A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 37. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. 2. r.

A JOG. 295 a petróleum a földbirtokos tulajdonának elismertessék, mert az országbírói értekezlet a kőszenet a »szabad<' ásványok sorából törölte s szintén a földbirtokos tulajdonába bocsátotta ; a kőolaj pedig, tudvalevő dolog, geológiai tekintetben igen benső összefüggésben s képződményi rokonságban áll a kőszénnel s már csak azért is jogos volna, hogy vagy egy séma most emiitett ásványok közül, vagy pedig mindkettő a »szabad« ásványok közé tartozzék. Nem csoda tehát, hogy a petroleúmkutatás iránt itt Felső-Magyarországon nem annyira lelkesülünk, a mint azt ezen valóban dúsan jövedelmező iparág megérdemelné. Mert a jogi bizonytalanság, mely a szabadkutatót s a földbirtokost a fennemlitett okoknál fogva folytonos izgatottságban tartja, teljesen elnyomja a kőolajkutatás iránti kedvet, mi által az országra nézve igen fontos jövedelmező források még sokidőre eltemetve várják egy szebb korszaknak bekövetkezését. Most nyílnék a legjobb alkalom arra nézve, hogy a magas kormány, a kinek kell, hogy az ország jólléte szivén feküdjék, a petróleum tekintetében határozottan nyilatkozzék, mert ezáltal könnyebben lehetne vállalkozó társulatokat alakítani s a megkezdendő munkálatok által a Felső-Magyarországbóli kivándorlásoknak némileg határt szabni. Mindezen okoknál fogva: videant... azok, kik a nagyban hirdetett petroleumkutatási vállalatbani részvételre felszólittatnak, hogy a számadást gazda nélkül ne csinálják, mert az illető fővállalkozó maga sem tudhatja még, vájjon mint szabadkutatónak van-e joga a feltárandó kőolajhoz, avagy sem! S azért még egyszer: »caveant!...« . A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. * Irta: SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. > II. Számos úrbéri birtoknál találtatik még irtván y cím és y jegy alatt bejegyzett birtokrész, oly községben is, melyekben az úrbéri birtokszabályozás keresztül vitetett és a volt földesuraság a foglalás és irtvány földek minőségének kérdését elejtve, az úrbéri állományi birtok feleslegét maradványföldeknek kívánta tekintetni s a megváltás a földek egy részének átengedésével eszközöltetett. Az ily módoni megváltás az úrbéri mérnök által a földkönyvbeni leszámolás által keresztül vitetett, de ha esetleg és kivált a számos hegyes vidéken levő községben az úrbéri birtok tagosítása nem ejtetett meg, a hiteltelekkönyveknek átalakitása alkalmával e körülmény figyelmen kívül hagyatott és az irtványjogi természetű külön bejegyzés maradt a régi állapotban, holott az tényleg egy részben a földesúr tulajdonába, más részben pedig a volt jobbágy vagy zsellérnek tehermentes tulajdonába ment át. Ily esetekre szerintem intézkedés lenne teendő, hogy az ily külön bejegyzések megszüntettessenek, annyival inkább, minthogy az 1871. L1II. t.-c. 59. és 83. §-ai e megkülönböztetést feleslegessé tették. A nyilvánkönyvi jogok megóvása, a nyilvánkönyvi joggal terhelt ingatlan terjedelme és minőségének pontos kitüntetésére szolgál a 7. ij-ban foglalt és hivatalból keresztül vezetendő intézkedés. Ezen §. rendelkezésének gyakorlati keresztül vitelénél már a tervezet készítése alkalmával felmerül több esetben azon kérdés, hogy az 1855. december 15-én kelt telekkönyvi rendtartás 3. §-a és különösen annak 2-ik pontja folytán bejelentett és a 24. §. értelmében a telekjegyzőkönyvhöz fűzött »Tulajdoni igények feljegyzése* felirattal ellátott ívre vezetett tulajdoni igény feljegyzések jelenleg mily jogi hatálylyal birnak. Szerintem semmi joghatálylyal sem birnak. Mert az igény feljegyzési ívre jegyzett bejelentés folytán a tkkvi rttás 25. §-ban megjelölt tárgyalás folytán a 27. §. értelmében az egyezség vagy bírói határozat eredménye a telekjegyzökönyvben bejegyzendő volt. E §. rendelkezése azonban tapasztalatom szerint nem minden tulajdoni igény feljegyzési esetre lett foganatosítva, tehát azok, mint nem létezők, figyelmen kívül hagyandók. Nem birnak joghatálylyal továbbá azért sem, mert a tkkvi rendtartás 105. §-a * L. az I. közleményt a »Jog« 35. szániában. értelmében csak azon telekkönyvi feljegyzések birnak joghatálylyal, melyek a teher-, vagy a tulajdoni lapon vannak feljegyezve. Vannak számos esetek, hogy a telekkönyvi lapok szerkesztése alkalmával egy telekkönyvi jószágtestként felvett ingatlannak csak egy bizonyos hányadára jegyeztetett fel a tulajdoni igény, p. o. a zálogvisszaváltási jog, a nélkül, hogy akár a hányad számszerűleg, akár az igényelt ingatlan helyrajzi szám szerint kitüntetve lett volna, azonban az ily telekkönyvi jószágtest telekkönyvön kivüli vétel által szaporodván, a tagosítás alkalmával mindkét nemű ingatlan összesítve lett kihasítva és a telekkönyvek átalakitása alkalmával a telekkönyvi tulajdonos nevére felvéve. Ily esetekben, ha a bejegyzett zálogvisszaváltási jog még el nem évült, különös figyelmet és szakszerű munkát igényel, hogy alt. §. 3. pontjának is elég tétessék a nyilvánkönyvileg kitüntetett tulajdon igénynyel terhelt jószágtest részletének kijelölése által. Az ilynemű nehézség elhárítására szolgáland a záloglevél, a telekjegyzőkönyvi eredeti felvétel, a tagosítás előtti birtokállapotot feltüntető mérnöki munkálat, az úrbéri perben alkalmazott úrbéri és major> .osztályzat közötti különbség gondos figyelembe tartása. A zálogperben előfordult kérdésekből merített tapasztalatom szerint a felsorolt adatok nem mindig fognak elegendő és megnyugtató alapot szolgáltatni és a felmerült nehézségeket kevés esetben fogják a 8. §. szerint meghallgatandó bizalmi férfiak, vagy a szak'nö mérnök minden érdekelt fél teljes megnyugtatásával — eloszlatni. Nem marad tehát más eszköz, mint az adatok alapján a birói belátás szerinti elhatározás. Felmerülendő több hasoneseteket sorolhatnék még fel, de mellőzöm, mert ezt is elegendőnek tartom a törvény végrehajtására hivatott közegek figyelmének felhívására. A 8. §. átolvasása után önkénytelenül azon kérdést veti fel az olvasó, hogy a meghallgatásra felhívott szakértő, esetleg tagositó mérnök, minő díjazásban részesül? — annak díját ki állapítja meg jogérvényesen s mily alapból fog fizettetni? A már telekkönyvileg bejegyzett telki szolgalomnak a ll. §. értelmébeni bejegyzése nehézséggel nem jár. Köztudomású tény, hogy faluhelyeken a belső telkek és ehez tartozó kertek, több számozott lakhelylyel s gazdasági épületekkel vannak beépítve és az eredetileg egy gazda által használt belsőség most öt, hat, sőt gyakran több gazda tulajdonát képezi s a beltelek és kert nem szabályos alakban van felosztva, hanem szétszórt darabkákban birtokoltatik, azonban az egyes épületekhez való hozzáférhetés, azok célszerű használata tekintetéből a beltelek egy része, mint udvar, közösen használtatik, néha a másik tulajdonát képező kerten, p. o. a csűrhöz való férhetés tekintetéből az átjárási jog régi gyakorlat, vagy szóbeli osztályegyezség által tényleg létezik. Az ily telki szolgalmaknak felette csekély része van telekkönyvileg feljegyezve és épen a feljegyzés hiánya igen számos sommás visszahelyezési s több rendes perre szolgáltat anyagot. Hogy a tényleges birtoklásnak e tekintetben is megfelelőleg legyen a betét szerkeszthető és az ez ideig be nem jegyzett telki szolgalom egyidejűleg kitüntethető legyen, a 76. §. 5. pontjában foglalt felhatalmazás folytán kiadandó igazságügyi miniszteri rendelet, azt hiszem, jó eleve fog intézkedni. A telki szolgalmaknak a betétbeni feljegyzése számos perkérdést fog jövőre is megszüntetni. Ugy a B., mint a C. lapon található nyilvánkönyvi jogok érvényére vonatkozólag az illető szakférfiak figyelmét felhívom az úrbéri telkek feldarabolását tiltó törvények kijátszására irányzott visszaélések meggátlása végett 1865. évi június 1-én 7,337. szám alatt kibocsátott udvari rendelvényre. Azon visszaélések tüzetes megismertetésére, melyek meggátlásaul a rendelet kibocsátva lett, azt vélem leghelyesebbnek, ha ezen talán már kevesek által ismert rendelvényt egész terjedelmében ide iktatom: Ő cs. és apostoli kir. felsége 1. k. Urunk nevében. »Tapasztaltatván, miszerint az úrbéri telkek feldarabolását tiltó törvények kijátszásával oly gyakorlat képződött, mely szerint egyes jobbágytelki tartozmányok egy bizonyos összegnek előleges lefizetése mellett a földhasználati jognak betáblázási engedélyével i 90 évre adatnak haszonbérbe és hogy ezen szerződések betáblázása egyes telekkönyvi hatóságok által megengedendőnek találtatik, minthogy az ilyetén haszonbéri szerződés már természeténél fogva I elárusitásnak, vagy zálognak tekintendő s az álcímek alatt kötött szerződések valódi minőségükhöz képest birálandók meg, miután továbbá az 1836. évi IV. t.-c. 9. §-nak a volt úrbéri telkek szétdarabolását szorosan tiltó rendelete az 1853. évi március 2-án kelt legfelsőbb nyiltparancs 2. §-a, illetőleg az ideigl. törv. szab.