A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 29. szám - A szóbeli magán végrendelet egyik lényeges kellékéről - Válasz "Egy pár szó a torturáról" című cikkre - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 1. r.

114 A JOG. azon körülmény is, hogy a felek között a gyermek fogamzása időszakában fönállott szorosabb viszony után a gyermek megszületett, a kereseti állitások mellett, ha nem is teljes, de mindenesetre oly részbizonyitékot nyújtanak, melynek kiegészítésére felperes részére a fentebbi tartalommal a döntő körülményekre a póteskü megítélése eléggé indokoltnak találtatott, stb. Midőn köztörvényi és nem kereskedelmi ügyben kétszeresen | köreteltetik vissza a foglaló: sem az átadott Összeg, sem annak kétszerese után nem jár késedelmi kamat. A m. kir. Curia : A másodbiróság Ítélete az ügy érdemérc ] nézve azon változtatással, hogy a megítélt foglaló kétszerese után j kamat nem ítéltetik, egyebekben helybenhagyatik. Indokok: Mert a foglaló alperes által a szerződés megkötésének biztosításául adottnak lévén tekintendő, miután alperes I az alkutól önként elállott, a foglaló kétszeresében helyesen marasztalta el őt mindkét elsöbiróság; minthogy azonban a foglaló 1 kétszeresében a kamat is benfoglaltatik, kamat külön megítélhető nem volt. (1886. május 25-én 1,737, szám.) Hason ügyben : A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróságnak ítélete oly változtatással, hogy a kereseti 80 frt mint foglaló kétszerese utáni I kamatok meg nem Ítéltetnek, indokainál fogva helybenhagyatik. Indokok : Mert a foglaló kétszerese már a foglaló járulékát és kárpótlásra kikötött bánatpénzt képezvén, az oly tőkének, mely után kamatok felszámithatók lennének, nem tekinthető, miért is az elsöbiróságnak idézett ítélete az ebbeli kamatok megítélésében megváltoztatandó és e részben felperes keresetével elutasítandó volt. (1885. január 28-án 41,574/84 sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ité^te egyedül a kamatra vonatkozó felebbezett részében indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1885. július 14-én, 2,836. sz.j Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. A tözsdebiróság illetékessége a falsus procuratorral szemben. A színleges ügyvivő felelősségének terjedelme a k. t. 52. es 290. §§-ai alapján. * Tény állás: Sz. Ármin tőzsdeüzér K. János budapesti vállalkozó és bejegyzett kereskedő megbízásából s ennek számlájára három kötlevél alapján a tőzsdén 1 900,000 frtnyi 4°/o"os magyar aranyjáradékot adott el, s ezen ügylet tőzsdeszerű lebonyolításából K. János ellen 37,290 frtnyi követelése származott. Ennek megvétele iránt Sz. Ármin a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága előtt, melynek illetékessége a kötlevelekben ki volt kötve, 180/88 ». sz. a. keresetet indítván, a per során kitűnt, hogy a kereset alapjául szolgáló kötlevelek közül alperes csak kettőt irt alá sajátkezűleg, mig a harmadik kötlevelet, mely 1.300,000 frtnyi aranyjáradék eladására vonatkozott, alperes könyvvivője, Kohn Gyula irta alá ilyképen : »per Johann K. (alperes neve) Kohn". Miután a beidézett könyvvivő vallomásával egyezőleg alperes esküvel erősítette meg, hogy könyvvivőjét a kötlevélnek nevében való aláírására fel nem hatalmazta, a tözsdebiróság alperes kifogása folytán, illetékességét az ezen kötlevélből eredő 23,062 frt 50 krnyi követelés tekintetében leszállította. Felperes ennek következtében a könyvvivő ellen fordult s ezt az általa főnöke nevében, de ennek meghatalmazása nélkül aláirt kötlevél alapján ugyancsak a tözsdebiróság előtt 23,06á frt 50 kr. erejéig 203/886. sz. a. beperelte. A tözsdebiróság ezen perben alperes illetékességi kifogását elvetette s öt az ügy érdemében a keresethez képest marasztalta. A tözsdebirőságnak az illetékesség kérdésében 1886. március 2-án hozott végzése következőleg hangzik: A bíróság illetékességét megállapítja s alperest a per érdemleges tárgyalására utasítja. Indokok: Felperes kereseti jogát s ezen bíróság illetékességét a kereset mellett •/. alatt másolatban s a 18(3/86. számú periratoknál eredetben fekvő körlevélre alapítja, melyet: »per Johann K. Kohn« aláírással alperes látott el, s melyben a tözsdebiróság illetékessége az abból eredő peres kérdések tekintetében kifejezetten kiköttetik. A bíróság illetékessége ellen emelt alperesi kifogások arra támaszkodnak, hogy: * Ezen felette érdekes közleményt dr. Félegyházi Ágoston ügyvéd ur és a budapesti tözsdebiróság érdemes titkára szívességének köszönhetjük. A szerk. 1. a felek egyike sem kereskedő s az •/. alatti kötlevél szerint kötött ügylet nem kereskedelmi ügylet, s következőleg a tb. illetékessége az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. egyik pontja alapján sem állitható helyre, továbbá, hogy : 2. az alperes, mint színleges ügyvivő (falsus procurator) ellen menő kártérítési kereset nem a kötlevélből eredő igényt képezvén, arra nézve a tb. hatásköre az /. alatti alapján ki nem terjedhet. Első sorban azon kérdés igényel megvizsgálást, vájjon a peres feleknek legalább egyike kereskedő és a fenforgó ügylet kereskedelmi ügyletet képez-e J. Kétségtelen, hogy alperes, ki K. Jánosnál könyvvivő, kereskedőnek nem tekinthető, sőt kereskedőnek azon ténye sem minősítheti, hogy felperest az -/.alatti szerint 1.300,000 frtnyiállampapir tőzsdei eladásával bizta meg. Másfelöl azonban világos, hogy felperes, ki mint a tőzsdének rendes tagja, hivatásszerüleg és kizárólag tőzsdei ügyletek megkötésével, nevezetesen állam- és egyéb értékpapírok tőzsdei vételével és eladásával foglalkozik, a k. t. 258. §. 3- pontja és 3. §-a értelmében kereskedőnek tekintendő, kinek kereskedelmi üzlete folytatásához tartozó ügyletei már a k. t. 260. §-a szerint is kereskedelmi ügyleteket képeznek. E mellett teljesen közömbös, hogy felperes a ker. cégjegyzékbe be van-e jegyezve, minthogy a kereskedő-minőséget nem a cégjegyzés, hanem azon ténybeli körülmény adja meg, hogy valaki kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik. Tekintve e szerint, hogy felperes kereskedő, valamint tekintve, hogy az •/. alatti kötlevéllel megkötött ügylet, már felperes kereskedő-minőségéből kifolyólag, de különösen azon okból is, mert az a k. t. 368. §-ában meghatározott bizományi ügylet a k. t. 209. §-a 3. pontja alá eső kereskedelmi ügyletet képez, az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. d. pontja alapján a tb. illetékessége a jelen perre nézve az •/. alatti kötlevél tartalma szerint helyreállítható. A mi alperesnek a tb. hatásköre ellen emelt azon további kifogását illeti, melyet színleges ügyvivői minőségéből s e minőségben való felelőssége terjedelméből merített, azt e bíróság alaposnak el nem fogadhatta. Alperes ugyanis azt vitatja, hogy a kereset tárgyát kártérítés képezi, s ennek, mint nem az •/. alatti kötlevélből eredő igénynek elbírálása a kötlevélben kikötött kivételes bíróság hatáskörébe nem tartozik. Két kérdés előzetes megvizsgálása látszik itt szükségesnek i ezen alperesi kifogás méltatása céljából. Az egyik a színleges j ügyvivő törvényes felelősségének terjedelmét, a másik a kereseti ! igény minősítését illeti. A k. t. 290. §-a szerint kereskedelmi ügyletekre vonatkozó meghatalmazásoknál a meghatalmazó és meghatalmazott, továbbá | az utóbbi és harmadik személyek közti jogviszonyra nézve a k. t. I I. rész 5. címében foglalt határozatok nyernek alkalmazást. E szakasz tehát az 1. r. 5. címben álló 52. §. érvényét, mely j színleges cégvezetők és kereskedelmi meghatalmazottak, valamint • a meghatalmazásuk határain túlmenő ker. meghatalmazottak feleI lösségét állapítja meg, világosan kiterjeszti mindazon személyekre, kik kereskedelmi ügyletekben meghatalmazás nélkül járnak el, következőleg ezen 52. §. alkalmazást nyer a jelen perben is, hol alperes részéről beismerten színleges ügyvitel esete forog fenn. A hivatkozott szakasz kimondja, hogy a színleges meghatalmazott a vele szerződő harmadik személynek a kereskedelmi jog szerint felelős s az utóbbinak szabad választásában áll tőle kártérítést, vagy a szerződés betöltését követelni. Kettős jogot ad meg tehát I a törvény a szerződő félnek a színleges ügyvivővel szemben. Vagy követelheti azon kára megtérítését, melyet az által I szenved, hogy a szerződés azzal szemben, kivel szerződni szándé| kozott, hatálylyal nem bir, vagy pedig szerződő félnek tekintheti | magát a színleges ügyvivőt s attól ép ugy követelheti a vele megkötött szerződés teljesítését, mint követelhette volna az állítólagos meghatalmazótól az esetben, ha a színleges ügyvivő ettől meghatalmazással birt volna. Vagyis ez utóbbi esetben a törvény hatái lyosnak ismeri el a szerződést a színleges ügyvivő ellenében, ki e szerint az általa kötött szerződésből s annak tartalma szerint válik felelőssé. Megvizsgálva most felperes keresetét, kitűnik, hogy annak tárgyát egy oly ügylet képezi, melyet alperes K. János nevében kötött meg a nélkül, hogy erre meghatalmazással birt volna, vagyis felperes nem követel egyebet, mint az •/. alatti kötlevélből folyó kötelezettség teljesítését. Tekintve tehát, hogy a fentebbiek szerint alperes törvényes I felelőssége kiterjed az •/. alatti kötlevélből folyó összes kötelezett-