A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - A pénzügyi közigazgatási biróság egy itélete

Ötödik évfolyam. 35. ). szám. Budapest, 1886. augusztus 29. Szerkesztőség: V. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak, Megrendelések, felszólalasok a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt - kr. fél ».. 3 » — » negyed ». 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantal ványnyal küldendők. TARTALOM. A pénzügyi közigazgatási bíróság egy itélete. Irta: Harmath Lajos, brassói ügyvéd. — K a r a p Ferenc kir. táblai tanácselnök nyugdíjaztatása. — A telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő 1886: XXIX. törvény. Irta: Simon Endre, lőcsei kir. törvényszéki biró. — A végrehajtási törvény 163. és 191. §§-hoz. Irta: Szántó Gyula, n. -körösi ügyvéd. — Törlési és kiigazítási perek. Irta: Csilléry Kálmán, kecskeméti kir. törvényszéki biró. — Hagyatéki leltármizériák. Irta: Goics Lázár, mező-kövesdi kir közjegyző. — Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására, kiküldött szakbizottság ülései. — Sérelmek. (Közigazgatási jogszolgáltatás Tolnamegyében. Irta: Csapó Samu, tamási-i ügyvéd ) — Irodalom. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Ki vonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) A „jog Törvénytára" t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvények 19. ívét {281 —206. lap). Az esetleges reklamácziókat 8 napon belül kérjük kiadóhivatalunkhoz intézni. A pénzügyi közigazgatási bíróság egy ítélete. Irta: HARMATH LAJOS, brassói ügyvéd. A pénzügyi közigazgatási bíróság rövid fenállása óta magas fokú tekintélyhez jutott. Judicaturája közvetlen és mély behatással volt a pénzügyi közigazgatásra. S hogy ezen hatás az igazságot kereső felekre nézve kedvező: azt mindenki tudja, a kinek alkalma volt pénzügyi kérdésekkel foglalkoznia. A bíróság döntvényei kezdik bevilágítani azt az eddigelé vak sötétséggel borított utat, a melyen ezen közigazgatási ágnak haladnia kell; a zűrzavaros homályból kezd immár kidomborodni a törvényszerű igazság alakja s ma már vannak az adó- és illetékügy terén is oly kérdések, a melyek végleg megoldattak. Az alsóbb pénzügyi közegek, legalább nagyban és egészben, kezdik magukba szivni a bíróság által decretált elveket s készséggel hajolnak meg annak tekintélye előtt. De ép azon nagy tekintély, a melynek immár nemcsak döntvényei, hanem concret határozatai is örvendenek, tegye a bíróságot óvatossá, mert a pénzügyi közegekben a rosz hajlam, a chauvinisticus irányzat még távolról sincs kihalva, csak legfeljebb alszik s a legkisebb neszre ismét felébred, hogy pusztító munkáját folytassa. Mig ugyanis oly bírósági döntvények, a melyek a törvény szellemének a helyes pénzügyi közigazgatás alapelveinek s a méltányos ígéretnek megfelelnek, csakis lassankint jutnak általános érvényre, addig a kizárólagos fiscalis érdekeket támogató határozatok máikeletkezésük után azonnal átmennek az életbe s az alsóbbfokú pénzügyi közegek által szentirásként tekintetnek. ily sorsban részesül a pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1880. április 3-án 5, 566—1885. sz. alatt kelt ítélete, mely szerint: >abból a körülményből, hogy a nyugtán levő b é 1 y e g j e g y más színű t i n t á v a 1 és más kézírással volt keresztül írv a, h a t á r oz o tt a n következtethető az, hogy a f e 1 b é 1 y e gzés utólag történt. « Szerény nézetünk szerint az ítélet által érvényesített elv imminens veszélyt rejt magában s messze túllőtt a célon. Ugyanis jóllehet a határozat csakis egy concret esetet dönt el, tehát más, habár analog esetekre nem alkalmazható s jóllehet, hogy a határozat kifejezetten csakis a nyugtán levő bélyegjegyről beszél, ennek dacára biztosra vehető, hogy az alantas pénzügyi közegek ugyanazon elvet minden analog, vagy nem analog esetre alkalmazni fogják s miután a napi sajtó közegei sőt a többek közt még maga a Büntető Jog Tára is már nem a n y u g t a - b é 1 y e g r ő 1, hanem az okirat bélyegéről beszélnek, az sem szenvedhet kétséget, hogy minden okirat bélyegére rá fog járni a rúd. A pénzügyi közigazgatási biróság ennek persze nem oka s ha concret határozatai általános jelleggel ruháztatnak fel, azért a biróság nem hibáztatható. De azért a tény — tény marad s bizonyos az, hogy minden oly bélyeget, mely más tintával és más kézírással van keresztül irva, bármely okmányra legyen az felragasztva, a jövőben nem létezőnek fognak tekinteni. Ezen elv szerint tehát az ügyvédi meghatalmazványok, melyekre mint nyomtatványokra, eddig a bélyeg fel ragasztatván, az keresztül iratott, ezután mint bélyegtelenek, leleteztetni fognak. — Gondoljunk csak a vidéken országszerte használatban levő számos szerződési nyomtatványokra, a kereskedők közt divatos bonokra sat., melyeknek szövege a bélyeg keresztül írásától tintára és kézírásra nézve különbözik s szemünk előtt fog állani a veszély, a melynek magvát a pénzügyi közigazgatási biróság határozata, talán akaratlanul, a szelekbe szórta, hogy a bírósági kezelő-személyzet és az illetékkiszabási hivatalok leleteinek meleg ágyában gyorsan felburjánozzék. Avagy, ha kizárólag csak a nyugtánál maradunk: kisebb lesz a veszély? külterjedelmére nézve talán, de intensivitásából mit sem fog veszíteni. Hogy csak egy példát idézzek, ott van a csődeljárás. Minden nagyobb kereskedelmi csődnél számos künnlevő követelések szoktak lenni, a melyeket a csődtömeggondnok hajt be s a megtörtént fizetéseket ő nyugtázza. Időkímélés tekintetéből számos esetben a tömeggondnok ürlapokat használ fel a nyugtákra, melyeket a fizetés alkalmával bélyeggel ellátva kitölt és aláir. A bélyeg itt is más szinű tintával és más kézírással iratik keresztül s e szerint nem létezőnek tekintendő. Talán ellenvethetni, hogy a bírósági határozat ezen kifejezése: »más kézírással volt keresztül irva», arra enged következtetni, miszerint az abban kimondott fiscalis elv csakis oly nyugtákra alkalmazható, a melyeknek szövege ís kézírás, tehát az ürlapokra nem. De ezen megkülönböztetés, eltekintve attól, hogy a határozatban nincs kifejezve s abból csak következtethető, még a mellett oly subtilis, hogy nehezen fog az alantas közegeknél szembe ötleni s absolut uralomra jutand a nézet, hogy minden oly okmány, a melynek bélyege más szinű tintával és más írással van keresztül írva, mint a szöveg, lelet alá esik.