A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 28. szám - A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. 7. r. - Még egyszer a kisebb biztositási díjak és a bagatell törvény

A JOG. 223 Dr. Tury úrral egyértelmüleg kérdem én is, hogy mi az oka annak, hogy ezen egyszerű, magában a törvényben megoldott kérdés mégis ellenkező gyakorlatnak adott alapot, csakhogy a kérdéshez megadom egyúttal a választ is, mely nem más, mint az, hogy hitem szerint a bagatell törvény szerzője nem élte be magát egyéb szerves törvényeink szellemébe és rendelkezéseibe s ez az oka annak, hogy számos intézkedéseinkben nincs meg az összhangzat egyéb törvényeinkkel. A mi nevezetesen a bagatell törvénynek a kereskedelmi ügyekre vonatkozó álláspontját illeti, a 11. §. ezen ügyek elbírálását a kivételes bagatell eljárás alól kivenni látszik, de csak látszik, inert a törvény 46. §-ának utolsó előtti bekezdése az ellenkező véleményre is adhat támpontot. A 46. §. szerint ugyanis bejegyzett kereskedőnek szabályszerűen vezetett könyvei félbizonyitó erővel birnak, mely rendelkezés egyenesen a kereskedelmi törvényre támaszkodik. A kereskedelmi törvény 31. §-a bizonyító erőt tulajdonit a bejegyzett kereskedő könyveinek »kereskedelmi ügyletekből eredő perekben.« Többet, nagyobb bizonyító erőt, azt hiszem, az 1877. XXII. t.-c. 46. §-a sem tulajdonithat a kereskedelmi könyveknek, mint maga a kereskedelmi törvény, tehát a 46- §-nak más értelme nincsen, minthogy kereskedelmi ügyletekből folyó bizonyítást, következőleg ilyen ügyek elbírálását is a kisebb polgári perben lehetőnek tart. Az eddigiekből pedig az következik, hogy az 1877. XXII. t.-c. 16. §-ának utolsó előtti bekezdése maga cáfolja meg ugyanazon törvény 11. §-ának utolsó bekezdését. Ez az oka annak, hogy miért ingadozik a gyakorlat s ezért lenne igen kívánatos ezen kérdésnek törvényhozási világos szabályozása. Dr. Polgár Sándor, gyöngyösi ügyvéd és t. t, ügyész. yc II. A »Jog« hetilap kétségtelen érdeme, hogy megindította amaz érdekes vitát, mely most azon valóban fontos kérdés felett foly, vájjon a biztosítási díjak iránt 50 frtig indított keresetek elbírálása a kereskedelmi vagy bagatell ügybiróság competentiája alá tartó z i k-e ? Emeli e vita érdekességét azon ténykörülmény, hogy e kérdésben a belügyminisztérium részéről is történt már állásfoglalás, a mennyiben 129/11/886. szám alatt Szabadka szab. kir. város közigazgatási bizottságához intézett leiratában kimondotta, hogy »a biztosítási ügyek kereskedelmi ügyek lévén minist, járás semmi esetre sem tartoznak.* E rendelet törvényellenes voltát, illetve azt, hogy a kereskedelmi törvénykönyv 258. §-ának 4-ik pontja tévesen interpretáltatik a belügyminisztérium részéről, Buchwald szabadkai collega ur már eclatánsan kimntatta és dacára ennek, dr. Tury Sándor ur a »Jog« 25-ik számában bizonyítani igyekszik azt, hogy a belügyminisztérium törvénymagyarázata a helyes. Szerintem dr. Tury ur tévedésben van. Igaz ugyan, hogy az 1877. XXII. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdése szerint kereskedelmi ügyek a bagatell törvényben szabályozott eljárás alá nem tartoznak ; de nem igaz az, hogy a biztosítási díjak fizetési kötelezettségének elvállalása már ipso faeto kereskedelmi ügylet volna, ép ugy, miként absolut kereskedelmi ügylet a biztositások elvállalása, vagy a fentiekhez képest körülírva, a biztosit o 11 d í j (") s s z e g kifizetése kötelezettségének elvállalása a biztosító fél részéről; már most ha a biztosítási díjak megfizetése iránt elvállalt kötelezettség — tehát a biztosított kötelezettsége — nem absolut kereskedelmi ügylet, akkor ez a kereskedelmi bíróság hatáskörébe sem subsummálható. A mennyiben dr. Tury ur érvelésének megerősítéséül a Curia 131/886. sz. a. kelt határozatára hivatkozik, nem vonom kétségbe, hogy ily értelmű határozat létezik, de ez egyebet nem bizonyít, mint csupán azt, hogy a Curiának sincs igaza, azon nagyon egyszerű oknál fogva, mert a mit a Curia mond a hivatok végzésben, hogy: »a biztosítási ügyletekből származó keresetek az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott eljárás alá nem tartoznak*', egy törvényben sem foglaltatik. A bagatell törvényben azért nem, mert itt nem biztosítási, hanem kereskedelmi ügyletekről van szó és a mennyiben implicite azt mondaná ki ezzel a Curia illető tanácsa, hogy minden biztosítási ügylet már eo ipso keresleges viszonyokban leli magyarázatát; azonban ott is, a hol eleinte kevésbé jó eredmény mutatkozott, ma már a helyzet az új rendszer életképes fejlődése folytán lényegesen javult. Különösen a mi a fegyencmunka jövedelmét illeti, állithatjuk, hogy újabb időben állandó növekvésben van. Ennek bizonyításául szolgáljon a következő összeállítás. A fegyencmunka eredménye évenkint és átlag tett: a bérrendszer utolsó a házi kezelés 1880—1884-ig házi öt évében első 5 évében kezelés mellett Illaván .... 7,890 frt 6,039 frt 9,783 frt Lipótvárt . . . 9,360 » 8,905 » 14,741 » Munkácson . . 5,816 » 5,934 » 9,376 » Szamosujvárt . 3,530 » 2,533 » 14,116 » Vácott .... 7,953 » 22,422 » 36,065 » Összesen . 34,549 frt 45,833 frt 84,081 frt Meg lehetünk tehát tökéletesen elégedve az eredménynyelj a mire a házi kezelés vezetett. Állami fegyintézeteink második baját, nevezetesen azok túl nagy térségeit a fegyencek lelkiismeretes és csoportonkénti elkülönítése enyhítette és az egyes magánzárkák hiánya még növelte ezt. 1872-től tehát nem mulasztották el elkülönített cellák építését, a hol t. i. az egyes helyiségek átalakítása lehetséges volt; azonban e téren igen csekély volt a haladás. E tekintetben csak a legújabb időben kezdünk haladni. Mert mig 1882. évig összes fegyházainkban 3,000 fegyenc részére csak 78 magánzárka volt, ez év óta a lipótvári fegyintézetben 70, Nagy-Enyeclen 66 és ezen év január 1-én megnyílt szegedi kerületi börtönben 170, összesen tehát 305 magáncella épült és már a gyakorlatnak átadva is van. Egy új fegyintézet 684 cellával Sopron mellett épülőiélben van és egy külön cellaszárny felépítése 80 elkülönített zárkával Vácott már el van határozva és még ezen évben felállítva lesz, ugy hogy állami fegyintézeteinkben rövid idő múlva az előbbi 78 helyett 1,148 cellával fogunk rendelkezni. És végül, hogy a közös használatra szánt helyiségek is célszerűbbé alakíttassanak, a legtöbb fegyintézetben a munkatermek a főépületből barakszerüleg épült és az udvaron a kerítés fal mellé épített műhelyekbe helyeztettek, a mi ugy egészségi, mint tisztasági és tüzrendőri szempontból igen kívánatos volt és aztán ezen volt munkatermek, valamint az igen nagy hálótermek — a hol csak az építési rendszer megengedte, közfal húzása által kisebb helyiségekre 4—5 személy részére felosztva lettek. így lett p. o. Vácott 42 nagy és ekkép célszerűtlen teremből 132 kisebb, csoportonkénti elkülönítésre igen alkalmas helyiség. A legnagyobb tisztaság és rend kedveért és hogy nappal az ágyakon való szigorúan tiltott heverés elkerültessék, a hálótermekben azelőtt elhelyezett fából készült ágyak elvitettek és azok helyébe összerakható vas ágyakat vittek, melyek nappal összerakva csekély helyet foglalnak el és felülről egy lappal ellátva, asztal gyanánt is használhatók. Ezen ágyak a fegyintézetekben készülnek. Hogy a fegyencmunka az ipart a lehetőséghez képest ne nyomja, nagy súlyt fektettek arra, hogy a fegyintézet saját szükséglete fegyenc munkával fedeztessék. Midőn még a fegyintézeteket egyes vállalkozók látták el mindennel, ezek látták el a fegyenceket ruhával is. Később ugyan az igazgatóságok maguk szerezték be a ruhát, azonban a durva szöveteket még a vállalkozók vásárolták. Hogy tehát azon haszon, melyet a szállító nyert, a kincstár részére maradjon és az iparosoknak fentjelzett kímélése céljából elhatározták és keresztül is vitték, hogy a durva szövetek legnagyobb része a fegyintézetekben készül. A szamos-újvári fegyintézetben már azelőtt is készítettek darócot, azonban csak kis mértékben. Ezen iparáo- ezen intézetben annyira kifejlődött, hogy ma már a fegyintézetek és börtönök összes szükségletét fedezni képes. Csinvat és durva vászon gyártására Lipótvárott szövőszékek állitattak fel, melvek az összes fegyintézetek és részben még a többi fogházak szükségleteit fedezik.