A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 40. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. 3. r.

A JOG. rendeli, hogy ha a kiküldött tapasztalja, miszerint ;i betéti tervekben, illetve a telekjegyzőkönyvekben foglalt bejegyzésektől a t é n y 1 e g e s á 11 a p o t e 11 é r, ii y o m o z á 8 utján is k ö teles mindé n adatot ö s s z egyfljteni a végett, hogy a tényleges állapot tele k k ö n y v i 1 e g keres z t ü 1 vihető legyen. Azt hiszem, hogy a törvényhozás a tényleges állapot kifejezés alatt nemcsak az A. és B. laponi, hanem a C. lapon levő bejegyzések.! is értette; tehát ha a kiküldött bármily alapos okból azt tapasztalja, hogy valamelyik tehertétel már elenyészett, p. o. az Özvegyi jog haszonélvezetére jogosítottnak bejegyzett egyén elhalt, vagy újabbi férjhezmenetele által e jogát elveszítette, ily eseteket is nyomozni s a 34. §. második bekezdésében körülirt eljárást megtenni köteles. Ezen két §-ban foglalt intézkedést illetőleg, azon felfogásból indulva ki, hogy e törvény épen ugy, mint az ősiségi pátens a sicuti possidetis elvének lehető érvényesítésére törekszik, még azon véleményemnek is kifejezést adok," hogy a több százados gordmsi csomót megoldott 1848. évi pozsonyi XV. t.-c. és ezeknek végrehajtásául kiadott 1852. évi november 29-röl és .1853. május 22 röl kelt ősiségi pátensek teljes végrehajtásának befejezéséül szükségesnek tartom, miszerint mindazon tulajdoni igény, özvegyi jog, zálogvisszaváltási, nyilvánkönyvi jog bejegyzések hivatalból töröltessenek, melyeknek elenyészte a bejegyzés alapjául szolgált okiratokból kitűnik. Azonnal azon kérdés merül fel, hogy bírósági Ítéletnek mellőzésével, avagy a 29. §. analógiája szerinti eljárás mellett mi jogi alapon lenne megítélendő a bejegyzés alapjául szolgált okirat joghatályának megszűnte? E kérdésre röviden felelve: az ideigl. törv. szabályok által érvényben tartott ősiségi nyiltparancsoknak e részben világos szövegű §-ainak alapján. 1 gyanis az ősiségi pátens által megszüntetett, de kivételesen a pátensben meghatározott záros határidőit alatt esetleg per utján is érvényesíthetőnek kimondott jogok, ha azok a kitűzött záros határidő alatt barátságos egyezség által nem érvényesíttettek, vagy azok érvényesítése iránti per szintén a záros határidő alatt meg nem indíttatott, az érvényesíthető jog, habár telekkönyvileg bejegyezve van is, végkép elenyészett. Ily jogok, de különösen a leggyakoribb, t. i. a zálogvisszaváltási jog tekintetében a m. kir. Curiának 7. és Í3. számú döntvényei az ősiségi pátensben foglaltak folytéin felmerülhető aggályokat is eloszlatják. A 7. számú döntvény kimondja, hogy a felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltsági perekben, az ősiségi nyiltparancsokban jelölt zárhatáridők után perujitási keresetnek többé helye nincsen. A 13. számú döntvény kimondja, hogy a zálogvisszaváltási kereseti jog az ősiségi rendelet 22 — 2:1 (az erdélyi részeket illetőleg 21—2.3.) §-ai értelmében a zálogbaadás napjának megfelelő naptári napot követő első napon már elenyészik. Kimondja a m. kir. Curía 1S83. május 29-én ő,557. sz. a. határozatában (Dárday Dvénytár új folyam V. 1. 132. cím), hogy a zálogos évek a zéilogszerződés napjától folynak és az, hogy a zálogos összeg kifizetése későbbi időre köteleztetett, magára a visszaváltási jogra befolyással nincsen. Ezek szerint minden jogsértési aggodalom és különálló zálogjogtörlési engedély okirat nélkül ki lehet hivatalból törölni minden oly zálogvisszaváltási jog bejegyzést, a hol a bejegyzés alapjául szolgált és az okiratgyűjteményben meglévő zálogszerződés keltéből kitűnik, hogy a törvényes zárhatáridő lejárt és esetleg a visszaváltási kereset nem indítása és folyamatban nem léte hivatalos okirattal is igazoltatik. Véleményem szerint nem követtetnék el törvénysértés, ha a 34. §. második bekezdésében a »meghallgathatja«, »felszólíthatja^ kifejezések helyett az életbeléptetési rendeletben »meghallgatni«, »felszólítania, »köteles« kifejezések ama pótlással alkalmaztatnának, hogy a kiküldött megmagyarázni lenne köteles, mily okiratok szükségesek és továbbá kitanítani köteleztetnék az érdekelt feleket a jogkövetkezményekre is. A 35. §. második bekezdésében felhozott azon esetben, ha a bejegyzett telekkönyvi tulajdonos elhalt és esetleg az örökösödési eljárás még folyamatban nincsen, a külön jegyzékbe a körülmény és azon hatoséig is, mely az örökösödési eljárásra hivatott lenne, leijegyzendő lenne. Az esetben pedig, ha a jegyzékbe foglalt Örökösök között kiskorúak vannak, az örökösödési eljárásnak hivatalból leendő folyamatba tétele iránt a 37. a) pontja szerint törvénysértés nélkül rendeleti uton is lehetne intézkedni és a •10. §. rendelkezésének érvényesítését több esetben lehetne eszközölni. A 39. §. 2. pontját illetőleg azon véleményem van, hogy miután e törvény egészen kivételes alakszerűségek közötti eljárást tartalmaz, az esetben, ha a zálogjoggal terheh ingatlan tulajdonosa által a bejegyzett jog törlésére szabályszerű törlési engedély fel nem mutattatik is, de felmutattatik a bejegyzés alapjául szolgált és bekebelezési záradékkal ellátott eredeti adóslevél ennek alapján és átvétele mellett a zálogjog törlése elrend-lendo I lenne, mert hiszen köztudomású tény, hogy számos esetben a I hitelező által a bélyegkiadás kímélése, vagy a bélyeg azonnali I megszerezhetésének akadéilya miatt nem adatott szabályszerű | zálogjogtörlési engedély, hanem egyszerűen visszaadatott az j okirat, mely a jelzálog tulajdonosát kielégítette. Ha időközben a ! zálogjog tulajdonosa elhalt, vagy bánni okból a törlési engedé|\I nek utólagosan való kiállításától vonakodik, mily nehézséggel jár , a törlési engedély megszerzése, felesleges fejtegetnem. A 40. §. szeriut a bizottság csak is két bizalmi tag együttes 'jelenlétében működhetik. Miutéui a két bizalmi férfiúnak a II. j 45. §-aiban megjelölt esetben tett nyilatkozatuk igen lényeges, véleményem szerint az ily bizalmi férfiakra alkalmazandók lennének a prttásnak a tanukra vonatkozó szabványai s azon felül iné- a j 3-ik izig való sógorság is kizáró okul alkalmaztatnék és mindenesetre, mielőtt működésüket megkezdenék, esküt tennének. Tekintve azt, hogy a bizalmi férfiak akár esetleg felmerülhet', érdekeltség, akár más ok miatt folytonosan nem vehetnének részt a bizottság eljárásában, szükséges lenne már kezdetben több bizalmi férfiakai választani, avagy kinevezni. A 44. §-ban meghatározott bizottsági végzés kézbesítésének fontosságát a törvényben felsorolt óvrendszabályok eléggé kiemelik, azonban tekintve a végzésnek kiváló fontosságát, # célszerűnek vélném, ha a községi vagy körjegyzőnek az elöljárósági taggal való együttes jelenlétének és a végzésnek a telekkönyvi tulajdonos anyanyelvén lett megmagyarázásának kitüntetése a kézbesítési ív egyik elmaradhatlan kellékeinek rendeletileg kimondatnék, sőt célszerű lenne e végzésekhez a jelenleg használt kézbesítési ívek helyett mást, a törvény és a most előállottaknak megfelelőt készíttetni. Tekintve a községi bizonyítványok kiállítására és azok kellékeire való igen eltére") gyakorlatot, hogy az egyöntetű eljárás e részben is lehetőleg biztosíttassák, helyesnek vélem, ha a rendeletben meghatároztatnék, hogy a 45. §-ban említett községi bizonyítvány mely és hány községi elöljáró aláírásával látandó el és ha azok a körjegyzőn kívül Írástudatlanok, mily más biztosíték lenne szerzendő arra, hogy a bizonyítvány tartalma egyidejűleg az írástudatlanok véleménye is. Minden esetben szükségesnek tartanám, hogy az ily községi bizonyítvány az illető lelkész által is aláirassék és hivatalos pecsétjével is elláttassák. Az 56. §. szerint készítendő részletlajstrom szabályszerű elkészítéséhez okvetlenül szükséges lenne, hogy a vasút- vagy csatorna tulajdonát képező részletek a vasút és csatorna központi telekkémyv és térkép szerinti területe a kataszteri térképen már a betéti tervezet készítésének megkezdése előtt beszereztetnék. Az új betéteknek helyes és a törvény céljának megfelelő szerkesztésére lényeges a 75. §. C. pontjának azon intézkedése, hogy a betétek szerkesztésénél alkalmazandó bírósági tagok és telekkönyvvezetők részérc napidíj és fuvardíj helyett évi átalány állapittatik meg. El kell ismerni, hogy az 1809. évi április 8-án, 2,579. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet értelmébcni eljár/i> alkalmával találkoztak oly bírósági tagok, a kik az oly kiküldetéseket nagyrészt mulatság és szórakozéisra felhasználva, tetemes és a munkával arányban nem álló költséget okoztak az államnak és hiszem, az ily tapasztalatok vezették a törvényhozást e pontnak a törvénybe való iktatására. Erezzük és pedig kivált az igazságszolgáltatás terén az államkincstár takarékosságát, elismerjük bár azt is, hogy több kényszerítő ok van a takarékosséigra. mindazáltal azt tartom, hogy sem a bírósági, sem különösen a kiküldcndö telekkönyvvezetöi átalányt a törvény által kitűzött cél elérésének kockáztatása nélkül, szűkmarkúan meghatározni nem fog lehetni, mert az állandó lakhelytől kimozdított bírósági tagnak, kivált a törvényszéki birói ranggal alkalmazottnak, azt hiszem, hogv a működést megkezdő több telekkönyvvezető fog felügyelete alá adatni és ez okból sokat kell utaznia a telekkönyvvezetöi munkálatok ellenőrzése és egyöntetű készítése feletti felügyelet miatt s egy helyben csak kevés napokat tölthetvéu. a szállás és élelmezés, de sőt a ruházat költségei is tetemesen meghaladják az állandó lakásit. Azt hiszem, a kinevezendő) bírósági tagoknak szakképzettségük és erélvük leend legnagyobb befolyással a helyes mun-