A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 26. szám - A tanúvallomás kivételének mellőzése megkeresett bíróság által

104 A JOG. jegyzőkönyv által bizonyittatik, a mit különben maga a vádlott sem tagad, hogy P. Ferencnek az istállóban nemcsak emberhez, de még csak állathoz sem illő helye volt; mert vádlott még szalmát sem adott alája, ugy, hogy a szerencsétlen P. Ferenc azon hosszú időben, mely alatt atyja által az istállóban letartóztatott, a trágyán volt kénytelen fekhelyet keresni, a minek következtében a piszok és a férgek testét majd felemésztették. Beismerte továbbá vádlott, hogy fiát kellően nem ruházta és hogy elegendő étellel el nem láfa. Miután pedig R. Ferenc, S. Ferenc és B. R. Terézia tanuk azt vallották, hogy az istálló oly szorosan be volt zárva, hogy abból P. Ferenc ki nem jöhetett, ennélfogva a felsorolt körül ményekkel igazolva van, hogy vádlott a fiát személyes szabadsáságától egy hónapot meghaladó időre törvényellenesen megfosztotta és hogy ez idő alatt P. Ferenc fiát kegyetlen bánásmódban részesitette. Ezeknél fogva, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. okt. 16. 29,213. sz.) a fentidézett ítéletet részben megváltoztatja s vádlottat és az ellene emelt vád és következménye alól felmenti, stb. Indokok: A személyes szabadságot csak annak az egyénnek lehet megsérteni, a ki ellenkező akaratának nyilvánítása ellenére erőszakkal kényszeríttetett oda, hogy jogtalanul tűrjön egy oly állapotot, a mely szabad rendelkezési jogával ellenkezik. Abból a körülményből azonban, hogy a büntető ügy adatai szerint az akaraterő tudatos működésével birt 22 éves P. Ferenc hallgatag tűrte azt az állapotot, a melybe apja által helyeztetett, hogy az istálló, melyben tartatott, sem oly minőségű, sem oly szorosan ! elzárva nem volt, hogy abból nem menekedhetett és sem oly szűk, hogy abban a ló emésztettjén kivül más fekvőhelyt ne talált volna; i továbbá abból, hogy helyének elhagyását, sem a lovak az istállóból gyakori kivételekor, sem az ételnek naponkénti, valamint a tiszta ruhának hetenként lett beadásakor még csak meg sem kísérletté, sőtt helyzete ellen a neki egy alkalommal kenyeret vitt R. Ferenc előtt még csak nem is panaszkodott, az következik, hogy P. Ferencnek az ő helyzete munkát kerülő akaratának nem volt ellenére és ezt a vélelmet még inkább megerősíti az, hogy , P. János hatósági rendelkezés folytán fogadott gondozójának s ' rokonának lakát önkényt elhagyta s apjának disznóóljában keresett tartózkodási helyet és itt ismét átadta magát a tunyaságnak, i a mely a testének fölemésztését vonta maga után. Ennek következtében még az által sem lehet vádlott ellen büntetendő cselek- i ményt megállapítottnak tekinteni, hogy fia azt állította, hogy miszerint elegendő táplálékot nem kapott, mert az orvosi vélemény i sem állítja, hogy az nem lett volna annyi, a mennyi az élet fentartására szükséges. A munka után élő apának pedig nem lehet bűnül tulajdonítani azt, hogy munkaerős, de azt kerülő fiának, nem adott annyit, a mennyi az ő nem is nyilvánított kívánalmainak megfelelt volna, stb. A m. kir. Curia (1886. május 19. 211. sz.): a kir. itélő I tábla ítéletének részben való megváltoztatásával, P. József vádlott bűnössége kérdésében az eljáró kir. tvszék Ítélete hagyatik helyben ; most nevezett vádlott börtönbüntetése azonban 2 évi, j mellékbüntetése pedig 3 évi tartamban állapittatik meg, stb. Indokok: Tekintve, hogy vádlott azon állítása, miszerint Ferenc fia ő ellenében durva magaviseletet tanúsított s az egyébként is munkakerülő, lusta természetű egyéniség volt, a vizsgálat adatai által be nem bizonyittatott, de ha mindjárt az valónak vétetnék is, nevezett fia ellenében általa követett, a btk. 323. §-ban körülirt büntettet magában foglaló eljárását menthetővé nem teszi s a most hivatkozott törvény szakasza szerint ellenében fenforgó bűntettnek tényállását s ennek büntetésre méltó voltát meg nem szünteti s tekintve, hogy P. Ferenc, ki egyébként is a vizsgálat adatai szerint gyermekkorától fogva eskórban szenvedett, midőn 1885. évi január 8-án hatósági közbenjövetellel sanyargatott helyzetéből s hosszabb letartóztatásából kiszabadittatott, nemcsak testi j de szellemi tekintetben is oly annyira lecsigázott és elgyengült állapotban volt, hogy ő helyzetét kellően felfogni önakarati elhatározásból — ha szigorúan elzárva nem lett volna is —-a letartóztatásból kimenekülni képes sem volt, mit azon cselekménye I is bizonvit, hogv nagvbátya P. János gondozása alól utóbb vádlott I apjához'visszament s ott a sertésólba helyezkedett el; ö tehát vad kedvetlenséggel járt el, zárás helyett apjától ápolásban lett volna részesítendő; ezekhez képest, stb. A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság. Sommás biztosítási váltó=visszkeresetekben hozott birói határo= zatok épen ugy nem esnek illeték alá: mint polgári peres eljárásban a biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelem tárgyában hozott birói határozatok. A pozsonyi m. kir. pénz Ugy igazgatóság: Minthogy a kifogásolt illeték alapját az illetéki díjjegyzék 48. tételszámának ü. pontjában foglalt határozmányok alá tartozó Ítélet képezi, a kérvényben emiitett 49. tétel h) pontja pedig nem biztosítási viszkeresetre, hanem biztosítási végrehajtás elrendelése iránti bírósági határozatokra vonatkozik : annál fogva jelen kérvénynek nem adathatott hely. (1884. évi október hó 25-én, 45,303. szám.) A magy. kir. pénzügyi közigazgatási birőság : A pozsonyi m. kir. pénzügyigazgatóságnak 1884. évi október hó 25-ik napján 45,303. sz. a. kelt határozatát megváltoztatja, és a nyitrai m. kir. adóhivatal 1877. évi Ask. 1538. tétele alatt előirt illeték törlését elrendeli. Indokok : A polgári végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi XL. t.-c. 223. §-ában körülirt esetekben, ha a követelés veszélyeztetve volna, biztosítási végrehajtás kérelmezhető, mely a most idézett t.-c. 230. §-a szerint szabályszerű foglalás által eszközöltetik ; a következő 231. §. szerint jogában állván annak, a ki ellen e biztosítási végrehajtás elrendeltetett, a biztosítandó összeget készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban a biróságnál letenni, a mely esetben a biztosítási végrehajtás feloldása elrendeltetik. A fent idézett t.-c. 235. §-a szerint, ha a biztosítási végrehajtás elrendelésekor a per még folyamatban nem volt, a biztosítási végrehajtás feloldatik, ha a követelő fél a pert 30 napi zárhatáridő alatt meg nem inditja. A váltótörvényekről szóló 1876. évi XXVII. töi vény cikk 25. és 26-ik §§-aiban körülirt esetekben, ha a váltókövetelés veszélyeztetve volna, biztosítási visszkeresetnek van helye, melynek következtében a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet (az 1876. évi rend. tárában) 18. §-a értelmében a biztosítás akként eszközöltetik, hogy alperesnek végrehajtás terhe mellett meghagyatik, hogy a váltóösszeget járulékaival együtt 3 nap alatt birói kézbe tegye le. A most idézett 1876. évi XXVII. t.-c. 28. §-ának 2. pontja szerint a biztosíték visszaadandó, ha az előző ellen, ki a biztosítást adta, a váltó lejártától számítva egy év alatt fizetési visszkereset nem indíttatik. A most előadott két eljárás egybevetéséből kétségtelenül kitűnik, hogy a váltóeljárásban a biztosítási visszkereset által épen ugy, mint a polgári peres eljárásban a biztosítási végrehajtás által csupán a veszélyeztetett követelésnek bizonyos határidőig, esetleg a kellő időben megindított érdemleges per befejeztéig leendő biztosítása céloztatik; ennélfogva a biztosítási végrehajtás elrendelése iránti kérelem tárgyában hozott határozatokra nézve az illetéki díjjegyzék 49. tételének h) pontja alatt biztosított illetékmentesség per analógiám a sommás biztosítási váltó-visszkeresetek tárgyában hozott határozatokra is alkalmazandónak találtatott, annál is inkább, mert az illetéki díjjegyzék 48-ik tétele szerint illetékezendő ügydöntő határozatoknál az illeték az odaítélt pertárgy értéke alapján vetendő ki; már pedig a sommás biztosítási váltó-visszkeresetek tárgyában hozott birói határozatokban a kérdéses váltóköveteléseknek nem odaítélése, illetve a kérelmező részére leendő kifizetése, hanem csakis biztos kézbe leendő elhelyezése hagyatik meg. Mindezekhez képest az igazgatóság határozatának megváltoztatása mellett, a felebbezésben kifogásolt illetéknek teljesen leendő törlését elrendelni kellett. (1885. évi 1,781. szám). Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: WeŰZ Mózes e., zilahi tvsz., bej. aug. :}], félsz. , szept. 20, csb. ifj. Kulin Imre, tmg. Nagy József. — Engel Gyula e., szabadkai tvsz., bej. aug. 4, félsz. aug. 14, csb. Szondy Mátyás, tiiig. Hesser Gyula. — Stumfoll Károly e., komáromi tvsz., bej. jul, ül, félsz. aug. 16, csb. Hegymeghy László, tmg. Kellner Jakab. — Schvarcz TgnÜCZ e , nyíregyházai tvsz., bej. aug. 2.!, félsz, szept. 21, csb. Fejér Barna, tmg. Balkányi Gyula. — Nevelics Iakab és társa e., tordai tvsz., bej. jul. 22, félsz, aug. 2, csb. Abt Ernő, tmg. Lengyel Kristóf. — Szallasy Péter e., dévai tvsz., bej. jul. 5, félsz, jul 10, csb. Mihályi Béla, tmg. Pogátsnik Miksa. — Hubenay Iván e.. budapesti ker. és vlttsz., bej. jul. 17, félsz. jul. 27, csb. Újhelyi Károly, tmg. dr. Fried Samu. Pályázatok: Az uj-aiadi jbságnál aljegyzői áll. jul. 14-ig. A soproni tvszéknél birói áll. jul. 2-ig. —'Az igali jbságnál j á r á s b i r ó i áll. jul. 2-ig. — A budapesti tvszéknél birói áll. jul. 20-íg. — A nyíregyházai tvszéknél birói áll. jul. 6 ig. — A budapesti keresk. és váltótvszéknél birói áll. jul. 20-ig. — A nagyv. tvszéknél díjjas joggyakornoki áll. jul. 6-ig. Nyomatott a »Pesti könyvnyomda-részvénytársaság*-nil. Hold-utcza 7. BZ.)