A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 39. szám - Meghatározandó-e az itéletben a javitóintézetben való elhelyezés időtartama. 2. r.

312 A JOG. meghatározást nem tartalmaz, mint pl. a B. T. K. 84. §-a, mely kijelenti, hogy a javitó-intézetben elhelyezett ifjak életük 20-ik évén túl ezen esetben ott nem tarthatók; hanem az időbeli meghatározás itt concret természetű, mert annak tartama a büntetés nagyságához képest nő vagy fogy. Ugyanis itt a törvény azt rendeli, hogy a fiatal bűnös egyedek javításuk céljából magánelzárásra Ítélhetők, ennek tartama azonban hat hónapot meg nem haladhat. Ugyancsak a 42. §. j megengedőleg rendeli, hogy a bíróságnak jogában áll a bűnöst magánelzárás helyett javítóintézetbe való elhelyezésre ítélni. Arra nézve azonban specialiter, hogy itt meddig tartható, nem rendelkezik. Mint már kimutattam, a 84. §-ban említett maximalis 20 évet itt figyelembe venni, vagy a törvény ezen szakaszát általános jogszabálynak tekinteni nem lehet; nem pedig a már elmondottakon felül azért sem, mert a 84. §, »a beszámítást kizáró, vagy enyhitő ok okról« szóló VII-í k ; a 42. §. pedig »a b ü n t e t é s e k r ő 1« rendelkező Ill-ik fejezetben van elhelyezve. Tehát a törvény két különböző részének keretébe vétettek föl s akkor, midőn a 42 §-t már a törvényhozó testület letárgyalta, annak szövegezését s jogi természetét végleg megállapította, a 84. §. még csak embryonális állapotban volt sigya logika legelemibb szabályainak megsértése nélkül, filius ante patrem módjára, nem lehetett bizonyos tekintetben kiegészít e 11 e n ü 1 hagyni a 42. §-t akképen, hogy azt egy jóval későbbi s más keretbe tartozó szakasza a törvénynek fogja teljessé tenni. Tehát a B. T. K. 42. s a kbtk. 19. §-ánál kizárólag azon keretben kell mozognunk, melyet a törvény meghatározott. Itt pedig hiányozván a kritikus 20 év, ezen kor a fejtegetett esetben a javitó-intézetben való tartás maximáját nem képezheti. A végrehajtási törvény 132. §-ához. (Nyilt kérdés a végrehajtási törvény mélyen tisztelt szerkesztőjéhez.) Az eset a következő: A. tartozik B.-nek 1,000 frttal. A végrehajtás alkalmával látja B., hogy A.-nak lefoglalható vagyona nincsen, hanem csak egy »valamely ingatlan vagyonra vonatkozólag élők közötti jogügylet által szerzett joga«. A jog a következő: A. vásárolt C-től I egy telket oly feltétel mellett, hogy az 1,500 frtnyi vételárt negyedévi részletekben törleszti és csak az egész vételár lefizetése után fog a tulajdonjog A. nevére kebeleztetni. A lefoglalás alkalmával 200 frt volt törlesztve, azonkívül építtetett A. a kérdési s telekre 1,200 frtot érő házat. Ha tehát a telek A. nevén állana. B. követelése jelzálogilag biztositható volna. E célból B. a végrht. törvény 132. §-a alapján lefoglalja A. jogát és a végrehajtást foganatosító, illetve jóváhagyó biróság fel is jogosítja foglaltatót (B-t), hogy a végrehajtás szenvedett (A-nak) jogait C. ellen érvényesíthesse. És itt merül fel tulaj donképen a nehézség. Ugyanis A. természetesen nem akarja a hátralékos 1,300 frt vételárt lefizetni, i tehát azt B-nek kell tennie. Csakhogy most először az a kérdés, ha B. az 1,300 frt vételárt már lefizette és ennek fejében nyugtát és tulajdonjog bekebelezési engedélyt A. javára megkapta C-től, hol kérje B. a tulajdonjog és zálogjegy bekebelezését, a végrehajtási vagy a telekkönyvi biróságnál ? De még kétesebb, hogy mik ép biztosítsa B. az 1300 frt kifizetett vételárt? Milyen jogcímen kérje a zálogjogot a maga javára bekebeleztetni ? és hol? A végreht. törv. 132. §-a rendeli ugyan, hogy ha a foglal- j tató a jog érvényesítése czéljából kénytelen pert indítani, akkor a j perköltségek az alapper járulékának tekintetnek; de vájjon tekinthető-e az 1,300 frt az alapper járulékának és azzal egyidejűleg j be fog-e kebeleztetni a zálogjog ezen járulék erejéig is ? Miután nem óhajtom ügyfelem pénzét kockáztatni, ugy szándékozom az ügyet rendezni, hogy C. által bekebeleztetem A. javára a tulajdonjogot és egyidejűleg a zálogjogot 1,300 frtra vételár hátralék címén. Ezen 1,300 frt aztán kifizetve a C-től j kapott engedmény alapján bekebeleztetem az engedményt és a zálogjogot az 1,000 frt és jár. erejéig B. javára. Természetes, mindez két egymás után benyújtandó beadványnyal eszközöltetik. Igen ám, de ez egy kerülő; de melyik az az út, melyet a végrehajtási törvény értelmében kell követnünk? Dr. Berger Henrik, bpesti ügyvéd. A »csődtömeggondnokság«-ról. Irta : dr. X. Y. budapesti ügyvéd. * A legutóbbi napokban is — mint régi panasz, mely soha sem vénül meg, hanem mindig új marad — hangoztatotí ama eklatáns sérelem, melyet az ügyvédi karnak főkép ifjabb generatiója szenved az által, hogy a csődtömeggondnokságok kiosztásánál a legtökéletesebb rendszertelenség uralkodik. Nem vélek csalódni, ha százakra teszem Budapesten azon ngyvédek számát, kik hosszabb-rövidebb önálló és fcddhetlen ügyvédi gyakorlatuk ideje alatt egyetlen egyszer sem részesültek ama figyelemben, hogy csődtömeggondnokságra méltatva lettek volna, holott ismét igen sokra tehető azok száma, kik évenként nem is egy, de több tömeggondnokság kegyes élvezetében részesülnek. Hogy mindez nem a merő véletlen játéka, tán mondanom sem kellene. Első sorban okozója eme abnormális állapotnak a divatos »protectio« — a mi filloxeránk, — másodsorban a szokásos Tiajsza« és egyebek. -- Hogy eme tarthatatlan állapoton, illetve visszásságon mielőbb segíteni kell, azt talán az irányadó körök is — egy szemernyi jóakarat és egy csepp igazságérzet mellett — befogják látni. De mikép ? ! Az úgynevezett tekintélyes ügyvédek ez irányban kezdeményező lépést nem tettek és nem is lehet remény arra, hogy az ifjabb nemzedék érdekében ezt jövőben is megtegyék. Mert hiszen részint utalva sincsenek a csődtömeggondnokság nyújtotta anyagi élvezetre, részint pedig azért, mert ők egyébként is már a »figyelembe veendők« sorozatába tartoznak. Az ügyvédi közérdek nálunk, sajnos — kevés kivétellel — alárendelt kérdés! Tettre hivom fel tehát az ifjabb generatiót. Tegyék meg ők a szükséges lépéseket. Diplomájuk erre felfogositja őket. Ha ügyvédi kötelesség a szegényvédelem elvállalása és jogi képviselet, — ezt persze protectió nélkül elég busásan osztogatják akkor meg van a jog követelni, a maga rendje és módja szerint oly functiót is, mely némi anyagi előnynyel is jár. De megkövetelhető azért is, mert a theoriának a praxissal karöltve kellvén járni, a csődügyi praxist csak is ugy sajátíthatja el magának valaki, ha csődtömeggondnokká történt kinevezés által neki ilyesmire alkalom nyujtatik. Csupán egy csődbejelentési kérvénynyel ily praxist soha senki elsajátítani nem fog. Mondom tehát, együttes támogatással kellene a szükséges lépéseket megtenni, mire legalkalmasabb lenne, véleményem szerint, egy az ügyvédi körben egybehívandó közös értekezlet megtartása és egy a kellő tájékoztató statistikai adatok támoga tásával szerkesztett kérvény Eabiny igazságügyminister úrhoz. Mind ez talán mégis lenditene valamit a dolgon! Egyébiránt az egyhehivandó értekezletre - a melyen a modus megvitatandó lenne — kiki magával hozhatná tabellás kimutatását annak, hogy mikor kelt ügyvédi oklevele, hány év óta bir Budapesten önálló gyakorlattal, és mikor, mely biróság vagy hatóság részéről, miféle gondnokságban részesült, és egyéb tájékoztató adatokról. Ezek egybegyűjtése szolgáltatná a táblás kimutatást, mely kiegészítést nyerendne azon ügyvédek névjegyzékével, a kik már részesültek főkép csődtómeggondnokságban. Ily táblás kimutatás tájékozást nyújthatna az egyes törvényszékeknek a csödtömeggondnokok kirendelésénél, hol figyelembe volna veendő a kifogástalan ügyvédi gyakorlati idő is. Megállapítandó lenne például, hogy ily tisztség elnyeréséhez legalább 5 évi önálló praxis kívántatik; mert joggal óhajtja a hosszabb gyakorlattal biró ügyvéd, hogy némi előnyben részesüljön a nálánál rövidebb gyakorlati idővel biró collegája felett. Nem-e mélyen sértő eljárás rejlik ama jelenleg dívó gyakorlatban, hogy 10 — 1.") évi praxissal biró ügyvédek, teljesen indokolatlanul mellőztetnek, inig kineveznek olyanokat — tisztelet elméleti * Közöljük ezen cikket, mert alkalmat óhajtunk adni ezen kérdés alapos és tárgyilagos megvitatására. Csak ezen szakszerű vita befejezése után lehet szó az egyik vagy másik irányban kifejtendő actióról. Tudjuk, hdgy vannak az ellenpártnak is nyomós érvei, melyek nagy része előtt az elfogulatlan el nem zárkózhatik és azért felhívjuk bíróságaink vezetőit, csődök, hagyatéki és egyéb gondnokságok fölött rendelkezőket, hogy álláspontjukat akár nyilt sisakkal, akár az anonymitás leple alatt fejtsék ki és különösen, hogy fejtegetéseik által azt mutassák ki, hogy eljárásukban nem önkény, hanem rendszer és szükségszerűség foglaltatik. Gondoskodni fogunk, hogy a hirlapi vita mindenkor az irodalmi tisztesség színvonalán maradjon. A szerkesztőség.