A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 27. szám - További felelet arra a kérdésre hogy: "minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a?"

218 A JO G. tain, hogy a legis ratio más, az t. i. a mi a kir. curiának fentebb hivatkozott ítéletében kifejezésre talál. Hogy ezen 5-ik pont még is a többi 1—4. pontokkal kapcsolatosan jelentkezik, azt határozottan szerkezeti hibának tarlóm, a mi az anyagi torvény szerint itélő birót soha sem fogja akadályozni abban, hogy Ítéletét helyesen alkossa meg, a mit bizonyil kir. Curiánk iránya is. Az elmondottakat összegezve, conclusióm a következő : Vádlott az exceptio vcritatist csak akkor érvényesítheti, ha : ti) igazolja, hogy állításának célja a közérdek, v a g y jogos magánérdek megóvása vagy elömozditása volt; />) ennek megtörténtével tartozik még igazolni a 263. S- 1—4. pontjaiban felsorolt esetek e g y i k é t vagy m á s i k á t. S ha ezen foltételek mindegyikének megfelelt, csak akkor lép előtérbe a 263. $. utolsó alineájában érintett jogi következmény, mely szerint: »a z állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása, a vádlott büntetlenségét eredményezi.« További felelet arra a kérdésre, hogy: minek hozatott az 1881 :LIX. t.-c. 29. §-a?< Ilyen cím alatt Aranyossy Sándor miskolci ügyvéd ur a »Jog« 24-ik számában nyílt kérdést intéz e lap olvasó közönségéhez. Aranyossy ur sérelme abban áll, hogy ö egy tárgyaláson meg nem jelenvén, makacssági Ítéletet kapott. Ez Ítélet ellen a kir. táblához felebbezett, mely azonban a felebbezésben felhozott új bizonyítékait nem vette figyelembe, dacára a prtsi novella 29. §-ának, mely a felebbezésben felhozott új bizonyítékokat figyelembe veendőnek mondja, »ha a határozat a felebbvivő meghallgatása nélkül, ellenfelének egyoldalú kére l-m é r e keletkezet t.« Minek hozatott' tehát az 1881: L1X. t.-c. 29. §-a? sóhajt Aranyossy ur. A válasz egyszerű. Azért, hogy helyesen magyarázva alkalmazzák. A kir. tábla nézetem szerint alapos oknál fogva utasította el Aranyossy urat mindkét esetben felebbezésével és Aranyossy ur vehemens támadását •— legalább ez okon — bizonynyal nem érdemelte meg. A dolog nyitja ott van, hogy arra az ominosus 29. §-ra nem a kiterjesztő, hanem a megszorító magyarázat legszigorúbb szabályai alkalmazandók. Úgyszólván specifikálni lehet az eseteket, a melyekre e §. hatálya kiterjed. Ide tartozik mindenekelőtt az a kérdés, hogy alperest a tárgyalásra megidézte-e a bíróság, figyelemben tartották-e az első végzés kézbesítésére előirt törvényes rendelkezéseket (prts 259. §.), megmagyarázta-e az irni és olvasni nem tudó félnek a kézbesítő a végzés tartalmát (prts. 262. §.), a mit mind magának a vétívnek kell igazolnia. Ide tartozik az az eset, ha kiskorú, vagy önképviseletre nem jogosított személyt idéznek perbe. Ha alperes a felebbezésben közokirattal beigazolja kiskorúságát, ezt az új bizonyítékot ép ugy figyelembe kell venni, mint a kézbesítés szabálytalan eszközlését igazoló bizonyítékokat. Általában az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ában előirt semmiségi esetekben a meg nem jelent félnek a felebbezésben felhozott új bizonyítékait mindig figyelembe tartozik venni a bíróság. Kivételt csak a d) alatti pont képez, mely az illetékesség kérdésére vonatkozik. A szabályszerüleg megidézett, de meg nem jelent fél, az illetékesség kérdéséről nem diskurálhat a felebbezésben. Természetesen nem értem ide azt az esetet, a hol olyan ügyben járt el illetéktelenül a biró, a hol a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs, mert erről az 1881: LIX. t.-c. 39. §-ának c) pontja külön intézkedik. Az eseteknek ezen a csoportján kivül a prts. 111. §-a nyújt útmutatást arra, mikor produkálhat a fél felebbezésében új bizonvitékokat, jobban mondva, mikor vezethet sikerre a makacssági Ítélet ellen való felebbezés. E törvénycikk a meg nem jelenés folytán való elmarasztaltatást, a törvényszerű kézbesítésen kivül (1. fentebb) még attól teszi függővé, hogy a keresetben felhozott tények és állitások felperes bizonyítékai által meg ne cáfoltassanak. Ha ellenkezőleg történt volna, ugy ezen»ténybeli körülmény* (hogy a prtartási novella pogány magyarságával szóljak) szintén felhozható a felebbezésben és figyelembe veendő. De már az az értelmezés, hogy a tárgyaláson meg nem jelent fél bármilyen a perre tartozó új bizonyítékot felhozhat felebbezésében, illetőleg azt a bíróság figyelembe venni tartozik, olyan merész, hogy e jogi elv konzekvenciáitól Aranyossy ur riadna vissza legelőbb. Hiszen ez valóságos p r a e m i u m biztosítása volna a meg nem jelenő alperesek számár?. Mert a felhozott új bizonyítékokat egyoldalulag el nem bírálhatja a felsőbb bíróság, módot kell nyújtania a felperesnek, hogy azokkal szemben kifogásait előterjessze és igy a kir. tábla rendszerint csak feloldó határozatot hozhatna, azután következnék az új érdemleges tárgyalás. E zseniális berendezés mellett ma-holnap alig akadna alperes, a ki a tárgyaláson megjelennék, mert hisz az elmakacsoltatás volna az időtnyerésnek legegyszerűbb és legalkalmasabb módja. Mit gondol Aranyossy ur, vájjon a prtsi novella megalkotói tervezték-e a jognak és törvénynek ilyetén — a fentebbi felfogás mellett — múlhatatlanul bekövetkező felforgatását? . . . Egyébiránt, a ki az említett 29. §-t figyelmesen olvasta, rögtön észrevehette, hogy az főképen olyan határozatokra vonatkozik, melyek rendszerint és a dolog természeténél fogva egyoldalulag s z o k t a k elintéztetni, vagy ilyképen elintézhetök. A milyen például az előterjesztés a végrehajtási eljárásban. Anélkül azonban, hogy ez által a makacssági Ítéletek ellen való felebbezhetés joga — a bizonyításnak fent elsorolt korlátai között — ki volna zárva. Ennyit felvilágosításul, a mi talán meggyőzi Aranyossy urat arról, hogy az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-át nem épen csak a tárgyalásról elmaradottak számára irták és hogy van célja a nevezett törvénycikk hozatalának. Dr- Kelemen Samu, • ügyvéd Szathm&ron. Y H. »A Jog« 24-ik számában Aranyossy Sándor kartárs ur azon kérdést veti fel: minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a, ha mind a mellett a felsőbb bíróság makacssági Ítéletek ellen használt felebbezéseiben csatolt bizonyítékait tekintetbe nem vette Erre a kérdésre magam részéről a következőkben kívánok válaszolni. Cikkíró a jelzett szakaszt olyba tünteti fel mintha a törvény hozás ama szakaszszal valami újat mondott volna, pedig ezen szakasz egyszerű reproductiója az 1868 : LIV. t.-c. 283. §-ának. Ha közelebbről tekintjük akár az 1868. évi LIV. t.-c. 283. §-át, akár az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-át, akkor azt látjuk, hogy az emiitett §§-ok nem azon részben foglaltatnak, mely speciálisan a felebbezésről szól, hanem részét képezik azon I-sö fejezetnek, mely a felebbvitel általános szabályait tárgyazza. Tudva levő dolog, hogy ugy mint a régi eljárás szerint a felebbvitel fogalma alá a felebbezés és semmiségi panasz tartozott, ugy a jelenlegi eljárás szerint a felebbvitel alá a felebbezés és a felfolyamodás tartozik, s ugy a felebbezés mint a felfolyamodásnak elbírálása a felebbviteli bíróság hatásköréhez tartozik. A 283. illetőleg 29. §. szerint a felebbviteli bíróság csak azon esetben veheti tekintetbe az I-ső bíróságnál elő nem fordult bizonyítékokat, ha a határozat az ellenfél egyoldalú kérelmére keletkezett, t. i. akkor midőn a felebbező félnek nem volt módjában az első bíróságnál az ellenfél kérelmének jogosultságát cáfoló megfelelő bizonyítékait előterjeszteni, mert a határozat egyoldalú kérelem alapján az ellenfél előzetes meghallgatása nélkül pl. az 1881 : LX. t.-c. 10. §- szerint keletkezett s igy ilyen esetben a törvényhozás a jogaiban magát sértve érző perfelet nem akarta megfosztani a védelem jogától, mely védelem csak ugy sikeresithető ha a bizonyítékok használata megengedtetik s a bizonyítékoknak a bíróság által leendő figyelembevétele lehetővé tétetik. Egészen másként áll azonban a dolog a cikkiró által sérelem gyanát felhozott másodrendű esetben, midőn makacssági ítélet képezte a felebbezés tárgyát. ítélet t. i. csak kereset folytán hozathatik, nem pedig egyoldalú kérelem alapján, ha tehát a cikkiró urnák ügyfele makacsságból marasztaltatott, az nem jelenti azt, hogy a határozat az ellenfél egyszerű kérelmére hozatott, mivel alperesnek a kir. táblának egészen helyes indokolása szerint módjában állott a tárgyaláson megjelenni és ott bizonyítékait előterjeszteni, ha ezen jogával azonban nem él, az ugy tekintendő mintha ő a felperes által felhozott állításokat valóknak kijelentette volna, mely esetben egyoldalú kérelem alapján hozott határozatról természetesen többé szólni nem lehet. Szerintem tehát a 283. §. illetőleg a 29. §-ban foglalt ren-