A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 31. szám - Az ügyvédi nyugdijintézet kérdése - A telekkönyvi rendtartás 74. §-a

A JOG. itt' Ellenben midőn az átvevő a vételárral adós marad és ennek ' folyományaként a tartozásokat közvetlenül az átvett üzlet hitele- j zöinek kívánja megfizetni, akkor nincsen joga a hitelezők j megkérdezése és beleegyezése nélkül a fizetési határidőket egyoldalúkig megváltoztatni, mivel a kötelezettségek átválla- j lása folytán közte és a hitelezők közt egy jogviszony támad, I mely jogviszony meg nem tűri azt, hogy olyan feltételeket j kössön ki magának, melyekhez a hitelezők hozzá járulni nem 1 akarnak. A kir. táblának ez ügyben documentált felfogása j tehát tévesnek bizonyul és csak sajnálatos benne, hogy ! ugyanez ügyben egy más hitelező által valamivel később j folyamatba tett perben már az első bíróság is, követve a | tábla által mutatott irányt, eltért előbbi nézetétől és felperest I szintén időelőttiség okáért elutasította és nagyon természetes, hogy a kir tábla az elutasító ítéletet helyben hagyta. Míg tehát az első esetben felperes ügyét a legfőbb ítélőszék elé viheti, hol esetleg pernyertes lehet, már az utóbbi esetben, mivel a substratum 500 frton alul van, a további felebbez.és ki van zárva és igy elő állhat azon anomália, hogy egy és ugyanazon perügyben egynek igazság fog szolgáltatni, a másik ellenben pervesztes marad De mindez még nem fogna nagy szerencsétlenséget képezni, ha a legfőbb ítélőszék a keresk. törv. -20-\k §-át olyképen fogja magyarázni, mint annak valóságos értelme azt megkívánja és a mint mi azt fent kimutattuk, mivel ez által legalább a jövőre nézve elejét fogná venni a hitelezők kijátszása egyik újabbi nemének, I mely kijátszási mód káros következményeivel oly messs/c ható horderővel bírhat, hogy ez által a csődtörvény alkalmazásának esetei ép úgy ritkulni fognának, mint a kijátszás esetei szaporodni fognának. Sérelmek..* Bélyegmizériák. »A bélyeg- és illeték iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításáét még akkor is kezembe szoktam venni, még akkor is meg szoktam nézni még egyszer, ha teljes biztosnak hiszem magamat abban, hogy helyesen fogtam fel az illető intézkedést, sőt ha már számtalanszor alkalmaztam is. Ez az egyetlen törvény, azt hiszem, melyet senki közülünk soha teljesen meg nem tanult, vagy mely iránt legalább nem meri senki feltenni magáról, hogy teljesen megtanulta volna. Bizonyára ez jele annak, hogy nagyon világos és érthető (? !). De másrészt ez a törvény az, melynek elolvasásánál én legalább nem fojthattam el soha magamban azt a íelkiáltást, melyet tudvalevőleg Oxenstierna miniszter mondott, hogy valóban kevés okossággal kormányozzák I a népeket. Mert bizony csodálkozni kell azon, hogy mily közelfekvő' dolgokat n e m lát ott néha a törvény redaktora vagy mostan már alkotmányos revizora; csodálkozni kell, mily kevéssé alkalmazták az időközben behozott új igazságügyi és közigazgatási alkotmányos törvényekhez azt a régi absolutistikus és deuunciator szellemű bélyegtörvényt, csodálkozni lehet, | hogy esak a pénzügyminisztérium emberei — mert ezek javit- I gátnak és foltozgatnak örökké e törvényen minden útbaigazító jogászi kéz nélkül — nem veszik észre, hogy mily jogi tudatlanságot árulnak el, midőn oly jogkifejezéseket használnak, oly jogi viszonyokról beszélnek azokban az illeték és bélyegszabályokban, melyeknek a mai jogrendszerünkben, a mai jogi terminológia szerint semmi létjogosultsága nincs. De minderről ezúttal szólni nem akarok. Lesz alkalom erre i is, vagy akad tán azon négy és néhány ezer kartársam közt i egyik-másik, ki a fentjelzett irányban töviről-hegyire ki fogja mutatni egyes esetekben a bélyeg és illetékgyüjteménynek — pedig ő excellentiája gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter rendeletéből legújabban (1882) új á t d o 1 g o z o 11 (?) kiadást eszközölt a pénz- | ügyminiszterium — érthetetlenségeit és ferdeségeit. Ezúttal egy különálló, felette sérelmes intézkedésére akarok utalni. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. Az 1882. évi május hó 10-én 27,416. szám alatt •csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. t.-c. rendeléseire való tekintettel az illetékszabályoknak mikénti alkalmazása tárgyában* kiadott pénzügyminiszteri körrendelet 4. pontja értelmében a felszámolási jegyzőkönyvre adandó 50 (illetve 20 kros) bélyeg akként rovandó le, hogy ,,a tárgyalás alkalmával a csődbiztosnak átadott bélyegjegyek a tárgyalási jegyzőkönyvre felragasztatnak*'. Tegyük fel már most: egy budapesti kereskedő bejelent-i követelését egy vidéki adósa ellen. Eljön a felszámolási határnap. Már most hogy rójja le a hitelező a vidéki bíróságnál megtartott felszámolási tárgyalásnál az ő követelését illető jegyzőkönyvi bélveget? A törvényerővel biró miniszteri rendelet minden kétséget kizárólag azt hagyja meg, hogy az »a tárgyalás alkalmával* rovandó le; meghagyja továbbá, hogy a bélyeg a csödbiztoMia'. adandó át. Ezt csak két módon eszközölheti a hitelező. Vagy beküldi a hitelező a postán a tárgyalás előtt a csödbirónak az 50 kros bélyeget azzal, hogy azt ragaszsza fel a megtartandó tárgyalás alkalmával a felszámolási jegyzőkönyvre. De ekkor ki teszi magái azon veszélynek, hogy a csődbiztos, ki elvégre nem tartozik na pókig őrizni egy idegen ember bélyegeit, nem tarcozik szemmel tartani egy idegen ember érdekét, egyszerűen megtagadja s igy a hitelezőnek levele fáradságba, kárba veszett és még ráadásul meg is leletezik. Vagy a hitelezőnek meg kell különösen bizni a csődbíróság székhelyén valamely ügyvédet azzal, hogy a felszámolási tárgyaláson megjelenjék és ragaszszon a jegyzőkönyvre egy 50 krajezáros bélyeget. Ezen procedúra által, az igaz, megmenekszik a lelettől, de nincs köszönet benne. A mit nyerni vél a réven, veszíti a vámon, mert azon szerencsétlen 50 kros bélyeg, mit »a tárgyalás alkalmával a jegyzőkönyvre való ragasztás végett a csődbiztosnak át kell adni, belekerül annak a sokat zaklatott hitelezőnek követkéz") költségbe : 1. Helybeli ügyvédlevele a vidéki ügyvédhez az 50 kros bélyeg fölragasztása iránt 1 frt 15 kr. 2. A vidéki ügyéd eljárása a felszámolási tárgyalásnak az 50 kros bélyeg lerovása végett legszerényebben számítva ... 2 •3. Értesítőlevele a vidéki ügyvédnek eljárásáról 1 Összesen . 4 frt 15 kr. Hát mindezt pedig a pénzügyminiszteri rendelet csinálói kikerülhették volna, ha nemcsak törvénycsinálók lennének, mihez nálunk nagyon kevés kell, hanem ha törvénytudók is volnának. .Mert ha megértették volna a csődeljárás egészét, ugy előre kellett látniok az ilyen anomáliát, hogy 50 krajcáros bélyeg pontos lerovása 4 frt 15 krba kerüljön a félnek. Az új igazságiigyminiszterröl ezen becses lapok egyre hirdetik, hogy milyen gyakorlati érzékű minisztert nyertünk benne. Igaznak kell bizonyára lenni, miután még nem dementi rozták. Várjuk tehát, hogy ilyen kicsinyeknek látszó, de valójában mélyen boszantó, mert hiábavaló költségfecsérlésre késztető sérelmektől meg fogja szabadítani igazságszolgáltatásunkat és az elismerés fogja követni a jogkereső közönség részéről. Pedig nagyon könnyen segíthetne e bajon. Van rá praecedens. Az 1881. XXVI. t.-c. 17. §-a is segített ilyen kiáltó sérelmen, a mennyiben megszüntette azon örököd leletezésnek szülőokát, hogy a fél tanúkihallgatásoknál, birói szemléknél, mely pedig szintén gyakran a per birájának területén kívül vétetik fel, mindjárt az illető tanúkihallgatási vagv szemlejegyzőkönyv felvételénél tartozott a bélyeget arra alkalmazni, hanem ezen törvény megengedte, hogy a bélyegezés később történhessék. Miért ne lehetne a fenforgó esetben egy új pénzügvminii-z teri rendelettel megváltoztatni az 1882. évi fentidézett rendeletet oly értelemben, hogy »megengedtetik, miszerint a felszámolási jegyzőkönyvi bélyeg már a c s ö d k e r esetre illesztéssé k.« Szívesen megtenné ezt minden fél, még azon eshetőséggel szemben is, hogy tán nem is kerül felszámolásra a csőd, mert tán előbb egyezségileg beszüntettetik A kincstár pedig bizonyos lehetne abban, hogy kiki mindjárt a csődkeresetre illesztené a bélveget, mert csak szivesebben tesz kockára 50 krt min-