A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 28. szám - Egy pár szó a "torturáról"

Ötödik évfolyam. 28. szám. Budapest 1886. julius 11. V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre.. 6 frt - kr. fél .. 3 • - • negyed » .. 1 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM. Egy pár szó a torturáról. Irta: Dr. R ó t h Ferenc, kir. járásbirósági aljegyző Nagy-Károlyban. — Még egyszer a biztosítási díjak és a bagatell-törvény. írták: I. Dr. Polgár Sándor, gyöngyösi ügyvéd. II. Dr. Vécsei Ignác, budapesti ügyvéd. — A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. Irta: Dr. D o b a i Viktor, budapesti ügyvéd. — A törvénytelen gyermek örökösödési joga. Irta: Dreisziger Kálmán, kir. közjegyző-segéd Baján. — Sérelmek. (Ujabb adat a leletező közegek vastag tudatlanságához. Irta: Dr. S i m o n i d e s. ) — Irodalom. (Visszapillantások hazánk régi igazságszolgáltatási viszonyaira. Irta: Makay Dezső, kir. törvényszéki biró Nagy-Kanizsán. ) Vegyesek. — Curiai és láblai értesítések. - Szerkesztőségi üzenetek, TÁRCA: A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. Irta: Dr László Zsigmond, igazságügyi ministeri tanácsos Budapesten. ME. LLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok. ) Julius hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Tisztelettel kérjük azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük lejárt és még nem hoszszabbitották meg előfizetéseiket, szíveskedjenek az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. ,, A JOG" hiadóhiuatala. Egy pár szó a torturáról. Irta: Dr. RÓTH FERENC nagykárolyi járásbirósági aljegyző. Különösen a napi sajtóban és főleg egynémelyik országszerte érdeklődést keltett bűnpör tárgyalása alkalmával ismételten előfordult az az eset, hogy a vádlottak beismerést tartalmazó önvallomásukat akként igyekeztek hatálytalanítani, hogy azokat a végtárgyalás rendén visszavonták, azzal indokolván ezen magatartásukat, miszerint a beismerést kinzás hatása alatt tették s igy lett az tőlük kikényszerítve. — Miután pedig a vádlottaknak ilynemű védelme nagyon gyakorivá vált, a büntető eljárás sikere érdekében a kir. Curia mint a jogrend legfőbb őre és mint a jogszolgáltatásnak első sorban irányadó tényezője, átiratot intéz a jelzett kóros állapot megszüntetése céljából a kir. igazságügyminiszterhez, ki annak folytán az ismert 42, 123/1885. 1. M. számú rendelet kibocsátása által intézkedett is és pedig igen helyesen. Ilyen előzmények után bocsátja közre a »Jog« 13. számában dr. G ü n ther Antal budapesti ügyvéd ur cikkét, melynek homlokára tűzi a jelszót: »az igazságügyminiszterium orvossága a tortura ellen« és mindjárt cikkének első sorában kimondja Magyarország büntető perrendjéről a legerősebb birálatot, mely szerint nálunk kínvallatás a gyakorlatban, accusatorius elvek az elméletben« képezik a characteristicumot és testvérileg ölelkeznek criminalis praxisunk terén. Ha dr. Günther ur előveszi tollát és a nála megszokott sötét szinekkel rajzolja a tortura borzalmait és teszi mindezt eszmetársitás szempontjából, az ellen — ugy hiszem — senki észrevételt nem tesz. — Ha azonban az igen tisztelt cikkiró ur Magyarországon az inquisitio uralmát, a tortura rettentő példáit, a Pandurenwirthschaft jellegét tünteti fel épen akkor, midőn igazságügyi kormányunk a gyakori és a hivatkozott rendelet szavai szerint r e n d szerint a 1 a p t a 1 a n vádak folytán praeventiv intézkedést tesz magának a büntető eljárás tisztaságának megóvása céljából, akkor dr. G. A. ur erős vádját szó nélkül elhangzani hagyni nem szabad. — Ez az ok készteti szerény tehetségemet is a tiltakozó felszólalásra. Nem állítom, mert hiszen hasztalan is tenném azt, hogy a csendőrség egyes tagjai egyáltalában nem követhetnek el túlkapásokat és visszaéléseket, nem is megyek annyira mint N i e b u h r, midőn azt állította, hogy: mit sem ér az, mivel visszaélni nem lehet, de azért igen helytelen és felesleges dolog egy nagyfontosságú, még fejlődésben levő és az egyes törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak felterjesztéseiből, valamint a belügyminiszternek képviselőházi jelentéseiből kitünőleg eddigi működésében minél inkább jótékony hatást gyakorlott közbiztonsági intézményt azzal gyanúsítani, hogy a pandur-hiszekegyet vallásos traditióként örökli és annak imádkozásával tölti be szomjuhozó keblét! Maga a rendelet a csendőrség ellen felhozott vádakat hivatalosan alaptalanoknak constatálván, kérdem cikkíró urat, honnan veszi a kinvallatás gyakorlását igazoló tényeket? A posse ad esse non valet argumentatio. — Avagy képzeleti dolog ellen miért indította meg a küzdelmet ? ! Itt a contradictio in essentia a legridegebb alakjában tünik fel. Dr. Günther ur azonban tovább megy s mindjárt hangzatos cikkének első bekezdésében azt vitatja, hogy a kínvallatás nem kizárólagosan s csak durvább nemében vonatkozik a csendörségre, mert a kínvallatás egyenlő uralmat gyakorol büntetőgyakorlatunk terén az accusatiorus elvvel. — Ez már a legtúlzóbb ráfogás a bíróság ellen, mely codificált büntető perrend hiányában is általán elismert objectivitásánál fogva az emberiségi jogoknak és az egyéni szabadságnak palladiumát képezte és képezi jelenleg is. Hiszen alig néhány órával előbb a büntető törvénykönyv tudós szerzője, a birói hatalmat legfelsőbb fokban gyakorló Curiának tanácselnöke, Csemeghi Károly ugy emliti az alsóbb bíróságoknak büntető gyakorlatát, mint a mely: »nem csupán az elintézés törvényszerűsége, hanem a megállapított eszme tudományos mélysége és logikai keresztülvitele tekintetében a legnagyobb tiszteletet ébreszti!« Egyáltalában nem indokolható tehát a jogrend megvalósítójának, a bíróságnak ily merész megtámadása, különösen oly illőben, midőn a talán messzevitt aggodalomra okot szolgáltatott 54. illetve 57. §. által az alkotmány egyik legkiválóbb biztositéka. a birói függetlenség lett megérintve s midőn ezen szakasz elhagyásának kivívásában a magyar ügyvédi kar, melyhez cikkíró ur is tartozik, mint a társadalomnak magas iutelligentiával biró része oly tiszteletreméltó küzdelmet fejtett ki. Országunk büntető igazságszolgáltatásának védője nem köszöni meg nymbusának a tortura emlegetésével való elhomályositását akkor, midőn az nálunk sehol sincs, csupán dr. Günther Antal ur — cikkeiben. Hiszen a ki elolvassa a többször jelzett és semmi figyelembe vehető körülmény által nem támogatott cikket és abból akar helyes következtetést vonni a magyar büntető igazságszolgáltatás minőségére, az vissza képzeli a XV. és XVI. század sötét korszakát, melyben a corchetes, pancas, potros, ansias. vomitos, stb. leggyászosabb emlékei fájlaltatják az emberi elmét. Cikkíró ur különösnek találja azt is, hogv épen a kir. Curia tevékenykedett a netán létező bajok orvoslása végett és nem pedig az alsó bíróságok; — én azonban ezen körülményt egészen természetesnek találom. — A Curiát magas tekintélye, szervezeti állása és mint a jogbiztonság legfőbb őrének hivatása indította az átirat kibocsátására, mig ellenben az alsóbb biróságoknak sem