A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - A vaspályák kártéritési kötelezettsége személyi balesetek miatt. 1. r. - Közös ingatlanok végrehajtása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 24. számához. Budapest, 1886. június 13-án. Köztörvényi ügyekben. A beszámítás (compensatio) alperes részéről nemcsak viszonkereset, hanem kifogás alakjában is érvényesíthető. Nem kell, hogy a beszámítandó követelés oly értelemben világos (liquid) legyen, hogy felperes azt valósága és mennyisége szerint elismerje; hanem beszámítandó az alperes viszonkövetelése ;ik!>or is, ha valósága és mennyisége csak perrendszerü bizonyítás utján deríthető ki. A budapesti keresk. törvényszék (a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaság felperesnek — az első brünni gépL'vártársaság alperes elleni, 1,115 frt 59 kr. és jár. iránti perében.) : Alperes tartozik felperesnek a kereseti 1,115 frt 59 krból 1,041 frt 75 kr. tőkét — megfizetni. Indokok: Alperes nem tagadta, tehát beismerte, hogy felperes az A. •/• a- könyvkivonat »Tartozik« rovatában foglalt 2,000 frt 60 krnyi összeget munkabér és fuvardíjak címén alperes munkásai részére kifizette, azonban csak 1,965 frt 33 krt ismert el olyannak, melyet felperesnek megtéríteni tartozott volna. Alperes azon kifogása, miszerint ezen beismert összeget nem köteles felperesnek megfizetni, mivel a 6 /. és 8 •/. alatti munkák szerint felperes ellenében 1,273 frt 82 krnyi követelése lévén, azzal felperest megterhelte, a felperes javára mutatkozó 691 frt 51 krnyi különbözetet pedig az A. alatti könyvkivonat »Követel« rovatának 1883. július 20-iki tétele tanúsága szerint is — készpénzzel kifizette: birói figyelembe vehető nem volt, mert eltekintve attól, hogy alperes maga mondja, hogy felperes terhére rótt fenti követelésének valódiságát felperes sohasem ismerte el és igy a felperesi követelésnek ily módon való kölcsönös bíróságon kívüli kiegyenlítése meg nem történhetett, alperes a jelen perben vitás összeg megállapítását és beszámítását csak viszonkeresetileg érvényesíthette volna, e nélkül tehát ez bíróilag megállapítható nem volt. Minélfogva alperest az általa valódinak beismert tőke, vagyis miután alperes az A. alatti könyvkivonat »Követel« rovatának egyéb tételét nem kifogásolja, ezen könyvkivonatban kitüntetett 1,115 frt 59 kr. és járulékai megfizetésére kötelezni kellett, stb. (1885. április 20. 47.716./84.) A budapesti kir. itélő tábla: Az eljáró kir. törvényszéknek ítélete, a mennyiben felperes kereseti követelésének 1041 frt 75 krt meghaladó részével elutasittatott, mint nem felebbezett rész érintetlenül hagyatván, egyebekben megváltoztatik, a beszámítás iránt előterjesztett alperesi kifogás jelen perben elbirálandónak mondatik ki és az elsőbiróság utasittatik, hogy jelen itélet jogerőre emelkedése után a beszámítás iránt előterjesztett alperesi kifogás figyelembe vétele mellett hozzon ujabb ítéletet. Indokok: Az anyagi jogon alapuló beszámításnak kifogás utján érvényesítése törvény által kizárva nem lévén, alperes azzal, hogy a kereseti követelés beszámítás folytán elenyészett, kifogás alakjában is sikeresen védekezhetik, a nélkül, hogy beszámítás iránti kérelmét viszonkeresetileg érvényesíteni lenne köteles, s felperesnek ide vonatkozó kifogása tehát mellőzhető nem lévén és e szerint a beszámítás kérdése alperes kifogása folytán érdemileg lévén elbírálandó, az elsőbiróság ítélete felebbezéssel megtámadott részében megváltoztatandó és az eljáró bíróság alperes beszámítási kifogásának figyelembe vételével újabb határozat hozatalára utasítandó volt. (1885. szept. 22. 3,206/85.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla ítélete helvbenhagyatik. Indokok: Helybenhagyandó a másodbiróság Ítélete, mert felperes azon érvelése, mintha a beszámítás csak viszonkereset alakjában volna érvényesíthető, sem tételes törvényeinkben, sem törvényes gyakorlatunkban indokolását nem találja, s a polgári törvénykezési rendtartást módosító 1881: L1X. t.-c. 8. §-ának ama rendelkezéséből, hogy alperes az ellene folyamatban levő ügyben az ugyanott megszabott feltételek mellett viszonkeresettel élhet, épen nem következik, hogy alperes a felperesi követelésnek beszámítás folytán történt megszűntét kifogásképen nem érvényesítheti, minthogy a rendelkezés csakis a viszonkereset érvényesítésének feltételeit szabja meg, e kérdéssel pedig nem azonos ama kérdés, hogy az anyagi jog mily feltételhez köti a beszámítást. Nem bir alappal felperesnek ama további állítása sem. hogy a beszámítás kérdése már azért sem bírálható el a jelen perben, mert alperes nem adott elő kérelmet arra nézve, hogy a kereseti követelés beszámítás utján megszűntnek kimondassék '— nem pedig azért mivel alperes az elleniratban ellenvetette, hogy felperes követelése beszámítás folytán megszűnt, s ez alapon kérte, hogy felperes keresetével elutasittassék. (1886. február 17-én 1,077. sz.) Habár a szülék különváltan élnek is egymástól, mégis mindaddig, mig a házassági kötelék fölbontva nine>, az időközben született gyermek törvényesen szülöttnek vélelnieztetik. Az igy született gyermek törvényes vagy törvénytelen volta feletti határozat nem tartozik a válóper keretébe. A temesvári kir. törvényszék (1885. február hó 23. 947. sz ) : (Sz. ügyvéd által képviselt B. István felperesnek, dr. B. Lajos ügyvéd által képviselt M. Gizella alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében.) Felperes B. István és neje M. Gizella közt a temesvári gyárkülvárosi római katholikus egyházban 1883. évi augusztus hó 2-án kötött házasság alperesnőt illetőleg végkép és pedig alperesnő vétke miatt feloldatik, ki is köteles lesz a házasságon kívül 1884. év márc. 22-én született Irén Róza nevű leánygyermeket eltartani és felnevelni, stb. Indokok: stb. A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítélete azon részében, mely szerint a peres felek közt fenálló házasság alperesnőre nézve felbontatott, ezen kitételnek és pedig »alperesnő vétke* miatt elhagyásával, oly kiegészítéssel, hogy a házasság kölcsönös engesztelhetlen gyűlölet alapján bontatik fel és hogy alperesnek az új házasságra léphetése megengedtetik ; továbbá azon részében, mely szerint az 1884. március 22-én született Irén Róza nevü kiskorú leánygyermektartására és nevelésére alperesnő köteleztetik, azon kitételnek »a házasságon kívül« elhagyásával oly kiegészítéssel, hogy arra alperesnek képtelenné válta esetében felperes lesz kötelezve -— helvbenhagyatik. Indokok: stb. Ez oknál fogva alperesnőre nézve a nem irányadó 1786. évi nyílt parancs 57. és 58. §-ai értelmében az első bíróság Ítéletét a házasságot felbontó részében engesztelhetlen gyűlölet alapján, ezen indokokból helybenhagyni s ebből folyólag alperesnek az új házasságra léphetését kérelméhez képest megengedni kellett. A felek különélésének ideje alatt született Irén Róza nevű leánygyermek törvényes vagy törvénytelen voltának megállapítása nem ezen válóper keretébe tartozván, mint házasság tartama alatt született, törvényesnek volt véleményezendő. A m. kir. Curia (1886. január 12-én 8,255. sz. a.): A budapesti kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú Ítélete az abban felsorolt indokokból helybenhagyatik. A szakértők járandóságának megállapítása vésrzés tárgyát képezvén, még oly esetben is, midőn az eljáró bíróság ezen megállapítását helytelenül az itélet tárgyává tette, az itélet e résére nézve felebbvitelnek a harmadbiróságlioz helye ninc*. A m. kir. Curia (1886. március 2. 7,407/85 sz. a. ): a miskolci kir. tszék előtt 26,250 frt iránt indított perében) Mindkét felebbezés hivatalból visszautasittatik: mert a ptrs. 218. §-a szerint a szakértők járandóságát a szemlét teljesítő bíró határozza meg, a miből következik, hogy a szakértők járandóságának megállapítása nem képezheti a ioügyben hozandó birói itélet tárgyát, hanem akkor, a midőn a szakénök munkálataikat bemutatják, a jelentés elintézésével egvidejüleg