A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 34. szám - Fenyitő zárlat

Ötödik évfolyam. 34. szám. Budapest, 1886. augusztus 22. Szerkesztőség: T. sas-utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLŐNYE Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél ». 3 » — negyed 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM. Fenyitő zárlat. Irta: Tomcsányi Mór, kir. curiai biró Budapesten. — Hirek a felsőbb bíróságok köréből. Hirek a munkácsi járásbiróságról. — Ügyvédség és incompatibilitás. Irta: Hostsuk János, ügyvéd M. -Szigeten. — A döntvények jogi értékéről. Irta: Simay S., kőhalmi kir. aljárásbiró. — Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. — Ausztria és külföld. (A büntetéspénzek felhasználása Ausztriában. ) — Sérelmek. (Mibe kerül egy aláírás hitelesítése? Irta: Szabó Péter. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. TÁRCA: Kitépett lapok. Irta: Tábori Róbert. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) A, Jog Törvénytára" t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvények 17. és 18. ívét (249 — 28o. lap). Az esetleges reklamácziókat 8 napon belül kérjük kiadóhivatalunkhoz intézni. Fenyitő zárlat. Irta: TOMCSÁNYI MÓR, kir. curiai biró Budapesten. Fenyitő zárlat alatt a büntető bíróságnak azt az intézkedését értem, melynél fogva a vádlott vagyona, egészben vagy részben, a büntetendő cselekménynyel okozott kárnak biztositása céljából lefoglaltatik. A bűnjeleknek, akár a bizonyítás, akár az elkobozás céljából való lefoglalása teljesen jogosult és minden kétségen felül álló lévén, azt fejtegetésem tárgyává nem teszem. Az ideiglenes bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat 44. §-ának (valószínűleg a magyar Corpus Jurisba felvett Praxis Criminalis I. része 55-ik címének 2-ik §-ából átvett) azon intézkedése, hogy a szökésben lévő vádlott vagyona, a törvényszék határozata folytán zár alá veendő s annak kezelése gondnokra bízandó, úgyszintén azon bírósági gyakorlat is, hogy a hosszabb tartamu szabadságvesztés-büntetésre itéltnek vagyonát, a büntető bíróság zár alá vétette, az 1877: 20. t. -c. 28-ik §-ának d) és e) pontjai, valamint ezen §-nak zárpontja, továbbá ugyanazon törvény 31-ik §-ának második kikezdése és az 1880: 37. t. -c. 25-ik §-ának utolsó kikezdése által, hatályon kívül helyezve és a zárlatnak ezen esetekben való elrendelése a gyámhatóság hatásköréhez utalva lévén: ezen nemü zárlatok fejtegetésem tárgyát szintén nem képezik. Fejtegetésem tárgyát csupán annak a kérdésnek a megvilágítása képezi, vajjon jogosítva van-e a büntető bíróság arra, hogy a vádlott vagyonát, egészben vagy részben, a büntetendő cselekmény által okozott kárnak biztositása céljából lefoglaltassa ? Ezen, úgynevezett fenyitő zárlatnak első nyomát az 1 7 15: 7. t. -c. 3-ik §-ában találjuk. Ezen törvény azt rendelte, hogy a felségsértés bűntette miatt feljelentett személynek vagyona zár alá vétessék. Ugyanarra vonatkozott az 1791: 56. t. -c. megszorító intézkedése is. Megjegyzendő azonban, hogy a fentemiitett bűntett miatt vezetett és a fentidézett 1715: 7. törvénycikkben szabályozott egész büntető eljárás, a rendes bűnvádi pertől egészen eltérő, sőt kivételes esetet képezett, melyben a kir. tábla is, nem úgy mint másod, hanem mint első folyamodású bíróság itélt. Törvényeink másnemű fenyitő zárlatot nem ismertek. Törvényeink szerint tehát csak kivételes, csak a legfontosabb esetben volt a fenyitő zárlatnak helye. Azon általános fenyitő zárlat, a mely a büntetendő cselekmények kőzött semmi különbséget sem téve, most széltiben gyakoroltatik, nem törvényben, hanem egy helytartótanácsi rendeletben gyökerezik. A m. kir. helytartótanács, a rabok élelmezése, a rabtartási költségek és okozott károk fedezése és előleges biztositása, a közmunkának mikénti teljesítése és a raboktól elvett holmiknak mily módon történendő őriztetése tárgyában, 1816. évi augusztus 13-án 23, 974-. sz. a. intézvényt menesztett a megyékhez. Ez az a rendelet, a mely az általános fenyitő zárlatot megteremtette. Az illető intézkedésnek szó szerint való tartalma a következő: »5. §. Ut primum Delinquens quispiam carceri mancipatur, talesque subversari comperiuntur circumstantiae, ex quibus eundem reum fore perspicere fundate liceat, talis captivi substantia protinus, ac non expectata convictiva sententia, investigetur, conscribatur, et pro ratione adjunctorum illico sub Judiciariam inhibitionem, aut etiam reale sequestrum, pro securitate refundendorum interventionis sumptuum, et refors illati damni bonificandi sumatur, id tamen solerter praecaveatur, ne inpunes eorum uxores et proles necessaria alimentatione frustretur, neve res uxoreae, quae pro talibus comprobatae fuerint, hujusmodi sequestro involvantur. 6. §. Ne vero hujusmodi Investigationes et Conscriptiones arbitrarie fient, eodem semper erga remonstrationem Fisci Magistratualis ad ordines respectiis Judicii Praesidis per Magistratualia Individua, cum interventu unius, alteriusve loci Jurati, et quoad fieri potest, captivum ipsum proximius tangentis Individui peragentur, et peractae indilate Publico praesententur. A fennebbi intézkedésnek alapján fejlődött ki a magyarországi megyékben ez a birósági gyakorlat, hogy a fogva