A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 26. szám - A tanúvallomás kivételének mellőzése megkeresett bíróság által

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 26. számához. Budapest, 1886. június 27-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar kir. Curia teljes tanácsülési döntvényei. száma Idöelöttiség indokából eluiasitandó-e a kereset akkor, ha a fizetési {teljesítési) határidő a kereset beadása után, de a per befejezte előtt járt le? (5,729$. 884. és 712'v. 885. számokhoz.) Határozat: Azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályai a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, az elsöbirósági Ítélet hozatala előtt, bekövetkezett. Indokok: AZ 1848. előtti hazai törvénykezés abban, hogy a kereseti követelés csak a kereset beadása után a per folyam alatt járt le, akadályt a követelés megítélésére nem látott. Felmerült ez a kérdés nem egyszer, különösen a zálogváltó perekben s ugy oldatott meg, hogy az idöelöttiség kifogása, ha a visszaváltási idő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, figyelembe nem vétetett (Dec. 15. ad. rel. pign. in div. Com. Frank, közigazság törv. II. 570—1. 1. v.) Csak az 1852-ki ideiglenes polg. perrendtartás hatálya alatt kezdett itt-ott keletkezni az ellenkező gyakorlat, mely a keresetet, mint idöelőttit, elutasitandónak mondotta olyankor is, midőn az idöelőttiségi kifogás alapjául vett tényleges állapot az elsöbirósági Ítélet hozatalakor már megszűnt s az ellenkezőre változott volt az által, hogy a kereset indításakor még be nem következett teljesítési határidő a per folyama alatt lejárt. Pedig az a gyakorlat nem volt követelménye az írásbeli eljárás rendszerének és arra az 1852-ki perrendtartásnak — egyébként a szigorú alakszerűség szellemében — intézkedő szabályai sem nyújtottak támpontot. E tekintetben dr. Sehuster Ferdinánd, ama perrendtartás '294. §-ára vonatkozólag azt irta, hogy »a dilatorius kifogások az iratok becsomózásától fogva az ítélethozatalig letelt időfolyás által is hatálytalanokká válhatnak, s hogy ezt a biró mindenesetre tartozik figyelembe venni.« (Sehuster, Civ. Proe. 491. 1. 4.) A bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék is egy 1852. évi április 1-én 3,204. sz. a. kelt elvi jelentőségű határozatában — természetesen az írásbeli eljárás álláspontjáról — kimondotta, hogy »a biró által figyelemre méltatandók a kereset indítása után bekövetkezett tények is, nem lévén kivétel nélkül szükséges, hogy a kereseti jog ugy állapíttassák meg, mint a hogy az a kereset benyújtásakor állott fenn.« (A. öst. Ger.-Zeit. Í853. No. 19.) Ily szellemben fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az írásbeli eljárásban, méltányoltatva — 1848 előtt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is (Savigni, Syst, VI; 263. §.; Schmid, Arch. für civ. prax XXX. köt.; Vangerow, Pand. I. 160. §. No. 3.) Unger, Syst II. 131. §. not. 1.; Windscheid, Pand. I. 120. §. not. 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából az, hogy az idöelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesítési határidő a per befejezte előtt lejárt. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, hogy az anyagi jognak biztosítékul szolgáljanak és az anyagi igazság, hogy a törvénykezés egyedüli céljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja, az oly eljárás pedig, mely a bírót az ő szemei előtt elenyészett kifogás méltatására kényszeríti, természetellenes és sérti jogérzetét magának a bírónak is. Ama tan, mely szerint a bitói ítélet a litis contestatio időpontjára vezetendő vissza, már keletkezésekor a felperes oltalmát célozta; mert tulajdonkép a felperes az, ki a per elhúzódása által jogos érdekeiben sérelmet szenved. Ezen célzattal lett törvény és gvakorlat által mindenütt megállapítva az, hogy az elévülés s elbirtoklás kérdése a kereset időpontja szerint bírálandó el, a kereset utáni, vagyis a per alatti idő nem lévén számba vehetőA vindikációnál megkívántatott mindig nemcsak a tulajdonjog a felperes részén, hanem a tényleges birtoklás is az alperes részén, de ha alperes csak a kereset után a per folyama alatt jutott a kereseti tárgy birtokába: ez a tulajdon és birtok megítélését nem akadályozta. Hasonló felfogás érvényesült a haereditatis petitióval s a személyes keresetekkel szemben is. Azon eljárás pedig, mely az idöelöttiség indokából elutasitandónak mondja a keresetet akkor is, midőn a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt bt következett, ellenkezik a mondott céllal, a nélkül, hogy azt bármely processzualis érdek igazolná. Mert ha vannak az alperesnek a kereset érdeme ellen alapos kifogásai : azokat idöelőttiségi kifogása mellett is előadhatja és azok alapján a biró érdemileg fogja a felperest keresetével elutasítani; ha pedig nincsenek olyan kifogásai: a teljesítési határidő s a feltétel bekövetkezte után nem fog marasztaltatása által jogaiban sérelmet szenvedni. És a perköltség iránt a biró — tekintettel a per körülményeire, nevezetesen a keresetnek kezdetben időelöttiségére és az alperes jogos védekezésére — mindig intézkedhetik ugy, hogy a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Az nem vitás, hogy a midőn az alperes a per folyama alatt a kereseti követelést egészben vagy részben önként megfizeti, illetőleg teljesiti: a biró a tudomására hozott s bebizonyult ezen tényt tartozik figyelembe venni s alperest abban, a mit a kereset után fizetett és teljesitett, itéletileg nem marasztalhatja ; de viszont nem venni figyelembe azt a tényt, hogy az idöelőttiségi kifogás a határidő bekövetkeztével a per folyama alatt hatályát vesztette és a keresetet idöelöttiség indokából elutasítani: ez oly következetlenség volna, mely csak a felesleges perek és költségek szaporítására — a bíróságok szükség nélküli megterheltetésével és az igazságszolgáltatás kárával vezetne. Es olyan eljárást a hatályban levő perrendtartás nem is szab elő. Arra azonban, hogy az idöelőttiségi kifogás hatálya a per folyama alatt elenyészettnek tekintethessék, megkívántatik, hogy a teljesítési határidő és feltétel az elsöbirósági Ítélet hozatala előtt következett légyen be. Mert az 1881. évi L1X. t.-c. 29. §-hoz képest a felebbviteli biró olyan ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, melyek az elsöbiróságnál elő nem fordultak, nem vehet tekintetbe. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1886. évi április hó 9-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi május hó 21-én tartott teljes ülésben. 33. szám. »Pénzbeli tartozásról kiállított közönséges kötelezvény elveszése esetében lehet-e az adóst a kötelezvény megsemmisítése előtt is tartozásának fizetésére bíróilag kötelezni f« (8,jj<?//>. 88^. és 2,-jójlp. 88j. számokhoz.) Határozat: Értékpapír fogalma alá uem eső közönséges kötelezvény elvesztése esetében a kötelezett a tartozá- fizetésében a megsemmisítést kimondó határozat hozatala előtt i> marasztalható, kívánhatja azonban, hogy a megsemmisítési határozat jogerőre emelkedéséig a tartozási összegnek bírói letétbe helyezésére fel josro>ittassék. Indokok: A váltótörvény 78. §-a megengedi, hogv az elveszett váltó tulajdonosa a megsemmisítési eljárás folvamatba tétele után az elfogadótól a váltóösszeg kifizetését követelheti, ha a megsemmisítésig kellő biztosítékot nyújt, s e jog illeti a saját váltó kibocsátójával szemben is a váítótulajdonost. (Váltótörv. 112. §-a.) A kereskedelmi törvény 298. és 452. §-ai szerint az elveszett kereskedelmi utalványok és a közraktári jegvek megsemmisítése tekintetében a váltótörvény határozatai meefelelö értelemben