A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 36. szám - A helyzet

Ötödik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1886. szeptember 5. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak, Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre fél » negyed » 6 frt — kr. 3 » — » l. 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM. A helyzet. Irta: Dr. Révai Lajos. — Változások a legfelsőbb itélőszéknél. — A határidők mikénti számításáról. Irta: Dr. Imling Konrád, kir. táblai biró Budapesten. — Miképen értelmezendő a keresk. törvény 20. szakasza? I. Irta: Dr. Jacobi Sámuel, budapesti ügyvéd. II. Irta: Dr. Bihari Mór, Budapesten. III. (Válasz. ) Irta: Dr. Győri Lipót, budapesti ügyvéd. — Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. — Ausztria és külföld. (A francia jogirodalom 1880—1885. években. Irta: L y o n - C a e n, jogtanár Párisban. ) — Sérelmek. (Mire való volt a vízaknai kir. járásbíróság szervezése a mult évben ? Irta: Dr. Brendusián Jakab, balázsfalvi ügyvéd). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztőségi üzenetek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok. ) Van szerencsénk t. előfizetőink azon részét, kik hátralékban levő előfizetési pénzeiket hozzánk még be nem küldték, tiszte= tettel fölkérni, hogy e hátralékos összegeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. "A JQG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A helyzet. A nagyszavú ígéretek és szemkápráztató reformkecsegtetések korszaka lejárt. A deákutcai igazságügyi palotából nem szivárog ki semmiféle hir, és a mily bőbeszédüek voltak ott annakelőtte, ép oly szófukarok és állig begomboltak jelenleg. Nincs semmi jel, semmi utmutató, mely az irányt kijelölné, melyben igazságügyi kormányzatunk halad, — sőt még egy sablonszerű körlevél sincs kibocsátva, melyen a szőrszálhasogató dialektika és a sorok közti olvasás mestersége gyakorolható volna. Közvéleményünk más alkalommal és más igazságügyéir alatt már rég háborogna; az ellenzéki hajlamokkal megáldott és javulást mindig csak a jövőtől váró jogászközönség, ügyvédek, birák, ügyészek sat., a malcontensek ezen egész armádiája pedig máskor rég kigyót, békát kiáltottak volna. Mert valóban furcsa dolog is az, annyi ideig hallgatni! Magyarországon, a hol a szó és nagyszájú igéret oly olcsó, épen ezen cikkel oly annyira fukarkodni, az ősi hagyománytól, minden indokolás nélkül, oly szembetünően eltérni! És mégis megtörtént a csodák csodája! Bármerre fordulunk, a kir. Curiához, a kir. táblához, az elsőfokú bíróságokhoz, az ügyvédekhez, de még a laikus közönséghez is, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy feltétlen tisztelettel és bizalommal viseltetnek az új aera iránt, feltétlen reményeket füznek Fabiny igazságügyér működéséhez. Honnét c változás, honnét e bizalom? Miben rejlik titka azon varázserőnek, melyet Fabiny keresetlenül gyakorol, melylyel sikereket képes ott elérni, a hol eddig a bizalmatlanság, a kétely és a balsiker honolt? A rejtély kulcsa egyszerűen Fabiny ur egyéniségében rejlik, azon imponáló átgondolt nyugalomban és biztonságban, mely őt jellemzi, mely oly kedvező benyomást gyakorol mindenkire, a ki vele csak egyszer is érintkezett. Pillanatnyira sem aggódunk, ha Atlas vállain látjuk a világgömböt, nem tartunk tőle, hogy azt elejthetné és földünk porrá törhetne. A biztonság hason érzete fog el mindenkit, a ki Fabiny széles vállaira látja igazságügyünket bizva. Az ígérettel már annyira jól laktunk, hogy szinte elcsömörödtünk és oda jutottunk immár könnyenhivőségünk dacára, hogy többet ér száz szónál egy tett. És tettekkel akar Fabiny ur kormányozni, igazságügyünk roskatag épületét európai niveaura emelni és az igazságügy vert hadát raillirozva, azt a modern jogfejlődés zászlója alatt győzelemre vinni a corruptio, nepotismus és ázsiai jogszolgáltatás hadai ellen. A hadsereg szervezése az első és főfeladat, ennek van szentelve a hadvezér első és főgondja. Fájdalom, némely kiváló törzstisztet: Karapot, Lukácsot, Szabót az eddigi fárasztó és céltalan küzdelmek már annyira kifárasztották, hogy mesterüket nem követhetik dicső utján. — Se baj, azért csak előre! A hiány csakhamar helyre lesz hozva, mert szerencsére nálunk a közvitéz is a tábornagyi jelvényt viszi bornyujában. És előre, előre a jelszó az egész csatavonalon. Rövid pár hónapja csak, és nyugodt lelkiismerettel, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az igazságügyi helyzet javult, hogy a bizalom — ezen örök időkre távozottnak vélt aranymadár — lassankint visszaszállingózik, hogy törvényszékek és bíróságoknál kezdik érezni, hogy: v a n ur a h á z n á l! És ezt mutatják azon fényes kinevezések is, melyeknél eddig csak dicsérni és semmi kifogásolni valót nem találtunk. Látszik, hogy a kinevezések fészke többé nem a miniszterelnöki palotában, hanem egyedül a közérdekben és az ennek szolgálatában álló szilárd és tántorithatlan miniszteri elhatározásban rejlik. Az érdemes, a buzgó és törekvő bizton tudják, hogy törekvésük illetékes helyen megfigyelve és megjutalmazva lesz és ezen tudat a még oly nehéz munkát édesíti, a lankadót serkenti, a restantia halmot apasztja. De a tettek még más irányban sem hagynak magukra várni. A codificatio terén annyi a szükséges, annyi a nélkülözhetetlen teendő, hogy itt egy Fabiny-nak veszteg maradnia nem szabad. De ép oly hiba, sőt vétek volna az elhamarkodás, a készületlen kapkodás. A miniszter programmjába fel van véve a kir. tábla decentralisatiójának