A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 39. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 5. r.

313 th?ta?L!SÓgÜklieI<' kÍknek diPlomáján még alig száradt meg a Az i} év«n aluli gyakorlattal biró ügyvédek sorából lennének a neiyettes csódtömeggondnokok kirendelendők, hogy igv némi gyakorlatot sajátítsanak el maguknak, mig önálló eljárásra képesitvek. ° 3 A kérdést feltettem, szóljanak hozzá az érdekeltek és ha az eszme pártfogoltálik, a teendőket vitassuk me >• e<n- hovaelőbb megtartandó közös értekezleten. Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. (Ötödik közlemény.)* 46. §. Manoilovich Emil tekintettel arra, hogy az ezen §-han foglaltak a perrend megfelelő helyein, mint külön intézkedések különben is fel vannak véve, ezen átalánosságban tartott kijelentést feleslegesnek tartja és ezért a szakasz kihagyását javasolja. Csemegi Károly célszerűnek tartja, ha az ügyészség teendői mind egy helyes fogalmi meghatározást nyernek a törvényben és igy a §. megtartását kéri. A többség a §-t elfogadja Berczellynek a szövegezésre vonatkozó azon módositvánvával, hogy inkább imperativ alakot nyerjen a szöveg. 47. §. Manoilovich Emil nem véli megengedhetőnek, hogy az ügyész a vádtanács tanácskozmányaiban bármikor részt vehessen, de azon esetre, ha ez helyeseltetnék, nem e törvény keretébe tartozik az erre vonatkozó intézkedés. Csemegi Károlynak nincs az ellen kifogása, hogy e törvény keretéből a kérdés kivétessék; az eszmét azonban helyesnek tartja, mert nem concret ügyekre vonatkozó tanácskozásokban venne részt, hanem csakis átalános természetű, például fogházügyi havi jelentéseket és egyéb ily ügyek fölötti tanácskozást contemplál a javaslat ezen intézkedése. Szentgyörgyi Imre szintén felhívja a figyelmet arra, hogy a vádtanács bizonyos rapportszerü ügyekkel kénytelen lévén foglalkozni, igen helyes, hogy ily tisztán átalános természetű kérdésekben az ügyész a vádtanács tanácskozásaiban részt vehet. A többség, az eszme helyeslése mellett, a -1 ;t törvényjavaslatból kihagyandónak véleményezi. 48. Berczelly Jenő kérdést intéz, hogy a kormány minő álláspontot foglal el a nagy enquéte azon megállapodásával szemben, hogy az ügyészségnek az itélcthozás végetti visszavonulásáig szabad csak a vádtól elállani, illetve azt megváltoztatni, mert e szakaszban az elállás terminusát az Ítélet kihirdetése, a vád megváltoztatását pedig az itélethozás végetti visszavonulás képezi. Elnök felolvastatván a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó részét, figyelmezteti a felszólalót arra, hogy a nagy enquete csakis a 17—48. §-ban kifejezett vádelv, tehát a lényeg felett tanácskozott, de a felvetett részletkérdés, mely a vádelv lényegére nézve teljesen közönyös, a nagy enqnéte tanácskozásainak tárgyát nem képezte. A vádelv lényege tehát e bizottság tanácskozásának nem is képezte tárgyát. Felhívja azonban a tagokat, hogy azon kérdésben nyilatkozzanak: az itélet kihirdetéséig vagy az itélethozás végetti visszavonulásig engedtessék-e meg az ügyésznek az elállás, illetve a vád megváltoztatása ? Manoilovich Emil tekintettel arra, hogy az ügyésznek a visszavonulás alkalmával már tisztában kell lenni vádjának helyzetével és tekintettel arra, hogy a bíróságra nézve nagy visszássággal jár az, ha akkor, midőn az itélet kihirdetéséhez akar fogni, az ügyész bejelenti elállását, ő csakis az itélethozás végetti visszavonulásig engedné meg az elállást, illetve a vád megváltoztatását. Hozzáteszi azonban, hogy ha a biróság a visszavonulás után nem hozott Ítéletet, hanem például újabb tanúkihallgatást rendelt el stb , akkor természetesen az elállási, illetve megváltoztatási jog érintetlenül marad. Csemegi Károly nem fogadja el e módositványt, mert ellenkezésbe jönne az alaki törvény az anyagival, a mennyiben a büntetőtörvény-könyv 116. §-a értelmében a magánfél (sértett fél i az itélet kihirdetése előtt visszavonhatja indítványát; az anyagi törvény revisiója pedig ily alárendelt kérdés miatt nem volna helyén. M a n o i 1 o v i c h Emil azon véleményben van, hogy ha célszerű az, a mit indítványozott, akkor az ezen törvényben, a * Az előző közleményeket 1. a »Jo£« 99., 33., 35. és 36. számaiban. nélkül, hogy a büntetőtörvény formális revisiójára volna szükség, megoldható. A magánvádló is a maga helyén megteszi indítványát és igy az összhang helyre lesz állítva. Elnök figyelmeztet arra, hogy a legnagyobb megütközést kelti a büntető törvénykönyv azon intézkedése, hogy az ítélet kihirdetéséig a magánfél visszavonhatja indítványát. Nem egy eset fordult elő, hogy a tanácskozás alatt valóságos üzlet fejlődött ki a vádlott és a magánvádra jogosított közt. Ez nemcsak erkölcstelen, de sérti az igazságszolgáltatás érdekeit. Ha tehát a/, elállási, illetve a vádmegváltoztatási jogot ezen törvényben mind a kir. ügyész, mind a magánvádló tekintetében az itélethozávégetti visszavonulásig lehet korlátozni, ugy ki lesz javítva Sá anyagi törvény egy hiánya és sokkal helyesebb e hiányon segíteni, mint azon hiány kedveért egy célszerűtlen intézkedést venni fel az alaki törvénybe. Szentgyörgyi Imre kijelenti, hogy a kormány ez idő szerint nem látta elérkezettnek az időpontot arra, hogy az anyag büntető törvénykönyv akár egészében, akár részleteiben revisio tárgyát képezze. Arra kéri a bizottságot, hogy ezen álláspontot figyelembe vegye. Manoilovich Emil azon véleményben van, hogy az alaki törvényben ezen kérdés megoldható, a nélkül, hogy a tulajdonképeni revisio munkálatára szükség volna. Berczelly Jenő kijelenti, hogy már első felszólalásának az volt a célja, hogy oly értelmű inditváuyt tegyen, mint Manoiloviché, miért is azt elfogadja és nincs aggálya arra nézve, hogy ez az alaki törvényben megoldható, dacára a büntetőtörvénykönyv 116. §-ában foglalt intézkedésnek, mert tulajdonkép ez nem való az anyagi törvénybe. Csemegi Károly ezen utóbbi kijelentésre megjegyzi, hogy ha valamely törvényben vannak »sértett fél indítványára*' üldözendő büntetendő cselekmények, ugy ezek faját képezvén a büntetendő cselekményeknek, az inditványozási jogkörnek tartalma és határai az anyagi törvényben is megoldandók. F a b i n y Theofil, Wlassics Gyula elfogadván Manoilovich Emil indítványát, a szakasz a módositvány értelmében lesz átdolgozandó. 49. Berczelly Jenő indítványozza, mondassék ki, hogy a terheltnek a kir. ügyész elállása esetében joga legyen a főtárgyalás megtartását követelni, mert az egyszerű megszüntetés nem lehet megnyugtató; felmentő ítéletben lelhet esetleg a fél csak megnyugvást s igv ez elől elzárni nem lehet. Csemegi Károly figyelmezteti előtte szólót arra, megszüntetés a javaslat későbbi intézkedése szerint itélet hatályával bir. A terhelt kívánatára való eljárás nélkül — ellenkezik a vádper lényegével. A többség a §-t változatlanul elfogadta. 50. §. elfogadtatott. 51. §. Manoilovich Emil e §-t a szövegező bizottság figyelmébe ajánlja, mert például ez »felelősség terhe alatta plconasmus, a mennyiben minden hatósági közeg törvényben előirt kötelességét felelősség terhe alatt tartozik teljesíteni. A szövegező bizottság figyelmébe ajánltatik. hogy a felmentő — vád Ausztria és külföld. A zúglrászal Németországban. A zúgirászat ellen még múlt évben figvelemreméltó röpirat jelent meg dr. Albrecht, a frankfurti feltörvényszék elnökétől. Ügyvédi körökben különösen nagy elismerésben részesültek a röpiratban foglaltak s általános volt a nézet, hogy a »jogtanácsosok«, »népügyvédek«( és »magánjogászok« ellen ép oly energikus, mint rendszeres módon kellene a harcot fölvenni, hogy az ügyvédség végre diadalmaskodjék ezen ellenfele fölött. Dr. Albrecht röpiratában kimutatta, hogy a birodalmi polg. perrendtartásban több oly pont és momentum van. melyek alapján a zúgirászatot csirájában el lehetne fojtani s csak a biróság részéről egyetértő és egyöntetű eljárásra van szük- '.. hogy azt el lehessen érni. A polg. perrendtartás 143. §-a 1. alineájában intézkedik arról, hogy az egyes biró a feleket a tárgyalás folyamán ügyvéd vallásra utasíthatja s 2. alineájában azt mondja : a biróság meghatalmazottakat és képviselőket — kik a biróság előtti szóbeli eljárást i p a rszerűleg folytatják -— elutasíthat; továbbá a 87. §-ban is meg van adva a remedium az által, hogy a biró szabad belátására bízza a vesztes felet az ellenfél költségeiben csak annyiban marasztalni, a mennyiben ezek a célszerű jogképviselethez okvetlen szükségesek voltak.