A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. 1. r.

278 A JOG. A gyakorlat emberei igen jól tudják, hogy mily sok visszaélés űzetik a bélyegek felragasztásával. Naponkint kerülnek elő oly nyugták és egyéb okmányok, a melyekre a bélyeget csak akkor ragasztják fel és csak akkor irják azt keresztül, a mikor a hatóság előtt érvényesíteni akarják. Hogy ez nem helyes, az bizonyos. Sőt egyenesen a törvénybe ütköző, mert a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának 20. §-a szerint a szabályszerű felbélyegzés alapelve az, hogy az okirat a szabályszerű bélyeggel eleve ellátott papíron állittassék ki s hogy »az okiratra a kiállítás után utólag felragasztott bélyegjegy nem létezőnek tekintetik.« Ezen, a régi osztrák bélyegtörvényből, a bélyegívek boldog korából reánk maradt szabályt a gyakorlat oda módosította, hogy soha egyetlenegy okmányt sem írnak a ^szabályszerű bélyeggel eleve ellátott« papírra, hanem előbb megírják a szöveget s miután annak helyességéről meggyőződtek, a bélyeget csak azután ragasztják reá. S helycsen is, mert a bélyeg csak akkor tekintendő nem létezőnek, ha a kiállítás után ragasztatott fel az okmányra. Kiállítás, vagy okmány kiállítása alatt pedig nem a szöveg megírását, mely mindig csak fogalom számba jöhet, hanem az okmánynak a szerződő felek s esetleg tanuk általi aláírását értjük. így gyakorolja ezt az ország minden közjegyzője, ügyvédje, sat. Ezen eljárási mód mellett aztán gyakran megesik, hogy az okmány szövege, mint fogalmazvány, vagy tervezet, elkészül ugyan, de a kiállításra bizonyos akadályok miatt csak később kerül a sor, mikor már esetleg azt a tintát, a melylyel és azt az egyént, a ki a szöveget irta, már többé fel sem lehet találni. Ha tehát a bélyeget a kész fogalmazványra reá ragasztva, v azt más tintával és más kézírással keresztül írjuk : ez által okvetlenül bélyegcsonkitást követtünk volna el? Ez képtelenség ! Oly törvény vegy szabály nem létezik, a mely azt rendelné, hogy a bélyeg ugyanazon tintával és kéz által Írassék keresztül, mint a szöveg s igy a ki két tintát és két kézírást használ valamely okmány kiállításánál, törvénysértést semmiesetre sem követhet el. Hisz még maga a szigorú alakiságok nyűgében vergődő közjegyzői törvény sem rendeli sehol, hogy az okmány szövege ugyanazon kéz által írassék! A kérdésben forgó ítélet alapjául szolgált esetet részletesen nem ismerjük, de ez nem is szükséges, mert az a más színű tintából és más kézírásból határozottan következteti, hogy a bélyeg az okmányra utólag ragasztatott fel, holott mint láttuk, a két körülmény egymással semmi causalis összefüggésben nem áll s e szerint a következtetés nemcsak nem határozott, de sőt a lehető legingatagabb, mert valamely okmány csakis az a 1 áirás által lesz kiállítva s ennek megtörténtéig a bélyeg bármikor felragasztható és keresztül irható Annak illustratiójául, hogy a vitatott elv a gyakorlatban minő inconvenientiákra vezet, egy példát hozok fel. A m. kir. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium a brassói csizmadia ipartársulat vagyonából 30—30 frt kamat nélküli kölcsönt engedélyezett. Az illetők e sorok iróját kérték fel az adóslevél fogalmazására, mely azután 92 példányban volt sokszorosítandó. A bélyegkérdésre kerülvén a sor, a leletezéstőli félelemben kénytelen voltam azon tanácsot adni az illetőknek, hogy 92 ív papírra ragaszszanak fel külön-külön 13 kros bélyeget s az adóslevél szövegét nyomassák azután reá. így véltem a dilemnából kijutni, a legmélyebb szánalmat érezve az illető nyomdász iránt, ki kénytelen volt dolgát ugy intézni, hogy az okmány szövegének első sora a bélyeg alsó szines széle felébe jusson. Persze ezen óvatosság dacára is maradt még egy kérdés függőben, a mennyiben a törvény azt rendeli, hogy a bélyeg keresztül rrasék s miután a jelen esetben a bélyegek nem írattak keresztül, hanem k e r e s z t ü 1 nyomtattattak: a leletezés veszélye teljesen elodázva még sem lett. A felfejtettek alapján nézetünk az, hogy a bélyeg valamely okmányra ennek kiállítása, azaz aláírása előtt bármikor felragasztható s bármely tintával és kézírással keresztül irható s hogy e szerint a bélyeg keresztül írása és a szöveg kézirata közötti különbségből, avagy a tinta kétféleségéből távolról sem lehet arra következtetni, hogy a bélyeg az okmányra a kiállítás után ragasztatott volna fel. Karap Ferenc, táblai tanácselnök már beadta állandó nyugdíjaztatása iránti kérvényét, annak indokolásául szemei gyönge voltát hozván fel. Mindenki csak a legnagyobb sajnálattal látja magistaturánk ezen kitűnőségét diszes helyétől megválni és jövőre oly erőt vesztegelni, melyről minden túlzás nélkül mondható, hogy csaknem kipótolhatlan. Karap a kereskedelmi, csőd- és váltójognak egyik legilletékesebb és köztekintélynek örvendő interpretatora, tanácsa pedig, melynek élén állott, hazánk határain kivül is elismert mintatanács volt. Reméljük mindazonáltal, hogy Karap úrral jövőben is, ha nem is a birói, de más nyilvános pályán találkozni fogunk. Bármily irányban is értékesitendi nagy tudományát, éles megfigyelő- és itélőtehetségét, melyhez a legfinomabb társalgási modor hozzájárul, Karap ur mindenütt az elsők sorában fog állani és a haza köszönettel veendi ezen jelese szolgálatait. — Utódjának a ker. és váltótanács tanácselnöki székén hir szerint Tóth Elek kir. táblai tanácselnök ur van kijelölve, kinek, mint a budapesti keresk. és váltótörvényszék volt elnökének kitűnő működése még mindnyájunk élénk emlékezetében van. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. Irta : SIMON ENDRE, lőcsei kir. tszéki biró. ••Ki Közkézen forog már azon nagyfontosságú törvény, mely a/, ingatlanokra vonatkozó jogok biztonsága és a reálhitel megállapítása szempontjából jótékony hatásúnak bizonyult hiteltelckjegyzökönyveknek a jelen állásukban érzékenyen tapasztalt hiányait megszüntetni hivatva van és a mely az 1885-ik évi dec. 15-én s az 1870-ik évi febr. 5-én kelt telekkönyvi rendtartások szerint kezelt telekjegyzőkönyvekből az új telekkönyvi betéteket, a földadókönyv és az állandó kataszter adataival megegyezőleg akként rendeli szerkesztetni, hogy egyidejűleg a tényleges birtoklás és a telekkönyvi bejegyzés közötti összhang összeállittassék és jövőre a telekkönyvi állapotnak a tényleges jogosultságtól való eltérései lehetőleg megelőztessenek. Az átalakítási tervezetnek lehető helyes elkészítése nemcsak a törvény célját tüzetesen ismerő szakavatottságot, hanem a munkálat alá veendő község birtok és hitelviszonyainak tanulmányozását és lehető helyes ismeretét igényli. E soraim által azon feladatot tűztem magam elé, hogy a tekintetes szerkesztőség engedelmével és e szaklap keretéhez mért rövidséggel azon eseteket soroljam fel, melyek a tervezet készítésénél esetleg az eljárás mikéntjére aggályokat okozhatnak s egyúttal kifejezzem az aggályok avagy nehézségek elhárítására vonatkozó véleményemet. A 3. §. a birtokállási lapra rendeli a maradványföld váltság terheket bejegyeztetni. E §-nak szövege változatlanul átvétetett az igazságügyminiszteri javaslatból, melynek e pontra vonatkozó indokolása általánosságban csak azt mondja :»A váltsági összegeknek az illető ingatlan melletti bejegyzése mind az állam, mind az egyeseknek jól felfogott érdekében fekszik; az utóbbiaknak különösen azért, mert ily váltsági összegek az illető ingatlanokat többnyire már törvénynél fogva terhelvén, ugy a szerzési, valamint a kölcsönügyletek kötésénél, arra az érdeklettek nyilván figyelmeztetve lesznek.« A törvény gyakorlati alkalmazásánál első kérdésül felmerül) mi az a maradványföld? és a jószágtestnek melyik helyrajzi szám alatti részei terhelendök a földváltsággal esetleg az e címeni hátralék bejegyzésével ? ' A maradvány földek ugy az 1853. évi március 2-án kelt úrbéri parancs 8. §-a, mint az 1871. LIII. t.-c. 14. §-a szerint azon