A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 41. szám - Van-e joga a felülfoglaltatónak az őt megelőző végrehajtató által szerzett végrehajtási zálogjog érvényét a sorrendi tárgyaláskor megtámadni?

327 jegyzői ós egy joggyakornoki állás van rendszeresítve*. Mint ebből kitűnik, tehát azon bíróságok közé tartozik, melyek ügyforgalma tekintélyesebb. Dacára ennek, annak ügyei ellátását közel négy hó óta egy, mondd egyetlenegy biró és egy joggyakornok teljesiti azért, mert egy biró szabadságát élvezi, egy állandóan, már közel egy teljes év óta a kun-szent-mártoni járásbírósághoz van ideiglenesen beosztva, egy pedig a törvényszék területén, hol egyik, hol másik járásbíróság hiányzó tagját helyettesíti, végre a jegyző, ki hosszabb idő óta gyengélkedik és végkielégítését kérte, hösszabb időre szabadságolva van. íme ezekből, azt hiszszük, kétségtelen, hogy itt nem a bíróság ügyszeretete, vagy buzgalmának hiánya, hanem a kellő munkaerő hiánya okozza azt, hogy a hátralékok folyton szaporodnak és maholnap oda jutunk, hogy acták tömkelegébe vész el az az egyetlen biró is. ki önmaga kénytelen a polgári, kisebb polgári, fenyítő és elnöki ügyeket ellátni. De nem dicsekedhetünk a csak nemrég ugyanott felállított törvényszék állapotával sem, hol t. i. a szabadságolások folytán szeptember hóban egyetlen biró volt kénytelen ellátni az összes váltó-, csőd-, kereskedelmi- és polgári ügyeket, mig két biró a fenyítő) ügyek elintézésével foglalkozott, kiknek idejéből pedig a hét három napját végtárgyalások vették igénybe. Hogy pedig ezen tőrvényszék ügyforgalmáról magunknak képet alkothassunk, elégnek tartjuk felemlíteni, hogy a 10 bíróból álló testület teendőkkel annyira túl van halmozva, hogy dacára annak, miként a hét három napját veszik a végtárgyalások rendszerint igénybe, ha néha nem akad egy nagyobb ügy, mely több napra köti le az illetőket, ma már a j ö v ő j a n u á r r a is be vannak a napok töltve és egy-egy vizsgálati fogoly ügyének tárgyalása csak rendkívüli alapon eszkö/.ölhető pracferenter. A polgári osztálynál pedig, hol három biró végzi a szorosabban vett polgári ügyeket, a váltó-, csőd- s kereskedelmi ügyek pedig egy biró vállaira nehezednek, a csődbiztosi teendőket egyetlenegy jegyző kénytelen ellátni, csak azért, mert igy is csak a túlfeszített munkásság eredménye az, ha az év végén a mérleg csak aránylag kevés hátralékot tüntet fel. Bármely oldalról tekintjük tehát a dolgot, az az egy kétségtelen, hogy a munkaerő szaporításán kivül a törvényszünet idejének leszállítása az, mely igazságszolgáltatásunk misériáit megszüntetheti. >

Van-e joga a felülfoglaltatónak az őt megfelőző végrehajtató által szerzett végrehajtási zálogjog érvényét a sorrendi tárgyaláskor megtámadni ? Irta : Dr. IMLING KONRÁD, kir. táblai biró. Felvetette ezt a kérdést Magurányi József ügyvéd ura ' »Jogfc f. é. 38. számában, egyúttal annak a nézetének adván kifejej zóst, hogy a kérdés i g e n 1 ő 1 e g oldandó meg ; mert « a jogérzettel | össze nem egyeztethető, hogy a törvénysértéssel kieszközlött birói ! eselekmények útján szerzett jogelönvök oly átalános érvénynyel bírjanak, mely később érdekeltté vált személy által meg nem támadható« ; mert a végrehajtási törvény kifejezetten sehol sem tiltja, hogy a felülfoglaltató az őt megelőző végrehajtató végrehajtási zálogjogának érvényét kifogásolhassa; és mert a fenyítő eljárás a jóhiszemű hitelezők kijátszására irányzott zálogolások megtorlására nézve eredménynyel nem kecsegtetvén, kell hogy az I ily zálogolások megtámadására a polgári eljárás útján adassék meg az alkalom. Megkísérlem a kérdésre felelni és teszem ezt annál inkább, mivel M. ur cikkének élét ellenem, illetve »A végrehajt, törvény magyarázata« eímü munkámban előadott nézetem ellen is irányozta ; és kijelentem, hogy most ugy, mint az emiitett munka megírásakor M. úrral ellentétes nézetben vagyok, abban, hogv a felülfoglaltató ily megtámadási joggal a végrehajtási törvény szerint n e m bir. Ezen — a hadügyminisztériumhoz benyújtott -- panasz, hogy —• hogy nem — átkerült az igazságügymiuiszteriumba s az igazságügyminiszter sietett is e panaszt az illetékes (lovesai) törvényszéki ügyészhez átszármaztatni, ki a maga részéről a szükséges lépéseket, a bűnvádi eljárás megindítása eéljából megtévén, annak gyors bevégezte után (mert tanuk kihallgatása mellőztetett) a kérdéses panasz következő helyének (passusának) kifejezései miatt adta át rendes vádlevéllel vádlottat (M. Cz. Sz. sipkovoi lakost) a lovecsi bűnfenyitő törvényszéknek: »Kérettem O Fenségét, hagyná abba ezen k a p r i c i o z u s kívánatét, mert, ha megenged magának hasonló önkényt, egyenlő lesz a többi honpolgárokkal s az elkövetett vétségekért velők egyenlő felelősség alá esik.« A fenyítő törvényszék további menetet adván a vádinditványnak, végtárgyalást rendelt és pedig esküdtek részvétele nélkül, jóllehet a perrendtartási novella 20. §-a határozottan előírja, hogy valamennyi politikai büntettek és vétségek, esküdtek részvétele mellett, tárgyalandók. A végtárgyalás f. évi április hó 16/28-án ejtetett meg, a midőn esakis a vádlott lett megidézve, az általa megkívánt tanuk kihallgatása pedig mellőztetett. A vádlott védője az annak idejében házából kiutasított vendége, S. ügyvéd volt, ki is három rendbeli óvást emelt a törvényszék illetéktelensége, a törvénykezési szabályok szabályellenes teljesítése, stb. miatt, de eredmény nélkül. A per érdemét illetőleg pedig midőn elismeri a kérdéses panaszt sajátjának, tagadja, hogy bárkit is sértett, hanem pusztán lakási jogának megóvása végett V. szárnysegéd büntetését kérte. A közvádló fentartotta vádját, melyet a fejedelem személye ellen elkövetett büntetendő cselekmények tárgyában hozott (1883. évi május hó 4-éről 433. sz. a. lf. elhatározással [ukazzal] kelt) törvény 7-ik szakaszára alapította. Ezen szakasz következőleg hangzik: »A ki () Fensége a fejedelem személye ellen szándékosan személye s szóbeli, Írásbeli vagy bármi más módoni sértést (oszkrblenie) elkövet, két évtől öt évig terjedhető sötét börtönnel (temnicsen zátvorj büntetendő.« A büntető törvényszék a közvádló indokait sajátjává tevén, a vádlottat két és félévi sötét börtönre ítélte. Az elitélt vádlott felebbezése folytán a per az illetékes ruscsuki felebbviteli törvényszék elé került, s itt már f. évi június hó 26-án lett letárgyalva és ítélettel befejezve. A végtárgyaláskor a tárgy érdekes volta miatt, nagyszámú s válogatott közönség volt jelen, mely feszült figyelemmel követte a tárgyalás menetét. A per Dr. S. M. felebbviteli biró által lett előadva, mire a perrendtartásban előirt általános formaszerüségek (a vádlotthoz intézendő kérdések: vallja-e magát bűnösnek? stb.) befejezése után a főügyész vádinditványát tette, közben politikai kitéréseket is tévén s végezetül azt indítványozván, miszerint vádlott bűnösnek mondassék ki, de tekintettel feddhetlen előéletére, a perrendtartás 816. §-a alapján a fejedelem kegyének ajánltassék akkép. hogy büntetése hat hónapi fogházra leszállittassék. Erre következtek a védbeszédek és pedig olv sikerült kitűnő formában, milyenben aligha hallatszottak eddigelé Rusouk városában. Elsőben is T. J., Moszkva és Párisban kiképzett kitűnő jogász, ruscsuki ügyvéd s volt felebbviteli bíró elemezte az utolsó parányig a szőnyegen fekvő vádat s azt teljesen megerötlenitette. Rendkívüli elmeéllel és szónoklati ügyességgel fejtette ki a becsületsértés fogalmát s alkalmazását mint vétség eoncrét esetekben. Talpraesetten s számtalan orosz és franezia hírneves criminalisták müvei fonalán kimutatta, mikép sem az ineriminált mondat első része, mely kapricziosus kívánatról szól, sem pedig annak második része, mely feltételes alakbani, habár