A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 32. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 1. r.

258 A J OG. Gyökeres orvoslásra szükséges, hogy megváltozzék a káros hatású szellem és irányzat, a jog szelleme s különösen a jog és igazság hatályos védelmének szelleme hassa át intézményeinket. Szükséges különösen az igazságszolgáltatás reformja. (Folyt, köv.) Melyik bíróság az illetékes? (Nyilt kérdés.) A. hitelező, B. váltó elfogadó, C. kibocsátó és X. részvénytársaság forgató váltó adósok ellen egy váltó követelését beperesítvén, sommás végzést kapott, melynek alapján a telekkönyvi hatóságnál X. részvény-társaságnak egy bekebelezett követelésére az alzálogjogot előjegyeztetni kérte, a mi meg is történt. Az eljegyzési kérvény benyújtása után 10-ed napra X.^ részvény-társaság ellen a esőd elrendeltetett a z . . . i törvényszék által. A. hitelező fenti követelését a csődtörv. 129. §-a értelmében, mint csődhitelező is érvényesítette, azt az ált csődtömeg ellen is bejelentvén, mely ennek során valódinak el is ismertetett és a csődkövetelések II. osztályába soroztatott. A hitelező most fenti alzálogjogánál fogva követelését X. adósnak jelzálogos követeléséből kívánja első sorban érvényesíteni. Nézetem szerint az egyedüli ut e célra X. csődtömege ellen a sommás végzést kibocsátó b . . . i törvényszék, mint váltóbíróságnál a jogerős sommás végzés és a csődtörv. 141. §-a szerint kiállított jkvi kivonat alapján kielégítési végrehajtást kérni X-nek, a fenti követeléssel alzálogjogilag terhelt jelzálogos követelésére. Eddig tehát még aligha forogna fenn nehézség. De kérdéses, hogy melyik bíróság keresendő meg végrehajtás foganatosítása iránt, A n . . . i járásbíróság, mint tkvi hatóság, mely az alzálogjogot előjegyezte, nem — mert a külön kielégítési alap egy, bár jelzálogilag biztosított — követelés, tehát az ingók jogi természetével bir. A csőd alatt álló X. részvény társaság székhelye G. községben volt, mely járásbirósági székhely is egyszersmind. Csőd esetén kivül tehát ezen járásbíróság lett volna a végrehajtás foganatosítására illetékes, mert a követelés az adósnál veendő végrehajtás alá. Most azonban X. közadóst N. ügyvéd tömeggondnok képviseli és úgyszólván személyesiti, ki pedig S. községben (szintén jbirósági székhely) lakik. Ha tehát ő, mint tömeggondnok, most az adós és az ingó természetével bíró követelés céloztatik végrehajtás utján, mint külön kielégítési alap A. követelésének kielégítésére fordíttatni, a s . . . i járásbíróság volna a végrehajtás foganatosítása iránt megkeresendő, mert a követelés ott irandó össze, hol az adós lakik. (L. még a csődtörv. 152. §. 1. bekezdését.) A n . . . i járásbíróság, melynek tkvi osztályánál az alzálog előjegyzése kéretett és eszközöltetett, semmiesetre sem lehet a foganatosításra illetékes. Quid juris ? melyik tehát az illetékes? Ennek meghatározása igen fontos, mert az igény hirdetmény kibocsátása és a hirdetményi 15 nap leteltével igény be nem jelentése esetén ügygondnok kirendelése (végr. törv. 124. §. 2-ik bekezdésének esete forog fenn), az általa behajtott követelésnek az alzálogjogokat nyert hitelezők (mert több is van) közti felosztása, vagy esetleg az alzálogjogokkal terhelt követelésnek a végr. törv. 129. §-a értelmében leendő elárvereztetése mindezen biróság által lesz eszközlendő. További kérdés még azután, vájjon az előjegyzésnek a végrehajtási zálogjog bekebelezése általi igazolása iránt a kielégítési végrehajtást elrendelő biróság keresi-e meg a n . . . i járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, vagy pedig a megkeresendő járásbíróság kiküldöttje (végr. törv. 123. §. utolsó bekezdés.) K. D. Ausztria és külföld. A XVIII. német jogászgyülés — mint már jeleztük — szept. 9., 10. és ll-én fog összeülni Wiesbadenben. Az ismerkedési estély 8-án lesz. A megnyitó gyűlésen az alakulás befejeztével Wilmowski, berlini igazságügyi tanácsos fog jelentést tenni a németországi jogfejlődésről az utolsó jogászgyülés óta. Az osztályok a következő kérdéseket tárgyalják: 1. A vadak által okozott kár megtérítése fölvétessék-e a német polg. törvénykönyvbe ? Előadó: dr. Ennecerius, marburgi és dr. Mayer, strassburgi tanár. 2. Mennyiben tartozzék felelősséggel a munka-adó munkásaiI nak szerződésen kívüli eladósodásával szemben? Előadó : Petersen, lipcsei birod. törvsz. tanácsos és Heinsheimer, karlsruhei főtörvsz, tanácsos. 3. A nemzetközi magánjognak mely összeütközése esetén helyettesítendő a lakásjog az állampolgársággal járó joggal? Előadó: Dorn, lipcsei igazs. tanácsos és dr. Jaques, bécsi ügyvéd. 4. A német polg. törvk. elj. korlátozásai a kényszer-végrehajtás körül a rajnai jog szerint alkalmazhatók-e a bérbeadónak ;i bérlő dolgaira vonatkozó jogai tekintetében ? Előadó : Petersen, lipcsei birod. törvsz. tanácsos. 5. Büntetéssel s esetleg a polgári becsületjogok elvesztésével sujtandó-e: 1. Az, a ki nyilvános közétételek utján, tudva hamis tényeket ad elő, vagy való tényeket elferdít; 2. a ki csalási célzattal megtévesztésre számított eszközöket használ, hogy az értékek árfolyamára vagy az árúk piaci árára befolyást gyakoroljon; 3. a ki nyilvános vagy magános szolgálatban álló személyekkel, vagy azok részére, állásuk ismerete mellett, de elöljáróik vagy fólebbvalóik tudta nélkül idő-határ ügyleteket köt; 4. a ki másnak könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát tudva fölhasználja, hogy azzaf vagy annak részére idő-határhoz kötött vételi ügyletet kössön. Előadó : dr. Heinsen, hamburgi és dr Riesser, frankfurti ügyvéd. 6. Vájjon szükséges-e a német polg. törvénykönyvben a folyó-számla üzletről szabályokat fölállítani? Előadó: Makower, berlini igazság, tanácsos. 7. I felyes volna-e az ált. kereskedelmi törvénykönyv ama szabályát, hogy a keresk. ügynökök a saját számlájukra keresk. ügyleteket nem köthetnek, mellőzni avagy megváltoztatni s esetleg mily rendszabályok volnának alkalmasak az ügynökök állásának védelmére ? Előadó : Beisert, berlini kerületi bírósági főnök. 8. A bejegyzett szövetkezetek tagjainak felelősségét szükséges volna-e korlátozni ? Időadó : Gierke, boroszlói tanár. 9. A német törvénykezési rend 4. és 6. címei a laikus elemnek a büntető törvénykezésbe való bevonása tekintetében a gyakorlatban helyesnek bizonyultak-e, avagy törvényes változtatások mutatkoznak szükségeseknek és milyen irányban ? Előadó: Bardeleben, lipcsei főigazs. tanácsos és Süple, heidelbergi főtörv. bíró. 10. Az eddigi tapasztalatok után Ítélve, ajánlatos volna-e változtatást tenni a büntetés végrehajtása körüli szabadon-bocsátás intézményében ? Sérelmek. * Van-e Magyarországon tortura vagy nincs? (Tisza Kálmán ö excellentiájának figyelmébe.) Tisztelt szerkesztőség ! Dr. Róth Eerenc aljárásbiró ur által ;t »Jog« ez évi 28-ik számában megjelent közleményére vonatkozólag egy esetet mondok el. Tárgyalásom volt a király-helmeci járásbíróságnál, midőn a börtönőr egyszer csak fölhozza, illetőleg felkíséri a községembeli kath. kántor nejét a járásbiró elébe, kihallgatás végett. Midőn az asszony engem meglátott, sirva kért, hogy segítenék rajta, hogy kijönne, mivel már egy hete van mindenféle rosz néppel együvé zárva s tél lévén, fűtetlen börtönben. Eu kerítettem két ottani birtokost, a kik személyem iránti tiszteletből megtették, hogy a jótállást elfogadták s én a vizsgálati fogságban volt tisztességes asszonyt kiszabadítván, szekeremen haza K vittem. Ezen vádlott védelmezése végett a végtárgyaláson megjelentem s ott kiderült, hogy a saját két cselédje vallott (illene, miszerint asszonyuk kóbor cigányoktól lopott holmit vásárolt s az egyik cseléd — mint tanú — felmutatta a törvényszék előtt a kezén lévő. még be nem gyógyult sebet, mely vas-szorítástól volt, igy kényszeríttetvén arra, hogy asszonya ellen valljon s midőn a másik cseléd ezen torturát látta, ugy megfélemlett, hogy ez is asszonya ellen vallott. így került a tisztességes nő a börtönbe, melyből csak véletlen szabadult ki, mert ha engem észre nem vesz, még 3 hóig ült volna ott, vagyis a végtárgyalásig. A végtárgyalás folyamán a vádlott cigányok szinte 8| * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. // szerkesztősig.