. Az első házasságból származott gyermekek oly nyilatkozatot tesznek, hogy a hagyatéki javak közül a ház ági vagyon, a tanyaföld az első nővel, a szőllő pedig a második növel közösen szereztetett, az ági vagyont képező ház menjen a 4 örökös 1—1 negyedrészbeni tulajdonába, a tanyaföld azonban, annak dacára, hogy örökhagyó nevére Íratott, felerészben az első nö közszerzeményi tulajdonát képezvén, ezen felerészében csak az első házasságból származott két gyermek között osztbató fel. másik fele azonban, mint apai hagyaték, menjen négyfelé. A szőllő pedig, habár a 2-ik nő idejében szereztetett, de a meglevő vagyon hasznából jövedelméből szereztetett, ez egészben menjen négyfelé. A második házasságból született gyermekek a telekkönyvi állapotra helyezkedvén, azt állítják, hogy a tanyaföld egészben apai hagyaték és egészben megy négyfelé, ellenben a szőllő a 2 ik nővel szereztetvén, felerészben a nő tulajdona és csak másik felerészben képez apai hagyatékot. A hátrahagyott özvegy a szőllő felerészét közszerzemény címén igényli, továbbá az egész hagyatékra érvényesíteni akarja özvegyi jogát, ezenfelül hitbérét és hozományában egy összeget követel, mit a hagyaték terhéül kér megállapítani. Szemben az özvegygyei az örökösök tagadják, hogy ugy a hitbér, mint hozományra érvényesíthető jogcíme lenne az özvegynek. A hagyaték rendezésénél bizonyítási eljárásnak helye nem lévén, a bíróság perre utasítja a birtokban levő özvegy ellen az örökösöket a tárgyban, hogy a tanyaföld és szőllő egészben nem tartozik a hagyatékhoz, továbbá, hogy a nem hagyatéki javakra az özvegyi jog korlátoztassék, avagy miután az örökösök közül egyik sincs birtokban, hanem az özvegy birlalja az egész hagyatékot, ki a maga részéről öröklési igénynyel nem is bir, perre utasítja az első házasságból született gyermekeket a többiek ellen, a tanyaföld közszerzeményi természetének megállapítása tárgyában, viszont a 2-ik házasságból született gyermekeket a többiek ellen a szőllő közszerzeményi természetének megállapítása tárgyában, végre az özvegyet minden örökös ellen, hitbére és hozománya kiadása iránt. A perre utasítási határozat meghozatalánál szándékosan jártam el akkép, hogy az némiképen hézagos legyen, mert annál inkább, minél hézagosabb, sőt tegyük fel hiányos avagy hibás a perre utasítási határozat, annál szembeötlőbb ezen határozat joghatálya. A fentebbi példánál sérelmesnek tarthatják a 2-ik házasságból született gyermekek, hogy ők lényegben azonos nyilatkozatot tettek az özvegygyei, mégis ellene is perre vannak utasítva és akaratuk ellen perre vannak kényszerítve, az első házasságból született gyermekek sincsenek megelégedve a perre utasító határozat rendelkezésével, mert a ház mindjárt átadható lett volna, továbbá bonyolodottnak látják a per rendezését, hogy egy ugyanazon hagyatékból 3 per is indíttassák stb., ezért minden részről jogorvoslattal élnek a perre utasító határozat ellen. Azt kérdezem: szükséges-e itt a jogorvoslat? Olyan-e a perre utasítás joghatálya, hogy ha nem az előirt módon tétetik a per folyamatba (hanem más alakban) hát annak szükségképen azon következménye lesz-e, miszerint a perre utasító végzésben foglalt sanctió, t. i. »mert különben a perre utasított igényre tekintet nélkül átadatik a hagyaték«, szigorral alkalmaztatik ? Koránt sem. Megmagyarázza a joghatályt a prts. 590. §-ának épen azon rendelkezése, hogy a perindítás elmulasztásának van azon joghatálya, hogy ez esetben azon igény figyelembe vétele nélkül adatik át a hagyaték, a mely igény épen perre utasíttatott, de viszont sehol az kimondva nem lett, sőt az átalános jogelven és állandóan követett birói gyakorlaton alapul, hogy a perre utasított felek nincsenek kötve semmiképen a perre utasító végzésben előirt rendelkezéshez, tetszés szerint bármelyik örökös indíthatja meg perét a többiek ellen, keresetét más jogalapra fektetheti, más igény érvényesithetését viheti keresztül, csak az a lényeges, hogy a ki felperesképen fellépni nem akar vagy nem tud, az alperesként be legyen idézve, az alperesként perbe idézett fél viszont tetszés szerint ellenzi, vagy nem ellenzi a kereseti kérelmet. Ha tehát a perre utasitó végzésben foglalt rendelkezés nem köti a feleket, mi tehát annak hatálya ? A felelet ez: ennek hatálya az, hogy a per bárki által, ' bármely alapon, okvetlen meginditaudó, mert ellenesetben hagyatékbiróilag nem vehető