A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 39. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 5. r.

154 A J O G. mert a keresk. törvény 87. §-a szerint a közkereseti társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában azon időponttal veszi kezdetét, a mint a társaság üzletét tényleg megkezdette, nem lehetett tehát elfogadni a másodbiróságnak azon érvelését, hogy felperes keresetét 1883. évi március hóban és igy oly időben létrejött Ígéretre alapítván, midőn a B. és C. alatti okmányok szerint a régi cég már törölve, az új cég pedig még bejegyezve nem volt, felperes keresetét nem a cég, hanem csak H. Alajos, illetve örökösei, G. László és Hermann ellen érvényesíthette volna ; merte szerint jelen perben az képezi a döntő kérdést, hogy a C. szerint 1884. évi január 28-án bejegyzett közkereseti társaság üzletét tényleg mikor kezdette meg és hogy G. László és Hermann társasági tagok, kik felperes kereseti követelését beismerik és 1883. évi március hóban felperes vf6 rész haszon iránti követelésének 500 frt összeggel megváltására nézve a kötelező Ígéretet tették, jogosítva voltak-e ezt a társaságot kötelezőleg tenni; minthogy pedig felperes az alperes cég szolgálatában álló kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyította, hogy a H. és G. közkereseti társaság a régi cég törlése után is fenállott és H. Alajos elhalt tag helyett H. Alajosnénak, mint jogutódnak a társaságba belépése mellett megszakitlanul folytatta az üzletet ; minthogy továbbá a C. alatti cégjegyzék szerint a cégnek képviseletére 1885. évi május 4-ig épen G. László és G. Hermann voltak jogosítva és igy az általuk vállalt kötelezettség a keresk. törvény 77. §-a szerint a társaságot kötelezi, ennélfogva az elsőbiróság helyesen marasztalta el alperes céget a kereseti tőke megfizetésében. A >/.övetkezet alakulása előtt az alapítóknál tett befizelésekért, az alapitók nem vonhatók felelősségre a keresk. tv. lói. sj. alapján. Az alapitók felelőssége ezen befizetésekért a létrejött megállapodások, ilyenek hiányában .pedig a magánjog általános elvei szerint állapítandó meg. A szegedi kir. járásbíróság' mint kereskedelmi bíróság (1885. okt. 8. 17.840. sz.) Hercz Gyula ügyvéd által képviselt F. Károly felperesnek Szivessy László ügyvéd által képviselt B. Vilmos, mint a szegedi takarék- és hitelszövetkezet volt előkészítő bizottságának elnöke, alperes ellen 10 frt és járulékai iránti perében, következőleg itélt: Alperes köteles, a kereseti 10 frt tökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperestől az A. alatti nvugta szerint a kereseti összeget felvette; beismeri, hogy felperes az alakuló közgyűlésen kijelentette, miszerint az egyletnek tagja lenni nem akar; ennélfogva alperest az általa felvett kereseti összeg megfizetésére kötelezni kellett, minthogy akarata ellenére, felperes nem kötelezhető arra. hogy bármely szövetkezetbe — melv nézete szerint reá előnyöket nem nyújt — belépjen s ugy a 2. ./• alatti, valamint az A. alatti, nem tartalmaz oly kötelezettséget, hogy a lefizetett összeg tőle vissza nem követelhető. ZSIi pedig az alperes perelhetőségét illeti: felperes a ker. törvény értelmében, az alapitók bármelyike ellen felléphet; annál is inkább léphet fel alperes ellenében, ki az A. alatti ideiglenes nyugtát kiállitotta s igy a perelhetőség is meg volt állapítandó, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1886. febr. 4. 5,984. sz. a.) Az első bíróságnak a bírói hatáskör kérdésében hozott végzése helybenhagyatik. Indokok: A kereskedelmi eljárás tárgyában 1881. évi november 1-én kibocsátott igazságügyministeri rendelet 7. és 8. és 6. és 7. pontja szerint a szövetkezeti viszonyból származott perek, csak akkor tartoznak a kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság hatáskörébe, ha azok tárgyát az idézett rendelet 6. §. 5. és o. pontjában meghatározott valamely jog, illetve kötelezettség képezi, vagyis azon perek, melyek a szövetkezet igazgatósága, felügyelő-bizottsága, vagy a felszámolók között egyrészről, másrészről pedig a szövetkezet, vagy ennek tagjai között a társasági viszonyból keletkeznek (5. pont), vagy a mely pereknek tárgyát a szövetkezet igazgatóságának, felügyelő-bizottságának, a felszámolóknak, külföldi szövetkezet belföldi képviselőségének harmadik személyek iránti, a kereskedelmi törvényen alapuló felelőssége képezi (ö. pont). De felperes keresetét alperes, mint a szegedi takarék- és hitelszövetkezet volt előkészitő-bizottságának elnöke ellen, a fizetett beiratási díj visszafizetése iránt indította s igy jelen pernek tárgyát, nem a kereskedelmi eljárás 65. §. 5. és 6. pontjában meghatározott jogok érvényesítése, vagy kötelezettség teljesítése képezi s tekintve, hogy a per tárgya 500 frtot meg nem halad: felperes keresete a kereskedelmi eljárási rendelet 7. §-a értelmében a kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság előtt, helyesen lett megindítva. Az'első bíróság ítélete egyebekben megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét alperes, mint a szegedi takarék- és hitelszövetkezet volt előkészítő-bizottságának elnöke ellen 10 frt. beiratási díj visszafizetése iránt indította, jelen perben tehát, midőn felperes azt, hogy a szövetkezet megalakult, beismeri, azt pedig, hogy alperes a kereseti összeget, nem a meghatározott céira fordította volna, nem is állítja, az az első sorban eldöntendő kérdés, hogy alperes azon minőségben, melyben felperes által perbe vonatott, felelős-e felperesnek, a beiratási díj címén felvett 10 frtért? Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokról intézkedő 152. §-a szerint az alapitók a részvényekre befizetett pénzekért egyetemlegesen felelősek, de ezen felelősség is a kereskedelmi törvény 154. §. utolsó bekezdésében emiitett eset kivételével csak addig tart, mig az alakuló közgyűlés melynek ez irányban intézkedni egyik feladatához tartozik, az alapitókat ezen felelősség alól fel nem menti (keresk. törvény 154. §. 5. pontja). De a kereskedelmi törvény, mely a szövetkezetekről külön intézkedik, a szövetkezetekre vonatkozó részében ily irányú rendelkezést nem tartalmaz. A keresk. törvény 240—246. §§-aiban egyenkint fel vannak említve a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokról intézkedő azon szakaszai, melyek a szövetkezetekre megfelelőleg alkalmazandók, de ezek között a kereskedelmi törvény 152. és 154. §§-ai felsorolva nincsenek. De nem lehet a kereskedelmi törvény 152. §-át a szövetkezetekre az esetek hasonlatossága alapján sem alkalmazni, mert a kereskedelmi törvénynek a részvénytársaságokról intézkedő 151. §-a egyenesen kötelezi az aláírókat, hogy az aláirt részvény névértékének legalább 10Vo-át készpénzben, vagy értékben befizessék. A törvény, nek arról is kellett tehát gondoskodni, hogy az ily módon törvénynél fogva befizetni kellett pénzekért kit és mi módon terhel a felelősség. De a szövetkezetek alakulása alkalmából a törvény befizetést nem rendel és igy, ha az alakulást megelőzőleg történik valami fizetés, az nem törvény, hanem csak ez irányban létrejött megállapodás alapján történhetik. Következőleg a befizetésre vonatkozó felelősség megállapításánál nem a kereskedelmi törvény, mely ezen esetre nem rendelkezik, hanem a megállapodásnak, ennek hiányában pedig a magánjognak intézkedései irányadók. A kereskedelmi törvény 152. §. hasonlatosság alapján való alkalmazásának tehát az esetek különbözőségénél fogva helye nincs. A dolgok ily állása mellett kétségtelen, hogy a szövetkezet alakulását megelőzőleg az aláírók által tett fizetés tekintetében a felelősség azt, kinek kezéhez a fizetés teljesíttetett, csak akkor terheli, ha a szövetkezet meg nem alakult, vagy ha az illető a felvett pénzt nem a kitűzött célra fordította. Ellenben ha a szövetkezet megalakult, mint jelen esetben s a pénz felvevője ezen összeget nem fordította más célra, mint a mire szánva volt, minek ellenkezőjét felperes nem is állítja és igy a befizetett Összeg azon célra lett fordítva, melyre a 2. • . alatti aláírási ívben és A. alatti nyugtaiványban foglalt megállapodás szerint for ditandó volt: a pénz felvevőjének felelőssége kétségtelenül megszűnik. Ezek szerint, ha volna is felperesnek joga, a befizetett 10 frt visszaköveteléséhez, mi jelen per állása szerint, ezúttal elbírálás tárgyát nem képezheti, felperes ezen jogát nem alperes ellen, kiről nem is állítja, hogy a kezéhez fizetett összeget nem a megállapodás szerint kitűzött célra fordította, hanem csak a szövetkezet ellen érvényesíthetné stb. A m. kir. Curia: (1886. szept. 16. 915. v. sz.) a másodbíróság Ítélete, annyival inkább helybenhagyatik: mert felperes keresetét, nem a 3. • . alatt felhozott alapszabályok szerint megalakult s a kereskedelmi törvény 224. §. ren: delkezéséhez képest a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett : szövetkezet ellen és annak bírói feloszlatása" végett indította, kö• vetkezőleg felperesnek azon érvelése, mintha a szövetkezet müi ködését a kereskedelmi törvény 223. §-ban megjelöltektől eltérő célokra terjesztette volna ki, ézen pernek tárgvát nem képezheti s ekép felperesnek azon, a 3. • . alatti alapszabályokkal és azokra ; vezetett cégbejegyzési záradékkal megcáfolt állítása, mintha a kérdéses szövetkezet egyáltalában létre nem jött, birói figyelembe vehető nem volt, stb.