A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 31. szám - Agrár-politikai tanulmányok [könyvismertetés]

250 A JOG. denki az ellenében, ha biztos benne, hogy sem leletet nem kap, sem 4 frt 15 krt fizetni nem köteles. Kérjük az orvoslást ö excellentiájától! Dr. Soltész Andor, Budapest, Irodalom. Agrár-politikai tanulmányok. (Minimum, homestead, öröJ kösödési jog). Irta: Pólya Jakab, kiadva a m. tud. akadémia / segélyével. Budapest, 188b. / /I. Egy nagyobb, 305 lapra sürüen nyomott tanulmány jelent meg nem régen ezen a címen, melyhez dacára a mü gazdasági politikai céljainak, sok köze van a jogi irodalomnak is. Azon kérdések, a melyekről Pólya Jakab ir, egyformán érdeklik a közgazdákat és jogászokat s ha talán nem érdeklik egyformán, az inkább jogászaink hibája, a kik előszeretettel búvárkodnak ugyan az egyes jogintézményekben s nem kevésbé éles tudományos logikával méregetik azok juridikai természetét, de a kort és a társadalmat mozgató mindennapi kérdésekbe, a gazdasági és sociális szükségletekbe ritkán szállanak le, hogy ott gyakorlati anyagot, rendezett tapasztalatokat gyüjtenének tudományos nyomozásaikhoz, vagy épen praktikus alkotásaikhoz. A könyv tehát, a melyről szó van, kétszeresen megérdemli a figyelmet, már tárgyánál fogva is. Legnagyobb belső kérdéseinkről, sőt sokat hangoztatott nemzeti érdekeinkről van benne szó : a birtokszabadságról, a minimumról, a homesteadról, a közönséges öröklésről, a birtok-megkötés különböző jogintézményeiről s végül a hitbizományról és mindazon intézményekről, a melyek a fideicommissumokhoz közel állanak vagy azokat kiegészítik. A munka különben a bele fölvett anyag szerint két különböző részre szakad. Első része kiválókig nemzetgazdasági természetű, a második része túlnyomólag jogi. De az anyag nincs benne ugy szétválasztva, hogy egyik a másikat kívánná vagy félrehagyná. Pólya könyvének épen az a legnagyobb érdeme, hogy nyomozásaiban, leírásaiban és Ítéleteiben a gazdasági és társadalmi természetű anyag sehol sincsen elszakítva a jogintézményektől. A mit különben a szerző ezen tanulmány keretébe nehéz fáradsággal összehordott, az csakugyan meglepöleg sok. A kötetben valóságos embarras de richesse uralkodik. Minden egyes szakasz bőven el van látva irodalmi, statisztikai és törvényhozási apparátussal. Sőt legtöbb helyütt meg lehet találni az egyes intézmények jogtörténelmi kifejlődésének leírását is, a mi ha talán zavarja is a gondolatmenetet, de az esetek nagyobb részében e fölfogást mélyíti és az Ítéletnek megbecsülhetlen adatokkal szolgál. Ilyen szűk keretben, csak röptében lehet megismertetni egy akkora könyv tartalmát s ezt téve, annál is inkább jogászi értékű részére vagyunk utalva. A könyv mindenekelőtt a birtok szabadság ügyével foglalkozik. A latifundiumoknak, társadalmi és politikai, még inkább pedig gazdasági okokból nem barátja s a birtok-aprózást csak akkor tartja veszedelmesnek, ha ez nem a nagybirtok rovására, hanem csak a földbirtokok bizonyos nemében megy végbe. A minimumról beszélvén, megismerteti a parcella és birtokminimum két különböző nemét s a birtokegységek horderejét. És mindezt jelentékeny statisztikai és történelmi készlettel világítja meg. A homesteadról, mint jogintézményről külön szol, még pedig oly alapossággal, hogy azt a nálunk oly annyira elszaporodott homestead-szédelgök aligha fogják megköszönni. Pólya egyenesen az amerikai jogintézményeket mutatja be s pontról pontra bebizonyítja, hogy a homestead egészen más valami, mint a hogy minálunk elhirdették. Az amerikai államok ezen jogintézménynyel nem kötik meg a birtokot hitbizománynyá, mert hiszen a mentesített tűzhely, ház és külsőség (homestead) mindig eladható, sőt el is zálogosítható. Az amerikai jogi fölfogás a homesteaddal nem akar egyebet, mint azt, hogy a családfőt családja eltartására kötelezze s ez által a társadalmi és morális rendet szilárdabbá tegye. A homestead jog nem is a birtokhoz, hanem a személyhez van kötve s addig tart, míg általában a családeltartás kötelessége. Ezen idő alatt a hitelezők csak a törvényben határozottan megjelölt adósságokért nyúlhatnak e birtokhoz a családfő és neje, esetleg az özvegy család-eltartó egyén beleegyezése nélkül. Ehez hasonló intézkedések különben Európában, főképen pedig a szláv jogban, szintén előfordulnak. így föltün| tetve a homestead-intézmény a maga jogrendszerével együtt I korántsem tűnik föl olyan reakcionárius intézménynek, mint azt I nálunk föltüntetni szerették s a mennyiben azt nem vetkőztetnék ki humánus jellegéből, csakugyan nem is szólhatnának ellene elvi okok, hogy annak átültetése felett komoly eszmecsere induljon meg. De csakis ily értelemben és nem oly gyűlöletes alakban, I mint a hogy elkezdették. Pólya ezután külön fejezetben szól a törvényes öröklésről, az osztályról, a köteles részről és a végrendeleti szabadságról. E részben főképen a magyar, francia és angol rendszert ismerteti meg: Természetesen a Teleszky-féle öröklési tervezetre is kiterjeszkedik. A tervezet tudvalevőleg megengedi az örökhagyónak, hogy j örököseit tiz évi vagyonközösségre kötelezze s ezenfelül bizonyos parcella minimumot (800 négyszögöl) és birtokegység-minimumot négy hold) szab meg a leszármazóknál. Az összehasonlításnak és kritikának itt tág tere nyilik; a szerző azonban csak az előbbire szorítkozik s a kritikát — miután , az nem célja — elejti. Mindössze csak azt jegyzi meg, hogy a leszármazó osztályos örökösök közül a neveletlen vagy tehetetlen gyermekek el (ínyben volnának részesitendők a többiek fölött. Ez ismét az ő moralitási álláspontjából következik s nagyon is figyelemre méltó. Ha törvényhozásunk a birtok-konzerválás útjára lépett, számolni kellett azzal, hogy magyaroknak és nem angoloknak hoz törvényt; s ha már a gyöngék jogi protekciójáról van szó, abban csakugyan el is kell menni a szükséges mértékig. A köteles részről a szerző külön fejezetben szól s helyesli mostani rendszerünket, melynek a tervezett kódex körülbelül hasonmását tartalmazza. Szól ezután a szerző, még pedig egy külön essai keretébe illő bőséggel az úgynevezett állagörökösödésről, mely gyökeres német jogintézménynek nálunk is vannak hívei. Pólya kísérletet tesz egy magyar állag-örökösödési intézmény tervével; 5—50 holdas tanyai állagbirtokokat ajánl, de nem lelkesedik értük. Valóban egész jogrendszerünk és birtokrendszerünk ellentétben áll, a birtokmegkötés ezen nemével. Végül a hitbizomány okról értekezik. E fejezete ismét külön munka mérveit veszi fel. Az osztrák és német hitbizományi egész történelmi kifejlődésében a jelenleg érvényben levő joggal együtt megismerteti. Sőt bemutatja az osztrák és porosz hitbizományok statisztikáját is. A könyv utolsó szakaszai az angol entail-rendszert mutatják be, mint rendesen, nemcsak mint jogi, hanem mint gazdasági és morális értékű intézményt is. Ez reánk nézve főképen azért értékes, mert polgári törvénykönyvünk tervezete az entail-rendszert, a hitbizományi helyettesítésnek ezen ruganyos és alkalmazkodó nemét szintén meg akarja honosítani. Egves részei ezen intézménynek a tervezet 97., 225., 226., 234. és 235. szakaszaiban találhatók föl. Teleszky az utóöröklésnek ezen tervezett nemét még az 1882. jogászgyülés alkalmával megismertette. Arról van szó, hogy az örökhagyó leszármazójának törvényes örökrészére egy vagy több utóörököst rendelhessen s ezt egy generáción át a köteles rész terhe alul fölszabadíthassa. Egy oly intézmény ez, mely ha ugy élnek vele, mint az angolok, akkor jelentékeny gazdasági erö forrásává lehet; de meg van az a veszedelme is, hogy népünk ezen intézményt félreérti s akkor az nem jól fog szolgálni a nemzeti érdeknek, melynek szolgálatára látszik rendelve lenni. Ezen aggodalmát Pólya is kifejezi a könyv végén. S ezzel vegére értünk a sebtében ismertetett munkának. Pólya Jakab könyve mindenesetre figyelemre méltó munka. A benne foglalt anyag nincs ugyan szabatosan rendezve, sőt sok helyt valódi torlódás akadályozza a munka olvasását, de ott, a hol alapos tanulmányról és biztos adatok megismeréséről van szó, az ilyen kevésbé esik súlyos beszámítás alá. A tanulmány elvégre is szűkebb körű és válogatott közönségnek van szánva s rendeltatését el fogja érni akkor is, ha nem kapkodják is a könyvpiacon. 0. Az emberiség történetének egyes korszakaiban, egyes uralkodó eszmék gyakorolják fölényüket az embereken és országokon. Majd az országhóditási irány, majd a vallási irány, majd az anyagi vagyon utáni vágy tartja fogva az emberek cselekvését, országok törekvését és bir döntő befolyással azok életére és állapotára. A reáltudományok határtalan fejlődése az utóbbi században a vagyonosodás iránti törekvést fejlesztette ki az emberekben és manapság az anyagi vagyon, a gazdagodás utáni vágy képezi főkép azokban a lüktető erőt. Anyagi jólét! ez ma a jelszó az egész világon. Tapasztaljuk,