A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 40. szám - Mennyiben tartoznak a kir. járásbiróságok eleget tenni a kir. közjegyzők megkeresésének hagyatéki ügyekben?

3°22 A JOG. dolgok igy fognak állani, igazságszolgáltatásunk nem emelkedhetik a tökéle- í tesség színvonalára. Legyen szabad azon reményünknek kifejezést adni, hogy azon kiváló j férfiú, a ki a bíróságok köréből kilépve, vette át az ország igazságügyeinek vezetését és a ki a biróságok helyzete iránt a kellő érzékkel bir, meg fogja mutatni az utat, mely ezen labyrinthusból kivezet s le fogja küzdeni az akadályokat. E reményben távozom és boldognak érzem magamat, hogy ha már magunk, mint Mózes hajdan, nem juthatunk be az ígéret földére, I legalább megmutathatjuk népünknek : a bírói karnak a magyar igazság- | szolgáltatás Kánaánját. A gondviselés kisérje a tábla működését, isten áldja birótársaimat, isten tartsa meg szellem és testi erejének egész teljében a tábla szeretve tisztelt alelnökét Szívből jövő forró köszönetem jóságtokért, barátságtokért ; tartsatok mindig a kir. tábla kötelékéhez szellemileg tartozónak és őrizzetek meg jóindulatotokban. Ezzel a jelenlevők élénk éljenzése közt a megható ovalio véget ért. Ausztria és külföld. A némethoni és ausztriai közjegyzői egylet e hó 11-én Wiesbadenben igen élénk és érdekes gyűlést tartott. Dr. Weber elnök terjedelmes és beható jelentést tett az egylet működéséről. Áttérve azon teendőkre, melyek az egyletre jövőben várnak, körvonalozta az elnök a közjegyzői intézményt érdeklő azon intézkedéseket, melyek a német új polgári törvénykönyv tervezetében fel fognak vétetni és egy német birodalmi közjegyzői rendtartás kidolgozását szükségessé teszik, de egyúttal az eddigi particularis közjegyzői intézményt országos intézménynyé tenni hivatvák. Kötelessége tehát az egyletnek egyesült erővel ezen átalakulásnál közreműködni és felhívja a tagokat, kik a különféle rendtartások alatt a gyakorlat terén működnek, hogy ebbeli tapasztalásaikat érvényesítsék és értékesítsék. —Valamennyi jelenlevő egyetértett abban, hogy az egylet ezen téren erélyes tevékenységet kifejteni hivatva van, e végből szűkebb bizottságot is kijelöltek, melynek feladata leend nyert felhatalmazásánál fogva oda hatni, hogy a közjegyzői intézmény újjáalakítása Némethonban a tudomány és gyakorlat igényeinek mindenben megfeleljen. Sérelmek.* Bírósági tisztviselők napidíjai. (Az igazságügyi miniszter ur figyelmébe.) Még a boldogult Szentgyörgyi-aera alatt elrendeltetett, hogy a birósági tisztviselők napidíjai akkor, midőn az illető az eljárás színhelyén nem hál, nem egészben, hanem csak felében utalványozhassanak ki. Tehát, ha valamely tisztviselő reggeli 8 órától estig eljár, s éjjel — mondjuk — 11 órakor ér haza, csak fél napidíjat kap ' skálaszerüen a járásbiró 2 frtot, az albiró 1 fit 75 krt, az aljegyző 1 frt 50 és a díjnok 50 krt. Kitekintve attól, hogy ezen díjak az ellátási költségek fedezésére teljességgel elégtelenek, furcsa azon logica, a mely ezen rendszabályból következik. A hivatalnok éjnek idején visszautazni kötelezve nem lévén, a színhelyen meghál s csak másnap ér haza. így megkapja ugyan egész napidíját, de ezzel egy félnapot mulasztott hivatalában. Merem állítani, hogy ezt az eljárást egy birósági tisztviselő sem fogja követni s mind ugy látszik, hogy a volt igazságügyi kormány ama famosus, deficitet enyésztető rendelet kiadásával a tisztviselőknek ebbeli becsületérzésükre appellált. Kzen krajcárkodás különben csakis az igazságügyi igazgatásra szorítkozik. Zsolna, 1886. szept. 24-én. Aliquis. Irodalom. A rendőri ügyvitel. (»Die Polizei-Gescháftsordnung für W ien mit Entwürfen neuer Einrichtungen«) cím alatt jelent meg c napokban Binder W. Frigyes bécsi rendőrtisztviselő tollából egy kis tartalomdús művecske, mely a rendőrhatósági intézmények terén a nemzetközi egyöntetűséget létesíteni célozza. Ha meggondoljuk, hogy valamennyi államban a mai rendőrségi organismus oly időben szülemlett, a midőn még a forgalmi i élet zsenge korát élte és igy a rendőri intézmény csekély szervi határozatokra volt állapítva ; ha figyelembe veszszük, hogy akkoron * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. | a nemzetközi érintkezés és közlekedés mai formájában és jelenlegi mérvében alig volt sejthető, kétségtelenül következik, hogy különösen a rendőrhatóságok, mint más közigazgatási hatóságok, utalva vannak most már belső szervezetükben nagyobb egyöntetűségre törekedni, különben nem lesznek képesek mindinkább szélesbüló feladataiknak megfelelni. Már most is tapasztaljuk, hogy az u. n. illetőségi kérdések, továbbá az egymástól lényegesen eltérő, különböző belső intézmények az u. n. ügyvitel különféleségc az összmüködést megbénítják. Szerző jelzett kis müvében az első lépést teszi az oly annyira szükségesnek mutatkozó egymást való megértésre és mig művének általános részében rövid yelös körvonalakban a bécsi rendőrhatósági ügyvitelt ecseteli, addig a különös részben már az ügyvitel reformjához positiv javaslattal lép fel. Habár ezen reformok tekintetében nem mondhatnók, hogy azok feltétlenül és minden viszonyok között elfogadandók volnának, mégis tagadhatlan, hogy minden egyes javaslat a gyakorlati rendőrtisztviselőt árulja el, ki nem csupán a zöld asztal mellett találja magát otthon, hanem a valódi szükségnek megfelelőleg administrálni is tud. A rendőrintézmény némely államban még gyermekkorát éli és sehol sem fordulnak elő annyi helytelenségek, önkénykedések, túlkapások és mulasztások, mint épen a rendészet terén. A rendőrség ugyanis eleintén csakis hatalmi eszköznek tekintetett és a dolog természetében fekszik, hogy ily felfogás mellett a jogfejlődéssel lépést nem tarthatott. Most, midőn többé nem rendőr-, hanem jog- és culturállamban élünk, szakitanunk kell a régi felfogással és lenyesni kell ezen antiquált felfogásból felburjánozott helytelen ügyvitelt is. Rövid, de világos vonásokban jelzi szerző, hogy mi módon volnának a reformok keresztül viendők. A reform keresztülviteléhez megkívántató oly összanyag beszerzése, mely nemzetközi értékkel bírna, magánember jó szándékát és physicai tehetségét meghaladja, ez azonban addig is, mig az államok élén álló kormányok veendik kezükbe a reform keresztülvitelét, egy létesítendő »közrendészet-tár«-ban egybegyüjthető ! Szerző ennek elérése után törekszik, őt eme törekvésében szívesen támogatjuk és müvecskéjét a nagyközönségnek, de főleg a szakférfiaknak melegen ajánljuk. Dr. Scheff László, rendór/ogalmazó Budapesten. Az okirathamisitás büntethetőség-ének határa. Irta dr. Ilié s Károly ügyvéd. Budapest 1886. Szerző, ki büntetőjogi Íróink egyik legképzettjei közzé tartozik, ezen kis tanulmányban megkísérli ama határokat ismertetni, melyek közt az okirat hamisítás büntethető. Tudvalevőleg egyike a büntetőjog legnehezebb és legvitásabb részeinek az okirathamisitás körüli tan. Szerző visszavezetvén ezen bűntett tárgyát voltaképeni terére, igen világosan kidomborítja a magán és közokirat hamisítás közötti határt és kijelölni törekszik mindkettő alapelemei alapján büntethetőségük határait. A gazdag e nembeli judicaturát nem találja mindig tudományos kutatásainak eredményeivel egybehaugzónak, miért erősen kritizálja is, a mennyiben kimutatni törekszik, hogy a Curia deníjturalisálta Ítéleteiben a magyar büntetőtörvény helyes felfogását. Ara ezen kis monographiának 50 kr. Vegyesek. Hogy tiszteli az igazságügyminiszter a bíróságot. Fabiny Teofil, igazságügyminiszter, Karap Ferenc, kir. táblai tanácselnökhöz nyugdíjaztatása alkalmából a következő, valóban szép és az irót is megtisztelő levelet intézte: Méltóságos kir. táblai tanácselnök ur! Midőn ő csász. és apóst, királyi Felségének f. évi augusztus hó 26-án kelt legfelsőbb elhatározását, a melynél fogva Méltóságod egészségi állapota miatt kért nyugdíjaztatása folytán a budapesti kir. ítélő táblánál viselt tanácselnöki állása alól felmentetett, közölném, mély sajnálatomnak adok kifejezést a felett, hogy Méltóságod a birói pályáról visszalépni kényszerült. Az igazságszolgáltatás érdekeinek szentelt hosszú birói pályájára visszatekintve, kimagaslik előttem Méltóságod személyében a bírónak mintaszerű alakja, a kinél a tudományos készültség és gyakorlati képzettség összhangzóan egyesül az ügyszeretettel, a kötelességérzet hűségével, a mindig elfogulatlan és higgadt itélőtehetséggel. Erezvén a nagy veszteség súlyát, a mely a birói kart Méltóságod távozása által éri, azon reményben keresek vigasztalást, hegy azon példa, melyet Méltóságod birótársainak adott,