A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 26. szám - A törvénytelen gyermek örökösödési joga. 1. r.

208 A JO G. világos« törvényt ».figyelmen kivül hagyja« ; hogy »a törvényt nem respektálja « ; hogy a mennyiben mint sok kérdésre nézve legutolsó fórumnak »határozata megdönthctlen szentírás, c határozat megdönthetlen ugyan, de nem szent« és hogy olyan az a határozat, »melyet a kir. Curia helyben nem hagyott volna.« És vájjon mi az a kir. táblai határozat, mely az ügyvéd urat annyira kihozta a sodrából, hogy a másodfokú biróságot egyenesen a világos törvény sértésével vádolja? Az, hogy a kir. tábla makacssági Ítéleteket helybenhagyott oly indokból: »mert alperesnek módjában állott a tárgyaláson megjelenni és ott a felebbezésben előterjesztett bizonyítékokat előadni« oly indokolással tehát, melyet ezennel bátorkodom correctnek és törvényszerűnek ál'itani, dacára annak, hogy Aranyossy ur és — a mint ö hiszi — »minden józan gondolkozású jogász véleménye szerint« az 1881 : L1X. t.-e. 29. §-ában tett kivétel épen arra az esetre van szánva, ha valaki a tárgyalásról elmaradt; dacára tehát annak a fenyegető veszélynek, hogy Aranyossy ügyvéd ur engem vagy nem jogásznak, vagy nem józan gondolkozásának, vagy sem egyiknek, sem másiknak nem fog tartani. De térjünk át a dolog lényegére. Az 1881: L1X. t.-c. 29. §-a azt mondja: »olyan ténybeli körülményeket és bizonyítékokat, melyek az első bíróságnál elő nem fordultak, a felebbviteli bíróság nem vehet tekintetbe, kivévén ha a határozat a felebbvivő meghallgatása nélkül, ellenfelének egyoldalú kérelmére keletkezett*. Az már most a kérdés, vájjon a makacssági ítélet tekinthető-e oly határozatnak, mely az alperes »meghallgatása nélkül, felperesnek egyoldalú kérelmére hozatott« ? Es e kérdésre én nemmel telelek. A bíróság a makacssági ítéletet csak annyiban hozza az alperes meghallgatása nélkül, hogy az alperes nem akart meghallgattatni ; és nem hozza az ítéletet a felperes egyoldalú kérelmére; mert hiszen alperes a tárgyalásra vagy a perfelvételre törvényszerűen meg volt idézve ; neki alkalom volt adva arra, hogy a felperesi kérelemmel szemben ellenkérelmét előterjeszthesse; ő az idéző végzésben a ptrs. 115. és 130. §-ához képest figyelmeztetve volt, hogy meg nem jelenése esetén a ptrs. 111. §-ához képest fog ítélet hozatni; és miután ennek dacára meg nem jelent, róla az tétetik fel, hogy a keresetben felhozott tényeket és állításokat valóknak beismeri és a mennyiben ezekből a marasztalás iránt előterjesztett kereseti kérelem teljesítésének jogi szükségessége következik, hogy ő eme kérelem teljesítésébe hallgatólag beleegyezett. A törvény nem arra az esetre rendeli azt, hogy a felebbvitelben felhozott körülményeket és bizonyítékokat a felebbviteli bíróság figyelembe vegye, a midőn a határozat maga a felebbvivő által előidézett meg nem hallgatás, az ellenfél kérelmének maga a felebbvivő által akart egyoldalúsága folytán keletkezett, mert az annyit tenne, mint a törvény intézkedéseinek alkalmazhatását a felek jó vagy roszakaratára bizni; hanem rendeli arra az esetre, mikor a felebbvivönek alkalom nem volt adva arra, hogy meghallgattassa magát, hogy az ellenfél kérelmére nyilatkozzék és bizonyítékait a határozat hozatala előtt előterjeszsze ; és midőn a felebbvitt határozat ebből az okból hozatott az ő meghallgatása nélkül és az ellenfél egyoldalú kérelmére. A törvény más értelmezése mellett jelenlegi felebbviteli eljárásunk szétbonthatlan csomóvá bonyolittatnék és az Aranyossy ur által kifejtett nézetnek majd csak akkor lesz jogosultsága, ha — a mi talán be fog következni — a felebbviteli bíróságnál is fogunk tárgyalni, ha lesz »felebbezési tárgyalásunk.« Ne hagyjuk figyelmen kivül, hogy az 1881 : L1X. t.-c. 29. §-a »a felebbvitel általános szabálvai« közé van iktatva ; hogy a felebbvitelnek két neme van, a felebbezés és a felfolyamodás (25. §•); hogy a felebbezés mindig oly határozat ellen irányul, mely mindkét fél meghallgatása után, vagy legalább miután mindkét félnek nyilatkoznia alkalom volt adva, tehát contradictorius eljárás folytán hozatott meg (32. §.); hogy a felfolyamodásnak végzések ellen van helye, még pedig többnyire oly végzések ellen, melyek a nélkül, hogy a törvény az ellenfél meghallgatását rendelné, egyoldalú kérelemre, ex primo decreto keletkeznek ; és ha mindezeket figyelembe vettük, arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy az 1881: LIX. t.-c. 29. §-ában tett kivétel kizárólag a legutóbb emiitett végzések elleni felfolyamodásokra, ellenben felebbezésekre épen nem vonatkozik. Ugyan erre az eredményre jutunk, ha a kérdésben forgó törvényszakasz keletkezését tekintjük. Az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a majdnem szórói-szóra át^ van véve az 1868: LlV. t.-c. 283. §-ából. Az 18G8: LIV. t.-c. mint több más tárgyra, ugy a jogorvoslatokra nézve is tudvalevőleg az 1852. évi ideiglenes perrendtartás nyomán járt. Ebben »a^ felebbvitel általános szabályai« nem fordulnak elő, hanem az általáuos szabályok is a jogorvoslatok egyes nemeire alkalmazva adatnak elő és ehhez képest tárgyunkra vonatkozólag a 312. §. »a folyamodványba ni újitások« címe alatt azt mondja,( hogy .oly körülmények és bizonyítékok, melyek az elsőbiróságnál elő nem fordultak,' csak ugy hozathatnak föl a folyamodványban, ha a v é g z é s, folyamodó meghallgatása nélkül ellenfelének egyolda'ú kérelmére következett.« Ellenben a 326. §. »a fölebbezésbeni újítások meg nem engedhetése« fölirat alatt kathegoriee azt rendeli, hogy »az első bíróságnál elő nem fordult ténykörülmények vagy bizonvitékok, a fölebbezési panaszokban föl nem hozathatnak s ha ez mégis megtörtént volna, az elhatározásnál figyelembe nem vétethetnek.« Ha pedig még tovább megyünk visszafelé, akkor az 1781. évi »Allgemeine Gerichtsordnung«-ban, mely ismét az 1852. évi ideiglenes perrendtartásnak szolgált alapjául, azt találjuk (257. §.): »In der A p p e 11 a t i o n s besehwerde soll weder ein anderer Geschichtsumstand, noch ein ancleres Beweismittel angefűhrt werden, als jene, worüber bei der ersten Instanz gesprochen worden ist; wenn dennoch dawider gehandelt würde, soll auf eine solche Neuerung keine Rücksicht getragen \verden.« Es mit tettek ezekkel szemben az 1868: LlV. és utána az 1881: LIX. t -c? Semmi mást:, mint hogy az ideigl. perrendtartásnak csupán a felfolyamodásra vonatkozó 312. §-át a folyamodványnak felebbvitele s a végzésnek határozattá általánosítása mellett átültették a felebbvitel általános szabályai közé, feltételezvén azt, hogy felebbezéssel megtámadható határozat a felebbező meghallgatása nélkül, az ellenfél egyoldalú kérelmére különben sem keletkezhetik. Bizonyos azonban, hogy a ptrs. 283. és a novella 29. §-ának jobb helye lett volna a felfolyamodásrp, illetőleg a prtsban a semmiségi panaszra vonatkozó szabályok között. Még csak egyet. Mi volna ennek a következménye, ha a másodbiróság a makacssági Ítélet elleni felebbezésben felhozott ténykörülményeket és bizonyítékokat, ugy a mint Aranyossy ur akarja, tekintetbe venni tartoznék ? Nem lehetne az természetesen más, mint hogy a felsőbb biróság az elsőbirósági Ítéletet a ptr.s. 108. §-ához képest feloldja s új tárgyalást rendeljen, vagyis egyszerűen figyelembe ne vegye azt, hogy alperes a tárgyaláshoz vagy a perfelvételhez meg nem jelent, figyelembe ne vegye azokat a jogkövetkezményeket, melyeket a ptrs. 111., 115., 130. §-ai, a meg nem jelenéssel határozottan összekötnek. Ez volna aztán igazán »a törvénynek nem respektálása, a szentes tett törvénynek figyelmen kivül hagyása« ! Ezzel praemium tűzetnék ki a makacsság részére abban a nem csekély előnyben, hogy az Ítélet megsemmisítésén (1881 : LIX. t.-c. 39. §. f) pont), az igazoláson és esetleg a perújításon felül, a készakarva meg nem jelent alperesnek mód és alkalom nyújtatnék a per eldöntését minden körülmények között hónapokra elodázni. Es ha azután az újabb tárgyaláshoz ismét meg nem jelenne, tán ismételhetné is a sikerült manoeuvert. Vagy akkor már nem, és miért nem? A törvénytelen gyermek örökösödési joga. Irta : DREISZIGER KÁLMÁN, kir. közjegyző-segéd Baján. ^ (Első közlemény.) Egy felmerült eset alkalmából a Curia 1885. évi október hó 6-án 1,881. sz. a. kelt határozatában*) kimondotta, hogy a törvénytelen gyermek még anyja hagyatékában sem örökösödhetik, mivel az orsz. bir. ért. 9. §-a értelmeként, végrendelet nem létében, a törv. leszárjmazók hivatottak az öröklésre. Igen fontos a Curia e határozmánya; és másrészről élénken íllustrálja az örökösödési ügyekben követett sokféle és bizonytalan alapon nyugvó eljárást; és igazolja azon rég hangoztatott panaszok jogosultságát, mikép örökösödési jogunkat tisztázni és szabályozni kell mivel az e részben fennálló ódon intézkedések a mai' gvakorlat és életviszonyokra immár helyesen nem alkalmazhatók s a birot inkább a saját »belátása« szerinti cselekvésre, mint a törvényesség korlátain belüli ténykedésre utalja. Látjuk a jelen esetben is, — midőn a kecskeméti kir. törvényszék es a kir. táblának gyakorlaton és mondhatni törvényen alapuló nézetét a Curia ép ellenkezően magyarázza — hogy nem *) Megjelent a »Jog« ez évi 6. számának mellékletén.