A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 37. szám - Meghatározandó-e az itéletben a javitóintézetben való elhelyezés időtartama. 1. r.

A JOG. 147 törvény 3. §. 7. pontja az intézvényezettet illetőleg tartalmaz, s hogy ennélfogva a váltótörvény 24. §-a értelmében a kereseti váltó telepitett nem lévén, a 44. §. szerint az alperes elfogadó elleni váltókereset fentartására óvás felvételének szüksége sem forgott fenn, s igy az óvás hiányosságából keritett kifogás önmagától elesik: a budapesti kir. itélö tábla fenti keletű és számú •Ítélete egyéb tekintetben felhozott indokainál fogva helyben hagyatik. (1886. április 30-án 180. váltószám.) Ha valamely váltó az üzleti összeköttetés folytán keletkezett összes tartozás fedezésére lett kiállítva, a hitelezőnek joga van az adós által teljesitett részfizetést nem a váltóra, hanem az üzleti Összeköttetésből származott tartozásra forditani és mindaddig, mig a hitelezőnek üzleti összeköttetésből származó követelése van alperes irányában, a váltót a Yáltóösszeget meg nem haladó tartozás erejéig érvényesíteni. A szatmárnémetii kir. törvényszék Unger Gusztáv ügyvéd mint B. Simon csődtömege gondnoka felperesnek — Sárközy Pál ügyvéd által képviselt S. Sámuel alperes ellen 70 frt 50 kr. töke és jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott : A kifogásoknak hely adatván, az 1885. évi augusztus 10-én 8,351. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyeztetik s felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A kifogásokhoz 1. és 2. sz. a. csatolt postai vevényekkel be lett igazolva, miszerint alperes felperesnek egy izben 56 frt 50 krt, más izben pedig 40 frtot küldött, felperes beismerte, mikép ezen pénzküldeményeket tényleg megkapta. Ezzel szemben felperesnek azon állítása, mintha ezen összegek nem a kereseti váltó törlesztésére küldettek volna, figyelembe nem jöhet. Mert jóllehet a B. alatti könyvkivonatból kitűnik, hogy alperes felperesnek nemcsak a keresetben foglalt váltóösszeggel, hanem ezt jóval meghaladó könyvkivonati követeléssel is tartozik; mindazonáltal a küldött ö-szegeket köteles volt első sorban alperesnek lejárt váltótartozására mint terhesebbre forditani, s az ennek kiegyenlítése után fenmaradt összeget fordíthatta alperes egyéb tartozásának törlesztésére. Minthogy pedig a küldött 96 frt 56 krral a kereseti váltó értéke nem csak teljesen letörlesztetett, hanem túlfizetés is történt; ennélfogva a keresetet elutasítani kellett, stb. (1885. nov. 12, 9,654. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítélete . . . megYáltoztattatik és az 1885. aug. 10-én 8,351. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik, stb. Indokok: Alperes nem tagadta felperes azon állítását, hogy a kereseti váltó nemcsak kiállítása alkalmával fennállott, hanem üzleti összeköttetés folytán keletkezett összes tartozás fedezésére lett kiállítva, ez esetben pedig a küldött pénzt a dolog természetéhez képest nem a váltóra, hanem az üzleti összeköttetésből származott tartozásra forditani s mindaddig, mig felperesnek üzleti összeköttetéséből származó követelése van, alperes irányában a kereseti váltót a váltóösszeget meg nem haladó tartozás erejéig érvényesíteni kétségtelen joga volt a közadósnak, illetve felperesnek. De a B. alatt csatolt könyvkivonatból kitűnik, hogy az 1. és 2. sz. a. okmány szerint küldött 96 frt 56 krral alperes javára írása után is leiperesnek még mindig 84 frt 56 kr., tehát a kereseti váltóösszeget meghaladó követelése van alperes irányában. Minthogy pedig alperes nem tagadja, hogy a B. alatti könyvkivonat »tartozik* rovatában felsorolt árúkat megrendelte és átvette, és azoknak kitett ára ellen sem tett kifogást, ily körülmények között pedig a könyvkivonat helyességére és a követelés fennállására nézve felhozott általános tagadása figyelembe nem vehető s igy felperes az előadottak szerint a kereseti váltót ennek egész összege erejéig érvényesíteni jogosítva volt, stb. (1886. február 17. 6,552. sz. a.) A ni. kir. Curia: A kir. itélö tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. (1886. június 8-án 355. sz. a.) Kötelező és áz irni nem tndó váltókötelezettnek akképen kelet kezett aláírása, hogy az irni nem tudó egyénnek kezét az aláírásnál más egyén vezette. A más által tett elörajz szerint készült aláirás is váltójogi kötelezettséget szül. (1886. február hó 33-án 1,110/1885. v. sz. Hasonló értelmében határozott a kir. Curia 1883. évi 131. szám alatt és 1883. évi 691. sz. alatt. Bűnügy ékben. A rágalmazó állítás vagy vád mindenkor blzonyo* személy ellen kell, hotry irányozva legyen. — A hol ez az ismérv fenn nem forog, ott rágalmazás nem létezik, mert a rá^almazá, vétségének ezen leglényegesebb kellékét következtetés utján megállapítani egyáltalában nem lebet. A szegzárdi kir. törvényszék: Özv. M. N.-né szül. S. K. irányában a btkv. 258., 260. és 262. §-aiban körülirt rágalmazás vádjából folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: Habár a vizsgálat folyamán felvett szakértői vélemények közti eltérések dacára a felek előadásai és a kihallgatott tanuk vallomásai szerint alig fér kétség ahhoz, hogy az | 1884. évi ápril 1-én Pakson H. K. kir. közjegyző előtt 102. ügyj szám alatt létrejött adásvevési szerződést vádlott özv. M. N.-né I sajátkezüleg irta alá; mégis nevezett vádlottnő azon cselekménvei, I hogy a kérdéses szerződésben elvállalt kötelezettségek alól leendő I menekülés céljából dr. R. Zs. ügyvéd, ugy H. P. és H. A. kömlödi lakosok előtt, később pedig a Kassa város árvaszékéhez 18^4. évi ápril 23-án benyújtott és 59. v. sz. a. a vizsgálati iratokhoz csatolt kérvényben a fent körülirt szerződésen levő aláírását valódínak el nem ismerve, hamisítottnak állította, a btk. 258., 260. és 262. §-ai' ban körülirt vétségek tényálladékát nem képezik. Ugyanis a btk. 260. §-ában tiltott rágalmazás vétségét az 1 követi el, ki valamely hatóság előtt büntethető cselekvény elköveI tésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul: ámde vádlott nő I büntethető cselekvény miatt senki ellen vádat nem emelt s a I kérdéses aláírást csak magánjogi érdekekből vette tagadásba, a bűnvádi feljelentések elfogadására különben sem illetékes és igy e tekintetben hatóságnak nem vehető árvaszék előtt, a btk. 262. §-ában körülirt vétség tényálladékához tartozó nyilvánosság pedig fenn nem forog a vádlott nőt terhelő nyilatkozatokra nézve, melyeket ez csak három egyén előtt és pedig rágalmazásra irányzott célzat nélkül tett. Végül nem alkalmazható vádlottnő fenti nyilatkozataira a btkv. 258. § a sem, mert vádlottnő senkiről mint megnevezett egyénről s igy panaszló H. K. kir. közjegyzőről sem állított oly : tényt, mely büntethető eljárást vonna maga után ; vádlottnő csak aláírásának valódiságát vette tagadásba s azt hamisítottnak jelezte a fent körülirt szerződésben, azonban a hamisítás tényével senkit sem gyanúsított. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az els ibiróságnak 1885. június hó 15-én 2.014. sz. a. hozott végzését meg' változtatja és özv. M. N.-né szül. S. K.-t a H. K. kir. közjegyző I sérelmére elkövetett, a btk. 258., 259., 260. §-aiban körülirt rágalmazás vétsége miatt vád alá helyezi és a kir. törvényszéket ez irányban további eljárásra utasítja. Indokok: Özv. M. N.-né a H. K. kir. közjegyző által i Pakson 1884. évi ápril hó 1-én 102- ügysz. a. felvett adásvételi szerződés szerint 45,500 frtért kialkudott vételárban a K. Gv. I kassai lakos kiskorú gyermekeinek tulajdonát képezett kis - paksi 308., 1,751., 1,091. és 1,094. sz. tjkvben felvett birtokot megvette. j Özv. M. N.-né az itt hivatkozott közjegyzői okiraton előforduló névaláírását 1884. évi ápril hó 3-án dr. R. S. paksi és H. P., H. A. kömlödi lakosok tanuk előtt majd az 59. sz. a. Kassa város árvaszékéhez 1881. évi ápril hó 23-án beadott külön kérvényben hamisítottnak állította, és ezen állítását a vizsgálat folvamán ! is mindvégig fentartotta, mi által a kérdéses közjegyzői okmánvi nak hitelességét megtámadta s ezzel elválhatlan kapcsolatban az, azt illetősége körében felvett, H. K. paksi közjegyző ellen a btkv. 258. és 260. §-aiba ütköző rágalmazási vétséget követte el. Tekintve, miszerint a közjegyzői okmány hitelessége teljes bizonvj erejű mindaddig, mig annak érvénye törvényesen le nem rontatik. az emiitett közjegyzői okmány hitelességének érvénytelenítését ! pedig vádlott nem is kérte, az azon látható aláírásának puszta megtagadásán kívül oly adatot, mely annak érvénytelenítését ma^a ] után vonná, fel sem hozott, sőt a vizsgálat folvamán kiderített ! adatok minden állításával ellenkezőt tanúsítnak, kétségbe vonhatlan annak valósága, hogy a vádlott által kifogásolt 102. ügyszámmal jegyzett közjegyzői okmányt vádlott sajátkezüleg irta "alá. II v körüímények között, minthogy a vizsgálat adataiból kitűnik, hogv I özv. M. N.-né három tanú előtt, valamint Kassán az árvatörvénvszék előtti beadványában a közjegyzői okmányon előforduló névaláírását , hamisítottnak állította: tekintve, hogy ez által H. K. közjegyzőt közvetve oly büntethető cselekménynyel vádolta, melv valódisága esetében nevezett közjegyző ellen a büntető eljárás meginditásá| nak okát képezné, a vádlott ellen rágalmazás miatt emelt vád