A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 5. szám - A végrendeletek egyik neméről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 5. számához. Budapest, 1886. január 31-en. A m. kir. Curia legújabb döntvényei. 1. Ha a kath. lelkész részéről igénveit párbér iránti ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát vonja kétségbe, illetőleg midőn az a kérdés dontendő el, ha vájjon a párbér ingatlan birtokhoz kötött dologi terhet, vagy személyes viszonyokon alapuló kötelezettséget képez-e ? a felmerült vitás kérdés elbírálására a bíróságok, vagy pedig a közigazgatási hatóságok vannak-e hivatva ? Határozat: Ha a kath. lelkész részéről pái bérszolgáltatás iránt folyamatba tett ügyekben panaszlott fél a kötelezettségi alap jogosultságát támadja meg, illetőleg midőn az a kérdés vált vitássá, ha Tajjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher vagy pedig személyes viszonyokon alapnló kötelezettség természetével bir-e l az ügy eldöntése a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. E határozat a következő indokokon alapul: Párbérszolgáltatások iránti ügyek, ha a kötelezettség alapja nem vitás, a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól történt elkülönítése óta közigazgatási uton véglegesen intéztettek el. Az ekképen kifejlett gyakorlat ellen aggály nem is foroghat fenn, meit ez az ellenkező tételes törvénybe nem ütközik, és mert ellenkező esetekben a felek magánjogai kérdésbe nem jöhetnek, hanem csak arról van szó, hogy a lelkész ellátására s ekként egyházr célra szánt illetmény hajtassék be s habár a párbér keletkezésénél és fejlődésénél fogva a tulajdonképeni egyházi adó fogalma alá nem vonható, kétséget még sem szenved az, hogy a közigazgatási hatóság a kérdéses esetekben oly jogosítványnak szerez érvényt, melvben tekintettel annak tartalmára és céljára, a közjogi elem túlsúlyban van. Más szempont alá esnek azonban oly ügyek, melyekben panaszlott a kötelezettség alapját el nem ismeri, mert a védelemmel szemben az a kérdés oldandó meg, ha vájjon elvontan a parochiális köteléktől, létezik-e oly jogcím, melynél fogva a parochiális kötelékhez nem tartozó egyén a párbér fizetésére jogszerűen kötelezhető. A jogélet mutatja, hogy ilyenkor magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet stb.) visszavezethető kötelezettség esete merül fel, s habár a párbér ekkor is egyházi célra szolgáló járandóság természetével bír, a n agánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép, miután a felek részéről nem a parochiális köteléken belül támadt jogviszony, sem a párbér egyházi célja nem tétetik kérdés tárgyává, hanem egyedül az, ha vájjon a követelés alapját képező külön jogcím előfeltételei jogilag megállapithatók-e vagy sem ? A most emiitett esetek végleges eldöntésére tehát a vitássá vált kérdések természeténél fogva csakis a polgári bíróságok lehetnek hivatva, áll ez kiváltképen akkor, midőn a párbért igénylő lelkész azt állítja, hogy a párbérszolgáltatás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez, miután e kérdés elbírálására már az 1881 : LIX. t.-c. 6. í;-ánál fogva az illető birtokbiróság hatáskörébe van utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848 előtti jogállapottal is, mert a párbérszolgáltatás iránti igény a jogot tagadó tétellel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesíttetett. (Példa erre a Molnár-féle döntvénygyűjtemény 468'. lapján foglalt 1817. évi szept. 25-diki keletű kir. táblai határozat.) A kir. Curia jelen határozatának célja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fennálló s viszonvainknak megfelelő ama gyakorlat, hogy a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát oly esetekben is, melyekben előreláthatólag a kötelezettség jogalapja ^kétségbe fog vonatni, első sorban közigazgatási uton érvényesítendő. A kir. Curia fennállott semmitöszéki osztályának határozataiban és több euriai határozatban is elismert eme gyakorlatnak a törvényhozás intézkedéséig való fentartása célszerű már azért is, mert gyakran a pana^-zlott védelmének iránva előre nem tudható és mert e gyakorlat nem i áll útjában annak, hogy ott, hol a kötelezettség alapja vitás, a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után a bíróság vég• legesen határozzon. Végül megjegyeztetik, hogy az utóbbi esetekI ben az ügy sajátszerű természeténél fogva az 1877 : XXII. t örvény> cikkben szabályozott kisebb polgári peres ügyek bírósága nem ! illetékes, mert a kereset első sorban a kisebb polgári peres eljárás alá eső értéket meghaladó követelési alap birói elismerésére van irányozva. 2. Dologi tehernek tekintendő-e a párbér minden oly esetben, midőn a »canonica visitatio* értelmében annak szolgáltatása házak vagy telkek szerint történik ? Határozat: Az magában véve, hogy egyes helyekeu a vbitatio canonica följegyzései szerint a párbér miudeu ház ^agy telek után szolsáltatik ki, még nem képez elegendő alapot arra, hosry a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó tehernek tekintessék. Indokok: A párbér a hivek önkéntes oblációiból veszi j eredetét, célja a kath. lelkész ellátásának biztosítása volt s ennél•• fogva az fogalmilag a plébánia kötelékéhez tartozóknak jogszokás (laudabilis consvetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. A párbérszolgáltatások eredetök és fejlődésüknél fogva a i földesúr kegyúri kötelezettségeire vissza nem vezethetők, mert ! mellőzve a patronátus jog alapjainak vizsgálatát, kétségbevonhatlan I tény az, hogy a földesúri hatalom és a patronátusi jog számos 1 helyeken nem volt egy kézben összpontosítva és mert különben < is a földesúr jobbágyait a szokás, törvény erejével biró rendeletek I vagy törvény utján megállapított uri tartozásokon felül más szolgáltatásokkal jogszerűen nem is terhelhette. Az evangélikusok szabad vallásgyakorlatának elvi elismerését magában foglaló 1G08: I. törvénycikk nem eredményezvén az evangélikusoknak teljes kiválását a kath. egyház kebeléből, az annak meghozatalát követő vallási súrlódások idejében tőlük a katb. lelkészt illető párbérszolgáltatás főleg azon az alapon köveI teltetett, mert még mindig a kath. egyház jurisdictiója alatt állóknak tekintettek s ez alapon követeltettek és szedettek be tőlük az ingatlan birtokával semmi összefüggésben nem álló stola-dijak is. Az 1G47. évi XII. törvénycikk sem intézkedik a párbérröl, mint oly teherről, mely ingatlanok birtokával össze van kötve, hanem mint a lelkészek ellátására szánt oly illetményről, melynek szolgáltatására a hivek vannak kötelezve. Az 1691. évi április 2-án , kelt körrendelet (Explenatio Leopoldina) szerint az evangélikusok a nem artikuláris helyeken továbbra is a kath. parochia kötelékében tartozókhoz tekintettek s ez alapon köteleztettek a párbért , a kath. lelkésznek fizetni, mig végre az 1790—1. évi XXVI. t.-c. , által a kath. egyház joghatósága alól teljesen föloldattak s a kath. lelkésznek teljesített párbérszolgáltatások alól feltétlenül felmenteti tek. A gör. kel. vallásuakra vonatkozó 1790—1. évi XXVII. t.-cikkben a párbérről kifejezett intézkedés nem is foglaltatik, hanem az csak egész átalánosságban biztosítja részükre a teljesen szabad vallásgyakorlatot s ebből folyólag a kath. parochia kötelékéből való általános kiválást is, melynek eredményeként az eddia: némely helyeken a kath. lelkésznek fizetett párbér alól a végrehajtó hatalom által szintén felmentettek. A törvényhozásnak utóbb említett határozott nyilatkozataival szemben ki sem fejlődhetett oly általános jogszokás, méhnek alapján a párbér, tekintet nélkül a parochiális kötelékre, ingatlanokhoz kötött dologi teher természetét felvette volna. Ezekből, valamint ama tényből is, hogy a párbért rendszerint csak ;i házasságban élők s az önálló háztartással biró özve<?vek és özvegvnők szolgáltatták és hogy azt a házatlan zsellérek is fizettek, önként következik, hogy a némely canonica visitátiókban előforduló ama kitételeknek, hogy a párbér minden ház vacv minden telek után szolgáltatik ki, oly horderőt, mintha azok a párbérszolgáltatás jogi természetét fejeznék ki, tulajdonítani nem k-het.