A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 31. szám - Agrár-politikai tanulmányok [könyvismertetés]

A JOG. hogy ezért áldozzák fel az emberek magasabb szellemi és erkölcsi Érdekeiket is ; az anyagi jólét elérhetése végett, feledik az emberiségnek vértengerrel kivívott legnagyobb vívmányait, a szabadságot, az egyenlőséget és testvériséget. (Gazdagság, hatalom. Ezen állítás nálunk például a virilizmus intézményében nyert legfényesebb igazolást. Ily körülmények között természetes, hogy a töke hatalma is terjed, söt túlkapásokra is vetemedik. A tökének túlkapásai és extrém hatása visszás helyzeteket szül, melyekbe egyes néprétegek állapota egészségtelen és beteg társadalmi kinövéseket mutat és melyek veszélyeztetik s megingatni törekednek az állam és társadalom alapjait. A socializmus és antisemitizmus ezen kóros állapotok látható kinyomatai. Ha a pauperizmus csak a kézimunkával foglalkozó néprétegekben mutatkozik, ez mindenesetre káros, de ez nem oly betegség, mely az államok és társadalomnak egész konstitutióját veszélyeztetik. De ha a pauperizmus fejlődik és terjeszkedik a földművelőknél, a földbirtokos néprétegekben is, ez már oly nehéz társadalmi betegséget jelent, mely alapingató hatásában a társadalmat és államot végleges tönkrejutással fenyegeti. Ily kóros állapotok gyógyítására kezdődik azután az államhatalom által, valamint a társadalom által célba vett gyógykezelés. Megszülemlenek a kézimunkával foglalkozók javára a munkaidő leszállítására, a női és gyermekmunka korlátozására, beteg pénztárak felállítására, munkásbiztositás létesítésére s egyéb intézmények behozatalára célzó törvények, a munkáslakások, fogyasztási egyletek stb. felállítására szóló szabályok. S ezen gyógyeszközök, ha a bajt egészen gyökeresen tán nem is orvosolják, de annak könnyítésére tagadhatlanul igen sokat hatnak és az állapotot tűrhetővé teszik. Ezekkel foglalkozni különben nem szándékozunk. Mi ezúttal csakis a földbirtokos néposztályban előforduló pauperizmust, az úgynevezett agrarizmust, az agrár-kérdést és az ennek javítására részint alkotott, részint alkotni szándékolt intézményeket tesszük vizsgálódásunk és értekezésünk tárgyává, indíttatva erre a cím alatt megjelölt munka által. Ott, a hol a földbirtokos néposztályban terjed az elszegényedés, a nyomor, szintén előáll, habár későn és rendesen nem a legszerencsésebben az állam a gyógyszerekkel, a vélt segedelemmel. S itt leginkább az államhatalom szokta próbáit megtenni, mert ezen bajnál a társadalom teljesen képtelennek véli magát. De mert itt a baj, ha megvan, sokkal mélyebb, nagyobb és veszélyesebb, az annak javítására célzó eszközök létesítésénél is mélyebbre ható intézkedések szoktak foganatba vétetni, melyeknél az egyesek jogkörének szabadsága nem csekély mértékben szenved korlátozást és tetemes megnyirbálást. Legelső sorban az agrár specialista-orvosok a birtokszabadságot akarják korlátozni, mert a Lirtokszabadságban vélik ők a baj alapját. Azt mondják, hogy a birtokszabadság teszi lehetővé a földbirtokok túlságos feldarabolását, ezeknek túlterheltetését s végső folyamatban a földbirtokos osztály elszegényedését és nagy kiterjedésben annak expropriatióját. Orvosságul javasolják a birtokkötöttséget, vagyis azt, hogy a parasztföldbirtokot csakis paraszt bírhassa és a minimumot, a homesteadet a földbirtok terheltetésének korlátozását, az örökösödési jognak, a hitbizományi rendszerre való alapítását. Ezen intézmények mindegyike lényegesen csorbítja a szerzett jogokat. A birtokkötöttség, a minimum tetemesen megszorítja a tulajdonjog használatát; a homestead a követelési jognak érzékeny sértését involválja, a hitbizományi rendszer a végrendelkezési jognak nagy mértékben való korlátozását feltételezi. Vájjon ezen jogkorlátozó intézmények képesek voltak-e azon bajokat orvosolni, melyek javítására célba vétettek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem. Mert Württembergben, a törpebirtokok classikus hazájában a legszigorúbb minimum törvények sem voltak képelek a létező bajon segíteni. Ep oly kevéssé Szászországban, Badenben és a többi német tartományokban, valamint Franciaországban s általában sehol sem, hol a minimum törvény alkalmaztatott. A homestead, vagyis egy bizonyos területnek és lakháznak a végrehajtás alóli mentesítése, a feleség és a kiskorú gyermekek fentartása és nevelése szempontjából való gondoskodás sem eredményezte azon előnyt, melyet ez intézmény behozatala elérni vélt. Ep oly kevéssé éretett el a földbirtokok terheltetésének korlátozása által a várt siker. A különféle örökösödési rendszerek sem nyújtják a remélt javulást. Ezek után térjünk át azon kérdés vitatására, vájjon hazánkban van-e, volt-e agrárkérdés? Előre kell bocsájtanunk itt azt, hogy a kisbirtokosok, parasztbirtokosok pauperizmusát tartjuk az agrárkérdésnek s így határo, zottan oda nyilatkozhatunk, hogy hazánkban agrár-kérdés eddig nem volt s jelenleg sincs. Nálunk a paraszt birtokok sem túlságos eldarabolását, sem j túlságos akadályozását nem észlelhetjük. így tehát nálunk minimumtörvények szüksége fenn nem forog. | A homestead intézményét sem tartjuk szükségesnek. A birI tokok túlságos eladósodásának az uzsoratörvény és a korcsmai hitelről szóló törvény kellőleg veendi elejét. Örökösödési törvényünk, ha szorul is javításra és szabályoi zásra, de a parasztbirtokok szempontjából speciális határozmányok szükségét nem látjuk. A megbeszélésünk tárgyát képező munka az agrár-kérdés körül felmerült anyagot páratlan szorgalommal és alapossággal öleli fel. Az idevágó irodalmi főtermékek beható felhasználása és ismertetése által a kérdésre vonatkozó adatoknak egész tárházát képezi, a felhasznált statisztikai munkálatok szakszeri! bírálata és mérlegelése a munkának alaposságát és értékét öregbiti. Elesén emeli ki az agrár viszonyok javitására alkalmazott intézményeknek I hatását és eredményét s helyesen vonja le azokból a következtetéseket. Összehasonlítja a más országokban előforduló viszonyokat a hazánkbeliekkel és habár nem minden intézménynél mondja el | saját nézetét, egyes kérdéseknél határozott állást foglal el. A miben egyetértünk vele, ez az, hogy Pólya is ellenzi a birtokszabadság korlátozását, ő a birtokszabadság védőije. Bár nem egész határozottsággal, mégis kijelenti, hogy hazánkban minimumtörvény szükségét nem látja. A homestead intézményét nálunk alkalmazni nem találja helyén valónak. De javasolja az egyén mentesítését, tudniillik azt, hogy ha valaki egész vagyonát hitelezőinek teljesen átengedi, a múltra a hitelezők irányában mentesítve legyen. Habár ezen átengedés teljességét bizonyos kautelákkal kívánja szerző, mégis ezen javaslatot mi, mint a szabadság hivei, pártolni nem tudjuk. Pólya az örökösödési joggal s különösen a hitbizománynyal a legbővebben foglalkozik s ezen téren szerencsésebben mozog, mint a közgazdasági kérdések körül. Az örökösödési rendszerek kifejtésében a munka egész bibliothekák tartalmát adja vissza, oly bő, oly kimerítő az összehordott anyag. Tanulmányaiba Teleszkynek az örökösödési jogra vonatkozó tervezetét is belevonta és ezekből a földbirtokra néző határozatokat is megvilágítja. A tanyai rendszer meghonosítását kívánja s ez okból a kisés középbirtokosokra nézve 5 — 50 holdig állag örökösödést javasol. Mi ezzel sem érthetünk együtt Pólyával, mert az egyenlő természetbeni osztály híve vagyunk s nem tartunk attól, hogy ez által a birtokkisebbedés túlságokra jutna, mert az örökösök józanul fölfogott érdekük szerint egyik vagy másik örökössel a természetbeni örökségnek megváltása tekintetében mindig, vagy legtöbbnyire megegyezni fognak, a mint ezt a gyakorlatban nálunk most is minden nap tapasztaljuk. A hitbizomány intézményét perhorreskálja minden szempontból, sőt a hitbizományt károsnak és eltörlendönek véleményezi. Pólya munkáját igazán forrásmunkának nevezhetjük. Rövid 305 lapon a gondolatok és eszméknek oly halmazát szorította össze, hogy csak alapos olvasással és gondolkozással s a tárgyba vágó irodalmi munkák felhasználásával követheti az olvasó Pólva gondolatmenetét. A munka egyik főérdeme az, hogy az agrár-kérdésnek ép ugy nemzetgazdasági, valamint jogi oldalát minden ágazatában tárgyalja ugy, minő módon ez a magyar irodalomban eddig meg nem történt. A mi a munka egyik hiányát képezi ez az, hogy szerző nem egész rendszeresen és logikai összefüggés szerint egymásból folvó részletezéssel tárgyalja az anyagot, más szóval, nem adja átlátszóan elő azt, mit voltaképen akar. Bár a munka irmodora egy kissé nehézkes, de a ki a kérdés iránt csak némi szeretettel viseltetik, azt nagy élvezettel fogja végig olvasni. Dr. Kiss Ferencz, budapesti ügyvéd.