A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 32. szám - A vaspályák kártéritési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 5. r.

256 A JOG. 1. Testi sértés esetében a gyógyítás költségeinek megtérítésén kívül azon vagyoni hátrányokat is tartozik a vállalat kárpótolni, melyek a sérülés következtében a sérültre, annak ideiglenes vagy állandó kereset képtelenségéből, vagy kereset képességének csökkenéséből hárulnak. 3 2. Halál esetében a vállalat az előbbi pontban meghatározottakon kivül pedig, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles volt, ennek tartási, illetőleg neveltetési költségei is, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnáuak, a vállalat által fizetendők.« Ezen 2. §-nak kiegészítését képezi a 11. §., mely szerint •>a jelen törvény 1. §-ban nem érintett (a testi sértés vagy haláleset által közvetlenül okozott és 2. §-ban fentebb felsorolt) károk megtérítésére nézve továbbra is a fennálló törvények, szabályok s gyakorlat követendő. 4 A magánjogi elégtétel végül, törvényes gyakorlatunk szerint, még a fájdalomdíjra is kiterjedett, melynek magassága az eljáró bíróság által — a körülményekhez képest és accessorius jellegének figyelembe vételével — határoztatik meg. A magánjogi kárpótlás mellett azonban esetleg még egyéb és illetve büntetőjogi elégtétel is szerezhető, a mit az 1874 : XV'IJI. te. 10. §-a,netáni félreértéseknek elejét veendő, még különösen is felemlít, mondván, miszerint a bűntett vagy vétkes gondatlanság illetve tartási a mennyiben a mint havonkénti 3 A vasúti balesetekre vonatkozó angolhoni »Employer's Liability Act* szerint, a kártérítési összeg maximuma nem lehet nagyobb, mint a mennyit a sérültnek három évi személyes keresménye képez. A svájci »Haftprlicht« szerint pedig a kártérítési összeg maximuma a munkaképtelenséget okozó sérülés, vagy pedig a vasúti baleset okozta halál esetén a sérült és illetve a halálát lelt egyén 6 évi átlagos keresményét s illetve fizetését nem haladhatja túl. 4 Esetleg tehát a kereskedelmi - váltótörvény stb. alapján i> kimutatható károsodás és igényelhető kártérités. így pl. ha valaki egy váltóját a vasúti baleset következtében kellő időben nem óvatolhatta és e miatt (a váltókapcsolatban álló előzők az obiigóból kiesvén és a váltó összeg az egyenes adóson behajtható nem lévén) a váltó-összeg be nem hajtható. megbüntetésére vonatkozó büntetőtörvények és szabályok jelen törvén\- által nem érintetnek.1 2) A vasúti baleset okozta kárösszeg megállapítása és annak biztosítása iránt a tárgyalás alatti törvény 4. §-a, és pedig a következőkép intézkedik : »A kártérítési összeget — a fenforgó viszonyok számbavételével — a biró belátása 'szerint állapítja meg. A bíró határoz a felett is, vájjon köteles-e a vállalat biztosítékot adui, mil_\- nemű és mii}- értékű legyen az? Az elmaradt vagy csökkent keresmények, és neveltetési költségnek megtérítése, felek egyezség utján másként nem intézkednek, előzetes részletekben fizetendő évi járadék Ítélendő meg.« A kárösszeg magasságára nézve tehát mindig az illető személy társadalmi állása és azzal kapcsolatos kereseti képess é g é it c k mérve irányadó. A mi különösen a tartás, élelmezés és neveltetési, ápoltatási, gyógyítási címeken kért kárpótlási igényeket illeti, azok minden egyes esetben a helyi viszonyok szerint és az illető társadalmi helyzetéhez irányulnak. A keresetképesség csökkenése s illetve teljes megszűnte folytán igényelt kárpótlási összegek a megsérült s illetve megbénult egyén előbbi gnzdászati tevékenysége, szakképzettsége és hivatásszerű állása s a netán elfoglalt hivatala vagy foglalkozása után addig kiérdemelt javadalmak szolgálnak irányadóul. A kárösszeg aestimálása azonban ellentétben más civiljogi követelésekkel, sok esetben nem tekintetik végleges és absolutnak. A netán időközben változó élet és gazdászati viszonyok folytán beálló változatokhoz képest kérheti a már hozott s jogérvényre is emelkedett Ítéletben kötelezett ügyfél — a tartozás és 1 A büntető törvény (1878: V. törvénycikk) 438. §-a szerint »k01 évtől öt évig terjedhető fogházzal büntetendő azon vasúti hivatalnok avagy szolga, a ki bármely szolgálali kötelességének megszegése által, a vaspálya vonaton, vagy annak közelében lévő személyeket vagy árúkat a vaspálya által való megsérülés vagy megrongálás veszélyének tesz ki.« Gondatlanságból eredé tt kisebb balesetek okozása enyhébben büntettetik. (437. §.) De ha ezen veszély a tettes által szándékosan idéztetik elő, ugy az esetben »közveszélyü megrongálás büntette« forogván fenn, a büntetések is sokkal szigorúbbak. (131'—436. §§.) Az Attorney General: Nem kérdezte ön vádlottól, vájjon hiányzott-e vagy sem a chloroformból valami, midőn reggel az üveget ismét eltette .J D r. Leach: De igen, kérdeztem. Vádlott azt felelte, hogy azt nem is nézte meg, mert eszeágába sem jutott akkor még, hogy férje éjjel ezen chloroformos üveghez nyúlhatott. Ez az elbeszélés, mely dr. Leach vallomásában foglaltatik, kétségtelenül elég különös, a mint azt az elnöklő biró resuméjében egyenesen ki is emelte. De a kihallgatott orvosi szakértők nvilatkozatai teljesen eltüntették e benyomást s a vádlott javára hajlították a mérleget. E szakérteik kijelentették, hogy ők nem emlékeznek ebeseire, hogy valaha chloroform által mérgeztetek volna meg valaki. A chloroformmal való bánásmód rendkívüli ügyességet és gondosságot igényel és hatásában a lehető legbizonytalanabb. Megitatni felnőtt emberrel chloroformot nem lehet, mert egyrészről szaga már messziről elárulja, hogy ártalmas szert akarnak vele itatni, másrészről ha a folyadék csak érinti nyelvét, azt öntudatnál levő ember, ha csak szándékosan nem akar chloroformot inni, rögtön kiköpi. Alvó embert — nem szólva gyermekekről — lehetetlen chloroformmal elkábítani, mert rögtön felébred és ellenáll. De feltéve még azt is — a mi majdnem a lehetetlenséggel határos — hogy -a vádlottnak tényleg sikerült férjét chloroform inhalatiója által elkábítani s azután szájába önteni a chloroformot, ennek ellentmond az az igazság, hogy az önkívületbe helyezett ember nyelő izmai meggátolják a folyadék lehatolását a gyomorba. Tedig a chloroform a gyomorba hatolás által okozta Bartlett halálát. A védő akként iparkodott megmagyarázni az esetet, hogy Mr. Bartlett lehangolt kedélyállapotában öngyilkosságot követett el és pedig akként, hogy addig, mig neje a másik szobában volt, hogv éjjeli öltönyt vegyen magára — a mi közvetlenül a chloroformos üveg átadása után történt — felkelt, a vizespohárba öntötte a chloroform egy részét és azt megitta. A sok különösség mellett, mely őt életében jellemezte, ez nem is kelthet csodálatot. Midőn nejé bejött, férjét már ismét az ágyban találta s ekkor vette ölébe lábát. A chloroform rövid idő múlva megölte a különben is beteg embert, ki akkor vonaglott utoljára, midőn a vádlott megmozdulni érzé ölében férje lábát. Az elnöklő biró összegezésében nagy súlyt helyezett azon körülményre, hogy a chloroform szerzésének módja nem volt a tárgyalás során egész hatályában a vádlott ellen érvényesíthető, mert Dyson ellen, kit e tekintetben szintén gyanú terhelhetett volna, ha mint vádlott jelenik meg a biróság előtt, a korona vádat nem emelt. Kiemelte továbbá a védelem által felhozott azon tényt, hogy maga vádlott sürgette az elhunyt orvosi megvizsgáltatását és hogy a vizespohár, melybe a chloroform öntetett s melyen az ajkak nyoma meglátszott, ott maradt reggel is a kandallón s azt a vádlott nem távolította el. E mellett erőteljesen hangsúlyozta azon nehézségeket, melyekkel a szakértők állítása szerint a chloroformnak önkívületbe helyezés, vagy épen mérgezés céljából való alkalmazása kétségtelenül egybekötve van. Másfelől azonban a terhelő jelenségek csoportosítása közben nagy súlyt helyezett azon viszonyra, mely a vádlott és Dyson között fennforgott s melynek Dyson és a vádlott által erősített ártatlansága iránt egyenesen kételyt nyilvánított. E terhelő momentum kiemelése annál inkább feltűnést keltett, mert a korona ügyészei nem emelvén Dyson ellen vádat, ezt a körülményt természetszerűleg egyáltalán nem is érintették. A jury másfél órai tanácskozás után felmentő verdictben állapodott meg. Minden oldalról mérlegelvén a bizonyítékokat — így szólt a foreman — noha azt hiszszük, hogy a legsúlyosabb gyanú terheli a foglyot, nem látunk elegendő bizonyítékot arra, hogy miként és ki által jutott a chloroform az elhunytnak gyomrába. — A fogoly tehát nem bűnös? — kérdé a clerk. — »Nem.« A foreman e nyilatkozatát a közönség zajos tetszéssel fogadta, mire az elnöklő biró azt jegyezte meg, hogy ily tetszésnyilvánítások színházba és nem birói terembe valók. A jury tagjai — tekintettel a hosszú ideig tartott tárgyalásra — öt évre felmentettek az esküdt szolgálat alól.