A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - A végrehajtási törvény 163. és 191. §-aihoz

A JOG. földek, melyek az úrbéri táblában megállapított úrbéri állománynak mérvén felül a jobbágyok által birattak, melyek azonban se foglalásnak, se irtványnak, se puszta teleknek, .se bérföldnek nem tekinthetők s a mely földek a földesuraknak járandó kárpótlás mellett a tényleges birtokosnál maradtak. E szerint a maradványföld mennyisége az úrbéri biróság által megállapittatott a nélkül, bogy annak mívelés ág szerinti minősége és h' lyisége külön kijelöltetett volna. A maradványföldeknek elkülönítve és darabonkénti megjelölését a törvény nem követelvén, a föld könyvben sem lettek e cím alatt külön kitüntetve. Az 1853. tnárc. 2-ki és 39-ki nyiltparancs 10. §-a és az 1871. évi L1II. t.-c. 57. §-a világosan azt rendeli, hogy a maradványföldekért járó váltságösszeg ugy a belsőségeket, mint a vele megmaradt külsőséget, valamint a belsőséghez tartozott, de időközben eldarabolt külsőségeket is egyetemlegesen terheli. A maradványföld váltsági Összegének zálogjogi elsőbbségéről nemcsak az 1871. évi LIII. t.-c. 92. §-a, hanem az 1881. évi LX. t.-c. 189. §-a is intézkedik. Ennek megfelelőleg a m. kir. Curia a polgári ügyekbeni 1-sö számú döntvényében az 1871. 1,111. t.-c. 19., 57., 92. § ai tartalmára hivatkozva kimondotta, hogy a váltságösszeg oly realtestet képez, mely a földbirtokkal lévén összekötve, az időszerinti birtokos által viselendő mindaddig, mig maga a földteher törvényesen meg nem szűnik. A birtokos személyébeni változás a dologi terhet meg nem szünteti, hanem átszáll az a törvénynél fogva és így a telekkönyvi bejegyzés nélkül is az új birtokosra. Kimondotta az 1881. LX. t.-c. 184. § nak m<'L,rIulrl<")leg, hogy a földváltsági összegnek az árverés napja után esedékes részletei a bírói árverésen vevőt is terhelik, mert az árverés a földbirtokkal összekötött realtestet nem enyészteti el. Ha tehát a földváltsági teher telekkönyvi bejegyzés nélkül is átszáll az új birtokosra, azon körülmény, hogy az e címeni teher telekkönyvileg bejegyezve nincsen, az egyeseknek a szerzésiés kölcsönügyleti kötéseknél még nem nyújt elegendő biztosítékot arra, hogy a szerzés vagy kölcsönügylet tárgyát képező úrbéri természetű ingatlan maradványföld váltsági realteherrel nincsen terhelve. Ezeknek előrebocsátása után véleményem az, hogy tekintettel az idézett és érvényben levő törvényekre, felesleges volt e törvénybe a maradványföld váltsági teher bejegyzését elrendelni és pedig akként, hogy ez a birtokállási lapra jegyeztessék. De miután a törvény meghozatott, végre is hajtandó és pedig szerintem akként, hogy az úrbéri birtok állagát képező részletek bejegyzése után közvetlen lenne az e címeni teher bejegyzendő és pedig a C. lapon már létező bejegyzés szövege szerint. A törvényjavaslat fentebb idézett indokolása intentiójának megfelelőleg, hogy t. i. ily című terhek összegére és esetleg az 1871. évi LIII. t.-c. 19., 37. §-aiban az új birtokos részére a jogelőde ellen biztosított visszkereseti jog címeni követelés mennyiségére vonatkozólag is a jövőben a szerzési és kölcsönügyleteknél kellő figyelmeztetés a telekkönyvi betétben kitüntetve legyen, véleményein szerint célszerű lenne, ha a 31. §. szerint kibocsátandó felhívásban a volt földesúri jogutódok, mint a maradványfőid váltságra jogosítottak és pedig azok, a kiknek e címeni követeléseik még bejegyezve nincsenek, azon utasítással idéztetnének, hogy a maradvány földváltság követeléseik bejegyzése végett a 33. §-nak megfelelő, a kérvényt pótló jegyzőkönyv felvétetése végett; azok pedig, a kiknek e címeni követeléseik már bejegyezvék, a zálogjogi bejegyzésnek még érvényben levő részének kitüntet hetése és a résztörlésekre alkalmas nyilatkozatnak jegyzőkönyvbeni bemondása végett; azok pedig, a kiknek e címeni követelésük már teljesen kiegyenlítve lett, a nélkül, hogy azok telekkönyvileg bejegyezve lettek volna, kötelezőleg utasíttassanak e nemű nyilatkozataiknak záros határidő alatti bejelentésére. E véleményem érvényesítése esetében a telekkönyvi betéteknek a tényleges jogosultságtól való e részbeni eltérése lényegesen megelőztetnék és az úrbéri jogi természetű ingatlan hitelképessége lényegesen emeltetnék. A maradványföld váltsági teher bejegyzésénél még más nehézségek is merülhetnek föl : ugyanis ha az úrbéri bírósági földkönyv szerint egy jószágtestet képező úrbéri telckállomány egy része az eldarabolási tilalomnak az 1871: LIII. t.-c. 58. §-a által lett megszüntetése folytán, vagy esetleg a törvényt megelőzőleg a váltsági díj terhétől mentesen más lapra, más tulajdonos nevére átjegyeztetett, és a volt földesúri jogutód a 33. §. értelmébeni jegyzőkönyvi kérelem által kéri zálogjogának bekeblezését, — szerintem ez esetben a zálogjog az 1871: LIII. t.-c. 18., 57. §§-ai értelmében a bejegyzett birtokrészletekre és pedig már cz esetben a helyrajzi számok tüzetes megjelölése mellett mint egyetemes jelzálogra és nem csak a földváltsági díj követelésére jogosítottnak kérelmére — hanem a törvény értelmében hivatalból bejegyzendő lenne. Nincs kizárva annak lehetősége, hogy az egy telekkönyvi betétben felvett ingatlanok két, esetleg három különböző menynyiségü maradványföld váltsági összeggel terheltessenek. Végre a maradvány föld váltság tartozások bejegyzésénél felmerülhet az a kérdés is, hogy vájjon a bejegyzett, vagy a bejegyzendő tartozás követelési joga meddig tart ? Az 1853. mán iu.-> 2-án kelt (39. számú) nyílt parancs 14. §-a alapján 1H62. okt. 31. 73,393. sz. a. kibocsátott helytartótanácsi intézmény a kamatokat 5%-liban, és 1848. május 1-től határozza meg, — a töke- és kamattörlesztésre 10 évi határidőt szab akként, hogy a megváltási összeg s annak hátralékos kamata a határozathozatal napjától fél évi részletekben fizetendő. A 4-ik pont díjmentes tkvi bekeblezést s kitörlést s sommás per útján bélyeg- és illetékmentes behajtást enged. Ezen intézkedéstől eltér az 1871: LIII. t.-c. 19. §-a, mely a váltságösszeg után a birtokrendezés végbefejezésének napjától kezdve engedélyezi az 5%-lit; éc ha a megváltásnak országos közvetítés utján való eszközlése mellőztetik, a 21. §. szerint a fizetési idő s jelzálogi biztosítás felett a felek szabadon egyezkedhetnek. Tehát ismét rendelet által leendő megoldásra váró kérdések merülnek fel, ugy a már bekeblezett s azok hátraléka, mind a bekeblezendő e címeni követelések zálogjogi határidejének meghatározására s annak mikénti kitüntetésére nézve. A szőllődézsma-váltság tartozások bejegyzése az 1868: XXIX. t.-c. 9. és 10. §-ai értelmében már foganatosítva lett — és azt hiszem e című fennálló tartozás bejegyzetlenül nem igen találtatik, hanem inkább a bejegyzés egész, vagy részben és pedig hivatalból való kitörlésének esetei fognak felmerülni. végrehajtási törvény 163. és 191- §-aihoz. Irta : SZÁNTÓ GYULA, ügyvéd Nagy-Körösön. A végrehajtási törvénynek alig volt rendelkezése, mely mindjárt a törvény életbeléptekor oly beható vitára és magyarázatra adott volna alkalmat, mint annak 163. és 191. §-ai. Tudtomra a fent idézett két törvényszakasz között fenforgó ellentétet — dr. Te leszky István s dr. I m 1 i n g Konrád urak érvei méltatásával — a gyakorlat akkép oldotta meg, hogy az esetben, ha az elárverezendő ingatlanra, vagy annak csak egy részére is, első sorban haszonélvezet szolgalma van bekebelezve, az árverés mindenkor, s feltétlenül a haszonélvezeti jog fentartásával rendelendő el. Teljes mértékben elismertem mindazon érvek nyomóssá-;it, melyekből a fent idézett gyakorlat keletkezett. Ha mindennek dacára jelen soraimban ezen gyakorlat feltétlen s mindenk"o r i alkalmazása ellen felszólalni magamnak bátorságot veszek, annak egyszerű indoka az, hogy e gyakorlatnak feltétlen alkalmazását számos esetben az osztó igazsággal összeegyeztethetőnek nem tartom. E gyakorlat feltétlen alkalmazásának jogossága s igazsága számos esetben hajótörést szenved az elrendelt árverés folytán megtartandó vételárfelosztás alkalmával s itt oly kárt eredményez, melyet a végrehajtási törvény alapján elkerülni nem is lehet. Vegyük a következő esetet : Egy rendezett tanácsú városban egy ház 7»-ed része A., 74-ed része B. tulajdonát képezi. A. jutaléka első sorban C. javára holtig tartó haszonélvezeti jog szolgalmával, másodsorban követelésekkel van megterhelve; B. jutaléka tehermentes. A ház tO frt házosztályadóval van megróva. A. tulajdonostárs ellen egyik hitelezője végrehajtást s árverést vezet. Az árverés az 1881. LX. t.-c. 156. §. c) pontja S a fent körvonalozott gyakorlat alapján az egész ingatlanra s aképen rendeltetik el, hogy A. 3/t-ed részének jutalékára első sorban bekebelezett haszonélvezeti jog épségben hagyatik. A megtartott árverés alkalmával a ház elkél 6,000 frtért. Következik a sorrendi tárgyalás, melynek folytán — tekintve, hogy a végrehajtási törvény arról, miszerint ily esetekben a tulajdonosok között a vételár mily arányban osztassék fel, külön intézkedést egyátalában nem tartalmaz — a tulajdoni arányhoz képest, /y. jutalékának megfelelő 4,500 frt fovdittatik A. jelzálogos hitelezőinek kielégítésére, B. jutalékának megfelelő 1,500 frt pedig ugyanannak kiadatik. De hol itt az igazság ? A kérdéses házért 6,000 frt lön megadva akkor, midőn az oly korlátozással bocsáttatott árverés alá, melyszerint annak 3, «-ed | része csak akkor fog a vevő korlátlan tulajdonává válni, ha az