A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 26. szám - Felelet arra a kérdésre hogy "minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a?"

A JOG. Nem akarjuk itt rajzolni azt a kárörömet, mely a leletezők arcán visszatükrözik egy bélyegtelen beadvány vagy okirat láttára, mely zsákmányul esik: nem akarunk hivatkozni saját közvetlen tapasztalatainkra, a midőn bélyegkötelezett felek - bélyeggel esetleg nem rendelkezvén — negyed vagy félóra mulva bélyeg kötelezettségüknek eleget teendő, a bélyeget az illető bíróság vagy hatósághoz meghozzák, de az már fel nem ragasztható, mert a leletezés kérlelhetlenül megtörtént s a leletet megsemmisíteni nem szabad (?!) nem akarjuk hosszasan tárgyalni eme cikk keretén belül, hogy a leletjutalék a leletezők haszonvágyát, önzését annyira felcsigázza, hogy ez által egy oly osztály lett teremtve, a hol egyik holló a másiknak szemét ássa ki, minthogy az alsóbb hatóságnál a hivatalos pecséttel keresztül nem bélyegzett bélyegjegyre a felsőbb hatóság leletezője — törvényesen bár — de az alsóbb hatóságnál szolgáló saját kollegája ellen veszi fel a leletet: de annak határozott kifejezést adunk, hogy a leletjutalék jogosultságát elrendelő törvényes intézkedés végkövetkezményeiben ugy a nagy közönséget, mint a pénzügyi hatóságok munkaszaporitását illető 1eg, felette káros. Mert a fent ecsetelt módon felvett alaptalan és felületes leletezések következménye, hogy manap is ezer meg ezer számra érkeznek a leletek a kir. illetékkiszabási hivatalokhoz, mely hivatalok túlhalmazottságuknál fogva, hogy azoktól gyorsan szabaduljanak, minden körültekintés nélkül kezdő tisztviselőikkel dolgoztatják fel azokat, mivel a szakavatottabb tisztviselők szerintük fontosabb ügyekkel vannak elfoglalva; s a kiadott fizetési meghagyásokra érkezett nagy tömegű felebbezések elintézését a kir. pénzügyigazgatóságok is — sajnos tapasztalat szerint — ugyancsak kezdő és még nem eléggé képzett tisztviselőkkel láttatják el; inig a legfelső forumban a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnál, hol a tárgyilagosság irányadó: a homályos lelelek kiegészítése, periratok bekövetelése s hosszas kiegészítési tárgyalások után, mint már mondva volt, az egész eljárás megsemmisíttetik, esetleg a követelt bélyegilleték törölve lesz. Mi az eredménye tehát az 1873. évi IX. t. -c. 14. §-ában foglalt s a leletjutalék kiadását megállapító rendelkezésnek ? az, hogy a nagyközönség és ügyvédek jogtalan meghurcoltatása után az illetékes hatóságok teendője, munkahalmaza merőben céltalanul s mondhatni, rosz akaratból szaporittatik. Azt, hogy miben nyer elégtételt az igy meghurcolt nagy közönség meghurcoltatása, a felebbezések körüli fáradsága s esetleg okozott költségeiért? nem kérdezzük; de az elmondott és elvitázhatlan valóságból levonjuk azt a következtetést, hogy a szóban levő törvény 14. §-á nak intézkedése, mint a szellőztetett miseriák okozója, a szerencsétlen 13 évi fenállása után tovább meg nem állhat. Nem vétünk talán a diseretio ellen, a midőn biztos forrásból meritve határozottan kijelentjük azt, hogy a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság kebelében, a leletezések körül tapasztalt eljárás miatti megbotránkozás s eme fent levont következtetés szülte a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság bölcs és erélyes s mindenek felett igazságos elnökének ama felsőbb helyre menesztett véleményes előterjesztését, melyben a leletezés körül e d d i g d i v ó e lj á r á s megváltoztatását s ennek az eljárásnak előidéző okát, a leletjutalék kötelező k i a d á s á t e 1 r e n d e 1 ő törvényes intézkedés megszüntetését javasolja; * mely igazságszerető bölcs intézkedéseért a törvényes védelemre szorult nagyközönség és ügyvédi kar nevében már ez uton köszönetet szavazunk, abban a biztos tudatban, hogy az alaptalan leletezések ellen — mig a törvényhozás e részben a szükséges intézkedést megteszi — van egy bölcsen vezetett független bíróságunk a pénzügyi jogszolgáltatás terén is, mely a jogtalan támasztott kincstári követelések ellen határozataiban kimondja »v e t ó«-j á t. Nyugodtan várjuk tehát a bélyeg- és illetéktörvényeknek a m. kir. pénzügyminiszter ur által a képviselőház előtt kilátásba helyezett módosítását; de addig is, mig ez megtörténnék, nagyon kívánatos volna, ha a bíróságok és hatóságoknál a leletezés körül * Örülünk, hogy lapunk 22. sz. vezércikkében kifejtett nézete a pénzügyi biróság kitűnő elnökének illetékes helyre felterjesztett véleményével, teljesen találkozik. A szerk! dívó s most rajzolt eljárás megváltoztatnék s a m. kir. pénzügyi alsóbb fokú hatóságoknál a leletek tárgyalása körül a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnál követett tárgyilagosságra nagy súly fektettetnék. E tekintetben azt hiszszük: 1- ször. Hogy törvényes intézkedést nem sértene meg biróság avagy hatóság, ha kimondaná, miszerint kebelében hivatalos bélyeglelet addig fel nem vehető, mig azt az eljáró s az ügy érdemében intézkedő biró vagy hatósági előadó, az előadói íven el nem rendeli s a felvett leleten nem a lelet tartalmának valódisága*, hanem hogy a felmerült esetben bélyegrövidités valóban követtetett e el, vagyis a lelet ^helyessége* maga a leletezést elrendelő biró vagy előadó által volna bizonyítandó. 2- szor. Törvényes kötelességet teljesítenének a m. kir. illetékszabási hivatalok, ha a hozzájuk jutott leletek alapján eszközlendő bélyegilleték megállapításánál szigorúan megfigyelnék a leletek teljes alaposságát s mindazokban az esetekben, a midőn a lelet homályos volta vagy hiányossága s felületessége azok helyes elintézését a legkisebb mértékben akadályozzák: a lelet kiegészítését — a bélyegilleték kiszabása előtt — követelnék az illetékes biróság vagy hatóságtól. 3- szor. De a másodfokban határozó m. kir. pénzügyigazgatóságok is fektessenek nagyobb súlyt a bélyegleletek okozta felebbezések elbírálására; mert igaz ugyan, hogy igen sok esetben egy-egy felebbezett bélyegügyben nem nagy összegről van szó s a felebbező fél anyagilag — mint azt sokaktól hallottuk — nincs annyira túlterhelve, ha a csekély bélyegilleték megfizetésében elmarasztaltaik, mint a mennyire túlterhelve van a hatóság az ügy teljes kideritése által igényelt eljárás körüli teendővel; de a midőn csekély bélyegösszeg képezi is a felebbezés tárgyát: fődolog nézetünk szerint a jogosság kérdése; s mivel igazságot követelni mindenkinek vele született joga: igazságot szolgáltatni az arra rendelt hatóságnak törvényes kötelessége s különben is a felebbezett összeg nagysága, a felebbezőt tekintve, felette relatív dolog; éppen ugy fájlalja jogtalanul elvett krajcárját — de még mondhatnánk, jobban — a szegény, mint ezreit a gazdag s azért már a rómaiak kimondták azt a soha el nem homályosuló fenséges nézetet, hogy: »fiat iustitia, aut pereat mundus!« Egyébként a m. kir. pénzügyi közig, biróság két és félévi működése biztos garantiát nyújt arra, hogy az alaptalan leletek homályában és zavarosában halászok horgára a jövőben jogtalanul nagy hal többé nem akad; s az a tárgyilagosság, melylyel az a biróság eddigi határozatait meghozta, legalább végső fokban védbástyául szolgál a nagyközönség és ügyvédi karnak az elsoroltak által előidézett s annyiszor fájdalmasan megénekelt »bélyeg- és illeték miseriák* ellen. - Az igazságügyminiszter ur — mint biztos forrásból értesülünk — indíttatva azon alapos és meggyőző adatokkal támogatott közlemény által, melyet Z a g y v a Lajos közjegyző ur lapunk 23-ik száma sérelmi rovatában a mezőtúri kir. járásbíróságnál uralkodó állapotokról közzétett, sürgősen kiküldte dr. Imling Konrád kir. táblai biró urat — lapunk derék munkatársát — ezen járásbíróság megvizsgálására. Hálára kötelezte valóban ezért Zagyva Lajos ur a mezőtúri jogkereső közönséget; mi pedig, ilyen, lapunkra nézve hízelgő viszonyok közt még parancsolóbb kötelességünknek fogjuk ismerni a minister urnak tudomására hozni minden valódi igazságszolgáltatási sérelmet. Hogy pedig ezt tehessük, kérnünk kell az igazságügy barátait, hogy mint eddig, ugy továbbra is minden tekintet nélkül tárják fel az általuk tapasztalt igazságszolgáltatási bajokat. A mint mi tudjuk, — az igazságügy-miniszter is csak köszönettel fog nekik ezért tartozni. Felelet arra a kérdésre, hogy: minek hozatott az 1881: LIX. t. -c. 29. §-a ? Irta: Dr. IML1NG KONRÁD, kir. táblai biró Budapesten. * Igen erős váddal lép fel Aranyossy Sándor ügyvéd ur a »Jog« f. é. 24. számában a budapesti kir. itélő tábla ellen. Nem kevesebbel, mint azzal vádolja, hogy a »nagyon tisztán érthető és * Ezen kérdés felett még több cikk érkezvén be, azokat a következő számokban fogjuk közölni, A szerk.