A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 33. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 2. r.

A JOG. hivatásnak és tekintélynek, hogy épen ezen eljárásnál, hol pedig első sorban őrködhetnék tisztessége s állása egyéb követelményei felett, teljesen meg van fosztva a kamara nemcsak az önállóságtól, mi máshol mindenütt üdvös következményekre vezetett, hanem még a nélkülözhetlenül szükséges befolyástól is. Tagjaiért viselni kénytelen a közönség előtt legtöbb esetben az erkölcsi felelősséget és mégis ott van a (hintés e kérdésben, az ügyvédi elem minden befolyása nélkül, hol azok határoznak, kiknek a fölvett nem válik sor »o avá. Ugyanezért kérnünk kell, még a jelen viszonyok közt is annyit: a) Hogy az ügyvédi és jelöld lajstromba való fcivilei f ölött első fukban a kamarai választmány, másodfokban a Curiánál alakítandó v gyes bíróság határozzon egy tanácselnökből, két biró és kél ügyvéli tagból álló tanácsban. Az ügyv di tagokat a budapesti s marosvásárhelyi kamara közgyűlése válaszsza a választmány kijelölése alapján, legalább 10 évig kifogástalanul működött «» vvedek sorából. Ma a kamarák egy része oly kevés számú tagból áll, hogy nem rendelkeznek feladataik teljesítésére elegendő erővel sem anyagi tekintetben, sem a tagjaik feletti erély kellő mértékére nézve. E baj még fokozódnék, ha megadatik a kamaráknak azon hatáskör, melyre a helyes reform érdekébén szükségük van. Ugyanazért szükségesnek véljük : a kamarák akkép leendő alakítását, hogy legalább joo tagból álljanak. iFolyt. köv.) Ausztria és külföld. A Magyarország: és Ausztria közt való jogi forgalom kérdése, az osztrák szaklapokat is foglalkoztatja. A bécsi Gerichts halle-ban imént Dr. Reinitz két figyelemre méltó cikket irt a kút állam közti forgalom sajátszerűségeiről. Különösen a csődúgyeket emeli ki, a melyeknél az osztrák productio Magyarországgal szemben rendesen nagyon érdekelve van. Így például 18d4-ben a monarchiában kimondott 504 csődesetböl és 2.2b7,6b9 frt köztartozásból 229 eset és 933,242 frt tartozás esett Magyarországra. A cikkíró bővebben és elég tájékozottsággal ir a magyar jogviszonyok mostani állapotáról s egyes intézményeink befolyását is mérlegeli az osztrák érdekek szempontjából. De különösen végrehajtási eljárásunkat itéli meg szigorúan. E tekintetben egyébként nem annyira a törvény, mint inkább a végrehajtó közegek ellen kel ki, meglehetős leplezetlenséggel. Horvátország ellen természetesen egész külön szakaszban fejti ki panaszait, még pedig nagyon éles hangon. A cikk következtetései azonban igen messze mennek. A magánjogi forgalom akadályaiból a cikkíró szinte politikai következtetéseket von le, mikor azt mondja, hogy annak mai állapota a két állam közötti kapcsolatot lazítja, következőleg várni kell, hogy a forgalom előrehaladtával önkénytelenül is e g yformajogi intézmények fognak a két államban kifejlődni, Magyarország pedig szakit a gazdasági kifejlődését gátló traditiókkal. Ezen utóbbi óhajtásban mi is szívesen osztozunk, mert valóban sok rosz és avult traditiónk van még a legrégibb időkből is. A mi azonban az egyforma jogintézményeket illeti, ebből nem lesz semmi. Magyarország és a magyar jogászvilág az individuális jogfejlesztésről egyáltalában senki, tehát Ausztria kedvéért sem mondhat le ; a mi pedig az akadálytalan és biztos jogi forgalmat illeti, ennek érdekében jogrendszerünk javításával és a folyamatban levő codificatióval minden képzelhető és kívánható megtörténik. Az ügyvédi állás, ugy látszik, nemcsak nálunk, hanem Ausztriában sem biztosit az elszegényedés ellen s az idők keze ott is inkább a kar korosabb tagjait éri utói. Erre mutat a bécsi »(ierichtshalle« legutóbbi számában egy nyílt levél a következő tartalommal : »T. szerkesztőség! Tizenöt évig ügyvédkedtem s most már 20 hónap óta minden kereset nélkül 4 gyermekemmel együtt borzasztó nyomorban és a legnagyobb szükségben sinlődöm. A házbérért bútoraimat lefoglalták és az udvarra tesznek, ha nem érkezik gyors segítség. Nincsen miből éljünk, ruhánk sincsen s nemes szivü collegáimat sürgősen kell kérnem segélyért, könyörületért és részvétért.« — Pedig Ausztriában sokkal kevesebb az ügyvéd és sokkal több a segélyforrás. A válóperek Franciaországban. A »Gazette des Tribunaux« az 1885. évi elválások statisztikáját közli, mely azért is érdekes, mert a francia új »elválási törvény« ebben az évben érezteti először hatását. A francia bíróságok 1885-ben mindössze 1242 esetben mondották ki az elválást. Az elválók közt van 422 üzletember, 2">1 munkás, 181 olyan egyén, a kinek nincsen határozott foglalkozása, lőü szabad élethivatásé egyén, 104 hivatalnok, 75 ismeretlen állású, 24 művész, 19 orvos és csak 10 jogász. Az alperességet illetőleg 417 esetben a nő ellen, 804 esetben pedig a lérfi ellen folyt a per; 751 elvált házastárs gyermektelen volt, -22-nek: volt egy gyermeke s 14 bírt háromnál többel. Sérelmek.* Mizériák a mnnkácsi járásbíréságBáL (Az igazságügyi minister ur ö excellentiája szives figyelmébe.) Midőn három év előtt a perlekedő közönség és üg>védek számtalan panasza következtében a munkácsi járásbíróságnál némi személyváltozás eszközöltetett, sőt új járásbiró is kineveztetett, mindnyájunkat azon remény szállott meg, hogy immár elérjük az óhajtott állapotot : a gyors igazságszolgáltatást, mihez rendezett államban minden polgárnak és adófizetőnek joga van. Ereztük is eleintén az új seprű működését, nemsokára azonban visszazökkent minden az előbbi állapotba, mely immár ismét túr hetetlenné vált. A legegyszerűbb sommás és bagatell-keresetek tárgyalására 6—9 hónapra tűzetnek ki a határidők s igy nem csoda, ha a perek azután évekig eltartanak, míg a telekkönyvi ügyek évek múlva juttatnak a kérelmezők kezébe. A bírói kart épen nem lehet hanyagsággal vádolni; az új bírák az átvett rengeteg hátralékból sokat feldolgoztak már, de még több vár az elintézésre; de mennyiben az irodai személyzet ereje elégtelen, e miatt óriási a leírás alatt levő ügyiratok száma, mi azután az ügyek rendes menetét megakasztja. A kiadóhivatalban százakra megy a peres és ezerre a telekkönyvi leiratlan ügyiratok száma. Ezeknek gyorsabb leírására legalább négy jóravaló, munkaképes napdíjasra lenne égető szükség, kik kizárólag e hátralék leírásával foglalkoznának; távolról sem felelvén meg sem a munka nagyságának, sem a bíróság tekintélyének azon visszás körülmény, hogy a helybeli ügyvédek maguk pénzén tartanak egy napdíjast itt. . . . Különös, hogy hazánkban felülről elvül mindig az olcsó és gyors igazságszolgáltatás behozatalát hangoztatják; a közönség azonban soha sem érzi azt, sőt meggyőződik az ellenke zöről, t. i. arról, hogy hazánkban az igazságszolgáltatás lassú és drága s a hangoztatott olcsóság inkább az államot illeti, amennyiben a jogkereső felektől fizetett illeték és bélyegek árából többet vesz be, mint mennyit az igazságügyre költ. . . . Eltekintve ettől, szánjon meg minket a minister ur és intézkedjék, hogy a 4 napdíjas — a rendes állapot megteremtése végett, halasztás nélkül ideiglenesen — alkalmaztassék. Tisztelettel : A munkácsi ügy vedek. Irodalom. i Telekkönyvi rendeletek, az azokra vonatkozó későbbi törvényekkel és rendeletekkel, a m. kir. Curía, a fennállott legfőbb ítélőszék és a budapesti kir. itélö tábla elvi jelentőségű határozataival Eüggelék : A telekkönyvi betétekről szóló törvény. 1886. XXIX. t-c. Eeldolgozta : Dr. I m 1 i n g' Konrád, kir. táblai pótbiró. Kiadja: aDr. Barna Ignác által szerkesztett R é v a i-féle törvénytár. Az imént megjelent gyakorlati becsű könyv két főrészre oszlik. Az első részben tárgyalva van az 1855. dec. 15-iki telekkönyvi rendelet a következő beosztással: I. rész: A telekjegyzökönyvek közzététele s az annak folytán előforduló ügyletek kezelése. II. rész: Az új telekkönyvek vezetését tárgy azó szabályok. — A második főrész az Erdély részre vonatkozó telekkönyvi rendtartást tárgyalja, a mennyiben a magyarors.:A_:i telekkönyvi rendelet szakaszaitól eltér. E teljes telekkönyvi jogszabály-gyűjtemény a szabályok értelmezésének egyedüli forrásául felsőbíróságaink és közigazgatási hatóságaink döntvényeit és elvi jelentőségű határozatait használja s igy nagy szolgálatot tehet a jogászvilágnak, a mennyiben nélkülözhetővé teszi az ide vonatkozó rendkívül nagy számú döntvények és egyéb határozatok áttanulmányozását. Az ismertetett műben a törvény minden egyes szakaszánál az illető határozatok összegyűjtve s szakszerüleg és rendszeresen csoportosítva vannak. A 237, — 8° oldalra terjedő könvv ára fűzve 1 frt 60 kr., bekötve 2 frt 20 kr. Kapható : Révai testvéreknél, Budapest. A magyar váltótörvény és váltóeljárás. A vonatkozó törvények és rendeletekkel, valamint a m. kir. Curia, a budapesti és marosvásárhelyi kir. itélő táblák, úgyszintén az osztrák és a német felsőbíróságok elvi jelentőségű határozataival ellátta: * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.