A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - A magyar börtönügy fejlődési története jelen század kezdetétől. 5. r. - Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. 3. r.

182 A JO G. 1 akkor is figyelembe veendő-e, ha a felek a bíróság általi tárgyalást kérik. Ha, a mi teljesen lehetetlen, a bajai biróssg által felállított elv állana, akkor a kir. közjegyzőségek beszüntetése közeleg: pedig az új közjegyzői törvény 30. §• á n a k más értelmet tulajdonítani nem lehet, minthogy a .bíróságok a közjegyzőt a hagyaték t á rgyalásoknál nem mellőzheti k. — Az ügyvédrendtartási javaslat. Az igazságügyminiszternek — mint közölhetjük — határozott szándéka az ősz folyamán az ügyvédi rendtartási javaslatot a parlamentben napirendre tűzni és még ez évben törvényerőre emelni. Azon érdekes nyilatkozatot is tette hogy az ügyvédi testületek által hangoztatott, legmesszebb menő kívánalmaknak szivesen akar eleget tenni, a mennyiben azok csak a közérdekkel ellentétben nem állanak, mert »>azt óhajtja, hogy az ügyvédség az igazságszolgáltatás erős támasza legyen.« Mindenesetre megnyugtató nyilatkozat. Remélhetőleg megnyugtató tett is fogja követni. — Az igazságügyi államtitkárság egyelőre be nem töltetik, sőt mint látszik, — 9 — betöltetlen fog maradni huzamosabb időn át, Jele ennek, hogy az államtitkársági hivatal tényleg m ár is f e 1o s z 1 a 11 a t o 11 és az ott alkalmazva volt erők más osztályokba osztattak. Értesülésünk szerint ezen intézkedés összefügg azon körülménynyel, hogy a kormány és az igazságügyminiszter mindenkép azon vannak, hogy az államtitkárságra Teleszky Istvánt, ez országszerte ismeretes nevü, kitűnő jogászunkat nyerjék meg, ki végre nagy nehezen késznek nyilatkozott ezen rá nézve tetemes áldozatokkal járó ajánlatot a közügy érdekében elfogadni, de magánügyei lebonyolítására húzamosb időt kötött ki, mi neki meg is adatott. Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. Irta : Dr. HEIL FAUSTIN, kir. alügyész Budapesten. (Harmadik és befejező közlemény.) Megmagyarázni iparkodtunk a büntető hatalom kezelőinek idegenkedését a positiv psichopathologia azon újabb eredményeivel szemben, melyek — az előbbi állapotokkal összehasonlítva — valóságos invasiót képeznek az eddig a büntető) jognak, vagy ha e szót azon értelemben veszszük. melyben némelyek még mindig venni szeretnék, a börtönnek, a fegyháznak és — a hóhérnak fentartott területre; — de a melyek mindennek dacára napról-napra elutasithatlanabbakká válnak, mert a tudomány s az igazság ereje végtére is legyőzhetlen. Hogy az a becsületes s jogos célnak megfelel, nem állítottuk s nem állítjuk, mert — nem állithatjuk. Végtére is mennyi eredmény érhető el? Legfölebb annyi, hogy egy elmebeteg hosszabb-rövidebb időre börtönbe kerül. Annyi bizonyos, hogy ott meg nem gyógyul. Hanem, vagy tönkre megy és ez kegyetlenség az egyén iránt, vagy kiállva büntetését visszabocsájtatik a társadalomba, mondhatjuk a társadalomra, melynek állandó veszélyét képezni megnem szűnt és ez kegyetlenség a társadalom iránt. Ezen kétségtelen anomália büntető) törvényhozásunknak egy hézagosságára vezetendő vissza, mely hézagnak betöltése feltétlenül szükséges. E hézag : »01y intézkedés hiánya, mely lehetségessé tenni a célnak megfelelő módons az egyéni szabadság s a társadalmi érdek egyaránt tekintetbe vételével, biztosítani a társadalmat azon szerencsétlenek ellen, kiket elmebetegség vezetett oly tettre, mely objective büntetendő cselekményt képez. Oly intézkedés hiánya, mely megfelel a társadalmi biztonság érdekeinek, a nélkül, hogy az épelméjű bűntettessel hasonló elbánásban részesítené azt, a kinek egyedüli bűne, hogy — beteg.« Anglia volt az első, mely a kérdés fontosságát felismerte nemcsak, hanem intézkedett is. Már 178(5-ban a Bedlam-ben egy külön osztályt állított fel az elmebeteg bűntettesek részére. De ezen félrendszabály ilyennek felismertetvén, nem késett külön tébolydákat felállítani az elmebeteg bűntettesek elhelyezésére : 18" 0-ben Dundrumban Irhon ; I8ó8-ban Perthben, Skóthon; 18'33-ban Broadmoorban Anglia részére »To make better provision for custody and cure of criminal lunatics.« A skót vonatkozó törvény (Vict. eap. (>;.).) pedig kimondja : Az elmebeteg, a ki bűntettet követ el, nem bűntettes, hanem beteg s tébolydában tartandó, mig biztosíték nincs arra nézve, hogy meggyógyult Amerikában ily tébolydák vannak az auburni fegyház mellett: Massachussetben és Pennsylvaniában. Da a continensen is a kérdés évek óta élénken foglalkoztatja az illetékes szakférfiakat. A francia Société de legislation comparée már 18G9. évben felhívta a kormány figyelmét az elmebetegekről szóló — 1838-ik —• törvény abbeli hiányára, hogy abban a vádTÁRCA. A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől.* Irta : Dr. LÁSZLÓ ZSIGMOND, igazságügyniiniszteri tanácsos Budapesten. "S. — A »Jog« eredeti tárcája. — (Negyedik közlemény.) A börtönbüntetés a kerületi börtönökben vagy az igazságügyi miniszter által e célra kijelölt törvényszéki börtönökben hajtatik végre. (36. §.) A börtönbüntetésre elitéltek a körülményekhez mért munkára szoritandók: szabadságukban áll azonban az illető börtönben meghonosított munkák közül szabadou választani. A börtönön kivül csak közmunkákra és csak az ö beleegyezésük mellett alkalmazhatók; ezen esetben a fegyencektől és a szabad munkásoktól elkülönitendők. A börtönre elitéltekre is alkalmazandó a magánelzárás. A ruházat és ellátás, a házirend és a fegyelem tekintetében az illető börtönök szabályai irányadók, melyek azonban enyhébbek, mint a fegyházakéi. (37. §.) A 30. szakasz rendelkezése a börtönbüntetésre elitéltekre is alkalmazandó. Ezeknek naponta két óra adandó a szabadlevegőn való tartózkodásra. (38. §.) A fogházbüntetés a törvényszéki vagy járásbirósági fogházban hajtatik végre. (39. §.) A fogházbüntetésre elitéltek csak az esetben vannak az éjjeli és nappali elzárásnak alávetve, ha büntetésük egy évnél hosszabb időre terjed, mely esetben az elzárás tartamára nézve a 30. §. szabályai irányadók. ^ A fogházra Ítéltek viszonyaiknak megfelelő munkára szoritandók, a 37. §-ban meghatározott választási szabadsággal bírnak, enyhébbek, mint a melyek fegyház vagy börtönre vannak megállapítva. (40. §.) Különösen tekintetre méltó okoknál fogva a fogházra ítélteket a bíróság Ítéletében a munka alól felmentheti, valamint megengedheti azt is, hogy magukat saját költségükön élelmezzék. Ezek szerint Magyarországon jelenleg — az azelőtti szokástól eltérőleg ~ közönséges büntettek és vétségekre háromféle szabadságvesztés büntetés létezik, melyek a törvény célzatához képest, egyenlő alapjuk dacára, a szigor tekintetében figyelemreméltó fokozást mutatnak. ^ Minden fajú foglyok alá vannak tehát vetve a magánelzárásnak, a munkakötelezettségnek és a fogházi étkezésnek, azonban a büntetési nem szerint különböző fogházakba helye zendők. A fenti idézetekből kitűnik, hogy a progressiv büntetési rendszer első stádiumának tartama nevezetesen a magánelzaras — a törvényben fixirozva van és pedig az egész büntetési idő első harmadára. (Azonban egy éven túl nem.)