A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 26. szám - Az alaptalan leletek ellen

Ötödik évfolyam. 26. szám. Budapest, 1886. junius 27. V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják DR. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre. 6 frt — kr. fél >.. 3 » — negyed ». 1. 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantalványnyal küldendők. TARTALOM. AZ alaptalan leletek ellen. — Az igazságügyminister. — Felelet arra a kérdésre, hogy minek hozatott az 1881: LIX. t. -c. 29. §-a. Irta: Dr. I m 1 i n g Konrád, budapesti kir. táblai biró. — A törvénytelen gyermek örökösödési joga. Irta: Dreisziger Kálmán, kir. közjegyzősegéd Haján. — Hová kell a váltón a kibocsátói aláírási helyezni. Irta: Dr. Fodor Ármin, Temesvárott. — A tanúvallomás kivételének mellőzése megkereseti biróság által. Irta: Schönberger Gyula, mosonyi ügyvéd. — Sérelmek. (Az alaptalan leletek ellen. Irta: x. y. ) •— Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok. ) Felhívás előfizetésre. Julius hó l-jétől új előfizetést nyitunk. — Azon t. előfizetőink részére, a kiknek előfizetésük jelen számmal lejárt, az előfizetés megkönnyebbítése végett postautalványt csatoltunk. Tisztelettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt Negyedévre 1 frt 50 kr. ,, A JOG" kiadóhivatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz Az alaptalan leletek ellen, * O Mi a lelet? A lelet oly csatorna, melyen át a kincstárnak a törvény által biztosított, de az ügyes-bajos felek vagy ügyvédeik által legtöbb esetben vétlenül, avagy néha tudatosan elvont jövedelme a kincstár pénztárába befolyik; s oly csatorna, melyen át a kincstárnak ez a jövedelme a törvényellenesen visszatartók zsebéből a kincstár javára kiszivárog; de a lelet oly forrás is, melyből a nagyközönség úgynevezett »lateiner« osztályának egy alsóbb alosztálya javára, sokszor nem megvetendő jövedelem, — ha nem csorog, legalább mindenesetre csepeg; — e szerint a lelet eme minőségénél fogva az ügyes-bajos közönség és az azt képviselő ügyvédek, de legkivált ez utóbbiak anyagi érdekei érverésével annyira összefügg, hogy a nagyközönség közül alig van jogkereső ember, az ügyvédek közül pedig éppen nincs, ki a leletet s a lelet hatásának következményeit ne ismerné. A »Jog« jogtudományi szaklap 1886. évi 22. számában »Az alaptalan "leletek ellen« címmel közölt cikkében ezt a tárgyat szellőztetvén, most, a midőn a m. kir. pénzügyminiszter úr a bélyeg- és illetéktörvények módosítását a képviselőház előtt legközelebb kilátásba helyezte: célszerűnek tartjuk a 1 e 1 e t e t, annak rövid történetét s az a körül most dívó eljárást részletesen vázolni s az előadandókból következtetést vonni. Hazánkban a lelet az 1850. évi február 9-én és augusztus 2-én kiadott bélyegtörvény behozatala alkalmából veszi eredetét; a mely törvény alapján, annak hatályba léptétől minden jogokat alapitó jogügylet, valamint peres és más közigazgatási beadvány, bírói határozatok és sok mindenféle hivatalos kiadvány stb. — a * Ezen kiváló szakkörökből eredő cikkre felhívjuk olvasóink figyelmét. A szerk. kivételek meghatározásával — csak bélyegezett papiroson volt kiállítható s kiadható; ugyannak a törvénynek 92. §-a rendeli el azt, hogy minden oly esetben, a midőn a fent elősorolt beadvány vagy okiratok nem a törvényben megszabott mérvű bélyegezett papiroson állíttattak ki, vagy a bírósághoz a bírói cselekmény keresztülvitele céljából szükséges bélyegezett papiros be nem szolgáltatott: abban az esetben az érdekelt félre, vagy az állani, vagy hivatalos eljárásra hátránynyal nem járó ügyek, a bélyegezett papiros be nem szolgáltatásáig elintézetlenül hagyva irattárba teendők; egyéb, különösen bírósági és telekkönyvi ügyek azonban elmtézendők voltak; de az észlelt bélyeghiányt ez utóbbi esetben az illetékes pénzügyi hatósággal, a megrövidített összeg s esetleges bírság beszedése végett hivatalból közölni kellett. A bélyegrövidités felfedezője és feljelentője már ekkor kaphatott ugyan jutalmat jelentéseért, de nem volt az neki törvényileg biztosítva. A hivatkozott törvény 97. §-a azonban a bíróságok és nyilvános hatóságok s hivataloknál a helyes bélyeglerovásnak, a pénzügyi hatóságok részéről leendő időszakonkénti felülvizsgálatát is elrendelte. A bélyeglerovás elmulasztása körüli ekként tapasztalt hiányok bejelentése céljából felvett irat képezi tehát a leletet, melynek alapján azután a kincstárnak elvont törvényes jövedelme, a fizetésre kötelezett felektől közigazgatási uton behajtatott. A most leirt eljárás későbbi rendeletekkel szabályozva folvtattatott, egész az 1868. évi XXIII. törvénycikknek alkotmányos uton történt meghozataláig, a mely törvény 27. §-ában már azt rendeli, hogy »általában minden bélyeg- és illetékköteles beadványnál, — melyektől a bélyeg és illeték vagy épen nem, vagy csak hiányosan, vagy szabályellenesen rovatott le, az illető bíróságnak vagy hivatalnak személyes felelősség mellett kötelessége a leletet felvenni és arról az illető pénzügyi közegeket szabályszerű eljárás végett azonnal értesíteni; a nélkül azonban, hogy a lelet felvételért bármily illeték vagy jutalom járna. « Mig az előbbi lefolyt időben, különösen 1861. év utáni időszakból, ugy tudjuk, hogy a leletezés iránti kötelességérzet az illetékes helyeken, nem nagy fokban fejlődött ki: az alkotmányos törvénynek emez intézkedése folytán már a bélyegkötelezettség teljesítésére nagyobb gond fordíttatott; s ez időtől fogva a leletek száma éppen a fenti okból szaporodott. Mindazáltal határozottan állithatjuk, hogy abban az időben, a midőn az igazságszolgáitatás és politikai közigazgatás egymástól elválasztva nem volt, voltak hazánkban oly bíróságok és hatóságok, hol még az alkotmányos törvény hatályba lépte után is, a bélyegköteles beadványokra, okiratokra és peres iratokra bélyeget csak az tett, a ki jószántából tenni akart; a nélkül, hogy ebbeli kötelezettségére az eljáró biróság vagy hatóság részéről szoríttatott volna. Ennek következménye lett azután az, hogy a midőn az 1868. évi XXI. törv. cikk 81. §-a alapján a bélyegkötelezettség pontos teljesítésének ellenőrzésére a biróságok és törvényhatóságoknál a pénzügyminisztérium közegei az úgynevezett hivatalos bélyegszemlé megtartották, az ügyvédek és miután ezek az általuk megbízottként vitt perekben hiányzó bélvegekért első sorban felelősséggel még nem tartoztak, az ügyes-bajos felek terhére annyi hivatalos bélyeglelet vétetett fel, hogy azok alapján egyes ügyvédek és magánfelek ellen a kincstár — eme mulasztások folytán — a leróni elmulasztott bélvegilletékek fejében egy-egy kis vagyont érő követelés erejéig lépett fel; és ha tárgyilagosak és részrehajlatlanok akarunk lenni, ki