A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 32. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 1. r.

A J O G illetve szolgálmány (évi járadékösszeg stb.) lejebb szállítását, vagy annak fizetése alóli teljes felmentését is, mig — vice versa _ a jogosult fél ellenkező irányú kérelmet terjeszthet elö. 2 Erre utal az 1874: XVIII. t.-c. 5. §-nak következő rendelkezése: »A kötelezett vaspálya vállalat az évi járadéknak bíróság általi megállapítása után is jogosítva van annak megszüntetését vagy alábbszállitását kérni, ha azon körülmények, melyek a megállapítás indokául szolgáltak, lényegeden megváltoztak. Hasonlóan jogosítva van a sérült is, az évi járadék felemelését, vagy ha az megszüntetett volna, annak újabb megítélését kérni, ha azon körülmények lényegesen megváltoznak, melyek annak megállapításánál, lejebb szállításánál, vagy megszüntetésénél irányadók voltak.« 3 Ezen törvényi rendelkezés szerint tehát a nem egyszer s mindenkorra, hanem visszatérő időközökre megítélt követelések, u. m. a neveltetési, tartási, ápolási, élelmezési, nemkülönben a voltaképeni életjáradékok s illetve az azok biztosítására szolgáló összegek annyiszor, a mennyiszer s a megváltozott viszonyokhoz képest, újabb bírói megállapítás tárgyát képezhetik, sőt az élvezményre jogosult személy elhunyta s illetve gazdászati állapotában történt megfelelő változás esetén be is szüntethető. Az 1874 : XVIII. t.-c. 4. §-a a tárgyalás alatti kárkövetelési nemek biztosítására vonatkozólag tartalmaz intézkedést, mely szerint az elmaradt vagy csökkent keresménynek, illetőleg tartási s neveltetési költségnek megtérítése, a mennyiben a felek egyezség utján másként nem intézkednek, mint havonkénti előzetes részletekben fizetendő évi járadék ítélendő meg-. Előzőleg pedig ezen 4. §-ban megállapíttatik, miszerint a bíró határoz a felett is, vájjon köteles-e a vállalat biztosítékot adni és mily értékű legyen az ? A mennyiben tehát biztosíték nyújtás nélkül a megítélt évi járadék, tartási és neveltetési költségek veszélyeztetve volnának, az esetben erre vonatkozólag biztosíték nyújtása is kérelmezhető. Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata / a képviselőházhoz. Az országos ügyvédértekezlet, mely 1885-ben Budapesten taitatolt, az ü g y v é cl i rendtartás kérdésében következő feliratot intézeti a képviselőházhoz : Mélyen tisztelt képviselőház ! Az ügyvédi intézmény szoros összefüggésben van a müveit állam azon feladatával, hogy a jog és igazság uralmát biztosítsa s ezzel többi céljai valósulását előmozdítsa. Ha az intézmény nélkülözi üdvös hatásának lényeges feltételeit, ha az ügyvédség helyzete, állapota olyan, mely mellett hivatásának a legjobb akarat és legbuzgóbb igyekezet mellett sem felelhet meg teljesen : akkor a legfontosabb közérdekek szenvednek e miatt. És hazánkban, sajnos, sok tekintetben ily helyzet, ily állapot állott elö, vagy inkább tartja fenn magát még mindig. Az orvoslás égető szükséggé vált. Kérnünk kell ezt, a legfontosabb közérdek, az igazságszolgáltatás érdekében. Joggal kérhetne orvoslást az ügyvédi kar akkor is, ha testületi érdeke nem volna is az emiitett közérdekű feladattal azonos. Kérhetné mind számánál, mind értelmi súlyánál fogva. Bátran és önérzettel hivatkozhatnék arra, hogy számos tagja a közélet buzgó s áldozatkész harcosa, hogy a hol közművelődési, jótékony célok előmozdításáról, közhasznú tevékenységről van szó, ott ritkán hiányoznak e kar tagjai ; hazafiság, a magyar állam jóléte, biztonsága, szabadságáért való igaz odaadás tekintetében pedig szintén megállta helyét. De midőn orvoslást keresünk, ezekre nem hivatkozunk. Nem akarunk, nem kívánunk semmit polgártársaink jogos érdekei rovására. A közérdek követelményeit tartva, már hivatásunknál fogva, szem előtt, igyekszünk rámutatni a bajok forrására s ezek útmutatása mellett az orvoslás eszközeire. Hogy az ügyvédség nélkülözi azon állást és helyzetet, mely hivatása fontos voltánál fogva megilletné s a mely nélkül az ügyvédi intézménynyel összefüggő nagy feladat szenved csorbát, annak oka, első sorban, hazánk kulturális, társadalmi, gazdasági viszonyaiban s igazság2 A kár lényegének meghatározása tekintetében az ausztriai és német lőtörvényszékek sok érdekes — elvi jelentőségű határozatokat hoztak. Így a többek között ez irányban ;i német birodalmi > Oberhandelsgericht« 1878. évi december hó 14-én hozott ítélete nagyon figyelemre méltó. Ez ítélet következőkép hangzik : »Ein verunglückter Eisenbahnbeamter ist nur verpflichtet, sich durch eine seinen Kenntnissen, seinem Bildungsgrade, seiner früheren Stel1 u n g und socialen Verhaltnissen entsprechende Bescháftiguug eineu anderweitigen Erw erb zu suchen ; nicht aber eine Bescháftigung geringerer Gattung zu übernehmen stb.': (L. Dr. Georg Eger Regierungs-Assessor stb. >'Das Reichs-IIaftpflichtgesetz stb.« czímü 1879-ik évben Breslau-ban megjelent müvét 612. lapon.) 3 A többször idézett »Employer's Liability Act« szerint az első bizonyítás terhe a kártérítést igénylő felet terheli. szolgáltatásunk zilált állapotában rejlik. Alig van társadalmi osztály vagy réteg, melynek helyzete nagyobb mértékben függne e tényezők állapotát"!, fejlettségi fokától, mint az ügyvédségé. Hisz már annak felismerése, hogy ily intézmény a jó igazságszolgáltatásnak lényeges feltétele, hogy e nélkül a társadalom, a hatalom tál kapásaival szemben legfontosabb érdekeinek támaszaitól fosztja meg magát, magasabb műveltségi fokot feltételez. Még in'.ább pedig annak felismerése, hogy hitel és forgalom, ipar és gazdászatnak jogos érdekeik védelme végett, ily intézményre szükségük van és hogy az ily hivatásban végze t I munka is productiv ! De egyébiránt mutatja a történelem, mutatja más j államok példája, hogy a hol a társadalmi, kulturális és gazdasági fejlődés magas fokra jutott, hol az intézményeket a szabadság s igazság szelleme lengi át : ott az ügyvédség állása is előnyös és tekintélyes. A hol ellenben ettől eltérő állapotok vannak, ott az ügyvédség helyzete is nyomott és rosz. Mert hiszen, hol még a szellemi munka nem részesül kellő becslésben, vagy a hol még a társadalmi helyzetre nézve középkori reminiscentiák kisértenek, ot. rz ügyvédség nem juthat a függetlenség s a tekintély azon fokára, melyre hivatása érdekében szüksége volna. Hol a hatalom és célszerűség merev szempontjai az irányadók : ott a jogtalanság ellen felemelt bátor szó, a hatalmasok tetteinek kritikája s az elvont eszményekért való küzdés, a hatalmasokban ellenszenvet kelt, a tudatlanok előtt pedig a hatástalan védelem és fellépés, az ügyvédet kicsinylés tárgyává teszi. Ily viszonyok közt aztán lassanként az által is fokozódik a baj, hogy a nyomás, félreismerés és anyagi hajsza közt, az ügyvédség kebelében is mindinkább mutatkoznak oly tünetek, melyek hivatásától elterelni s a hivatás kellő teljesitésének kellékeit csökkenteni képesek. Hazánkban pedig, sajnos ! hosszú idő óta és sok tekintetben mind e minapig is, az emiitett káros tényezők hatása alatt áll az ügyvédség. Oly felfogással, hogy az ügyvédség nem szükségképeni feltétele a jó igazságszolgáltatásnak és nem egyenrangú az igazságszolgáltatás más tényezőivel, hogy a hivatásában végzett munka nem productiv s nem oly lényeges feltétele a jó gazdasági életnek, mint az igazságszolgáltatás bármely más tényezője, találkozunk még olyanoknál is, kik a műveltségre igényt tartanak. Gazdasági helyzetünk bajai, vagy a társadalom helytelenül felfogott igényei alatt roskadozók, ellenszenves szemmel tekintik azokat, kik a törvény szigorának éreztetésében közreműködnek. A középkori reminiscentiák kísértete s azon irányzat, mely a szabad szó, sza' ad kritika és a jogvédelem terén a bátor szembeszállás embereiben terhes akadékokat szemlél, még mindig nem tartoznak a ritkaságok közé. És mind e tényezők, kapva kapnak azon, ha feltünedeznek az ügyvédség terén is, a romlás, nyomott helyzet, hivatástól való kényszerű eltántorodás tünetei s az egész testületre igyekeznek hárítani egyes eltévedetlek homályát. Sajnos, még az igazságszolgáltatás más tényezőinél is hasonló jelenségekre akadhatni, holott tudniok kellene, hogy az ügyvédséggel együtt emelkedhetnek s együtt sülyednek. Igazságszolgáltatásunk, az ügyvédi kar minden sürgetése dacára, az írásbeliség, referadalis rendszer békóiban nyög, elvonva ezzel az ügyvédet ÍS' a nyilvánosságtól, világosságtól, melyre, hogy a nép megismerhesse természetes támaszait, olyannyira szükség van ! Bűnvádi eljárásunk ma is ingatag, ideiglenes alapokon mozog, nem nyújtva az egyéni szabadságnak kellő biztositékát, hanem e helyett tért nyitva a rendőri túlkapásoknak. Polgári perrendünk bizonyítási eljárása, kész eszköze a perek elhúzódásának, mihez még a bírósági helyek be nem töltése, a perek felszaporodása, a határidőknek a törvényestől való rendszeres eltérése is járul. S ha e miatt kénytelenek sokat összeírni az ügyvédek s a perek elhúzódnak, biró és fél többnyire nem a rendszert, melynek eltörlését oly rég szorgalmazzák az ügyvédek, hanem az ügyvédet okozza. A zugirászat, a szakértelem nélküli közreműködés, jogviszonyok létesítésénél vagy azokról való okiratok kiállításánál, egészen szabadon mozog. S ha bonyodalmak keletkeznek, felszaporodnak a perek és sok munkába, költségbe kerül a helyrehozatal, ebből az ügyvédség elleni ellenszenv táplálására kovácsolnak fegyvert. S az állapotok romlására a jelzett viszonyok hatása alatt állva, közreműködött még a törvényhozás is ; midőn nem vonakodott kimondani, hogy lehessen tisztességes munka, melynek jutalmát követelni nem szabad, mint ez a bagatell eljárásról szóló törvényben meg van irva és midőn a jelenlegi ügyvédrendtartás számos intézkedését, részben a bizalmatlanság, részben az ügyvédség hivatásának és a hivatás feltételeinek fel nem ismerése okozta. Ily irányzat mellett, ily körülmények közt, még az ügyvédek rovására Íratott, hogy számuk nagy és az ezzel járó bajok szaporodnak. Pedig, legalább azok, kiknek kötelességük a törvényt ismerni s azok, kik az igazságügy intézését ismerik, tudhatják, hogy az ügyvédi testület meg van fosztva azon önállóságtól, mely szükséges, hogy a belépőkért a felelősséget viselje A törvény más hatóságtól teszi függővé a döntést. Bejut számos kimaradt hivatalnok s viszont az igazságügyi kormány majdnem teljesen figyelmen kívül hagyja azon igazságot, hogy az ügyvéd' kar tagjaiból gyakorlott és képzett tagokkal erősíttetik a birói kar. Kénytelenek az ' ügyvédek összeségükben is folytonosan viselni a felelősséget, egyes elbotlott j tagjaik hibáiéit; de a kik vádolják, vonakodnak megadni a hatalmat, hogy testületük becsülete 'és tisztessége felett önállólag, saját maguk őrködhessenek. A döntő hatalom, fegyelmi ügyeikben is oly fórumnál van, melynél a legjobb akarat mellett sem lehet meg az ennek helyes gyakorlására szükséges összetartozás, a felelősség közösségének érzete. Mind e bajokon természetesen, egyszerre és rövid idő alatt segíteni nem lehet.