A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 22. szám - A magyar határőrvidéki házközösség megszüntetése tekintetében alkotandó szabályrendelet

176 A JOG. június 10-én két külön okmány helyett csupán csak egyet állit ki és abba ugy a törlési nyilatkozatot, mint az engedményt belefoglalja. e ha már tetszett neki két külön okmányt állítani ki: leg-o irta volna meg mindakettöt korrektül. Az első okmánynak, a törlési nyilatkozatnak — ugy látszik >em volt semmi egyéb célja, mint az, hogy a mellékjelzálogok nyészszenek. E célra pedig tökéletesen elegendő lett volna upán annyit mondani: »a sz.-sárosi 67. sz. tjkvben C 2. alatt és a sz.-sárosi 339. sz. tjkvben C 1. alatt, az erzsébetvárosi kir. tszék, mint tlkvi hatóságnak 1880- évi 1,144. számú meghagyása következtében javamra alapított mellékjelzálogokról ezennel lemondok és beleegyezem abba, hogy ezen mellékjelzálogoknak kitörlése a tlkvi rend. 117. §-a értelmében bejegyeztessék és a 207. számú főbetétben feljegyeztessék.« Azon törlési nyilatkozatban tehát semmi szükség sem volt annak elbeszélésére, hogy ki és mennyit fizetett követelésének törlesztésére? De arra már nagyon is szükség lett volna, hogy a bevezető a mellékjelzálogoknak elenyésztét a főbetétben följegyezze; mert ezek mai napig is ott fityegnek, holott a valóságban rég megszűntek. A második okmányt, az engedményt meg már annyira inkorrektül állította ki Stolz Márton uram, hogy csakis vétlen elnézésnek köszönheti, hogy tulajdonosa hasznát vehette. Mert ezen kifejezés alatt: » . . . ezen engedménynek zálogjogi szavatossága láthatóvá tétessék«, még nem lehet ez engedmény bekebelezésére adott engedményt érteni. Ezen okiratban tehát nincs clausula intabulandi. Valaminek a telekkönyvi kitüntetése vagy németesen szólva, láthatóvá tétele a telekkönyvi bejegyezvények egyik fajához sem tartozik ; miért is ilynemű engedmények alapján bekebelezés egyáltalán nem, előjegyzés pedig csak annyiban engedélyezhető, a mennyiben az okmány előjegyzésre máskülönben is alkalmas. A szavatosság, felfogásom szerint, nem lehet bejegyzés tárgya ; s nem is volna annak semmi értelme, mert az osztrák általános polg. tvkönyv 1,398. §-a értelmében az engedményező a jelzálogos követelésnek behajthatóságaért nem tartozik szavatolni azon egyszerű okból, minthogy az engedményes a nyilvánkönyvekből arról tudomást szerezhet. Stolz uram ok nélkül fektette erre a fősúlyt, a helyett, hogy az engedmény bekebelezésére adott volna határozott engedélyt. De, hogy korrektül járjon el, Stolz uramnak még egy más dolgot is kellett volna teljesítenie. Ugyanis ő az engedményben elbeszéli, hogy az 1877. dec. l én kelt adóslevélben foglalt 263 frt 80 kr. követelésből tőke, kamat és perköltséggel együtt még csak 243 frt 74 kr. áll fen és még sem ad engedélyt arra, hogy a sz.-sárosi 207. számú tjkvben C 3. alatt javára 263 frt 80 kr. erejéig bekeblezett zálogjogból a többé fön nem álló résznek, vagyis 20 frt 06 krnak törlése bekebeleztessék. Mert ha ezt nem tesszük : hiába állítja akárki, hogy követelése többé fön nem áll, nem ér az semmit; minthogy mindaddig, a mig valamely követelés a telekkönyvből kitörülve nincs, jogilag fennállónak tekintendő és arra alzálogjog szerezhető. 3. Az engedmény alapján Schuszter Martin a zálogjogot kérte 243 frt 74 kr. és nyolc százalék kamata erejéig bekebeleztetni: a telekkönyvi hatóság mégis a tulajdonjogot felülkebelezte, de azon megjegyzéssel, hogy a C 3. alatt 263 frt 80 kr. és jár. erejéig bekebelezett jelzálogi követelésből már csak 243 frt 74 ki. áll fen. Kérdés először is az, hogy a telekkönyvi hatóság engedhet-e tulajdonjogi bejegyzést akkor, a midőn a fél zálogjogi bejegyzést kért? Mert a tlkvi rendt. 128. §-a világosan mondja, hogy a biró a kérelemhez annyiban kötve van, a mennyiben ő a kérelmező javára többet, mint a mennyi kéretett (tehát mást sem), még akkor sem engedhet, ha a kérelmező, a felmutatott okiratok szerint többek kérésére volna feljogosítva. Es igy ha csak előjegyzés kéretett, a bekeblezés nem rendeltethetik el, még ha az megengedhető volna is. Igen ám, de az erdélyi telekkönyvi rendtartásnak van még egy 128. a) §-a is, a mely a többi közt igy szól: » ... ha a kérvényben előforduló hiány csak a folyamodó tudatlanságán alapszik és ezen vélelmezett kérelem mások jogainak sértése nélkül teljesíthető : akkor a nem kérelmezett résznek bejegyzése is elrendelhető ; különösen a tulajdonjog bekeblezését a telekkönyvi hatóság hivatalból eszközöltetheti, ha az előterjesztett okiratok alapján mások jogainak sértése nélkül teljesíthető.« E szerint ha valaki a felmutatott okirat szerint tulajdonjog bekeblezését volna jogosítva kérni és ő tudatlanságból zálogjog bekeblezést kér : a telekkönyvi hatóság hivatalból tulajdonjogi bekeblezést rendelhet el. (Folyt köv.) VÁ magyar határőrvidéki házközösség megszüntetése tekintetében alkotandó szabályrendelet. Irta : — y. Délvidék, május hóban. Az 1885. évi XXIV. t.-c. életbeléptetése ugyanazon törvény 57. §. szerint a bel- és igazságügyi miniszterek által közösen megállapítandó eljárási szabályrendelettel fog történni. Habár, a gyakorlati érdekek szempontjából tekintve, ezen hivatkozott törvény sok tekintetben olyan rendelkezéseket tartalmaz, mely a házközösségek szabad rendelkezési jogát korlátozni és a törvénynek végrehajtását hosszú időre kinyújtani látszik, mégis azon meggyőződésből kiindulva: hogy jogállamban mely jogelveit a szabadság eszméjére állapítja, az egyéni despotiára alapított házközösségi intézmény fentartása nem képzelhető, örömmel üdvözöljük ezen törvényt is és azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az alaptörvényt, illetőleg annak hiányait a gyakorlati érdekek szempontjából, az eljárás iránt megállapítandó szabályrendelet pótolandja. Es e végből mindenekelőtt szükségesnek tartjuk kiemelni azt: hogy a házközösségek 9/10 része úgynevezett »titkos osztályban«, tehát tényleges birtokviszonyok közt élnek; hogy továbbá a mostani telekkönyvek a tényleges viszonyoknak sem a birtokállásra, sem a tulajdonlapra nézve nem felelnek meg és hogy e szerint az osztály első sorban a tényleges birtokosokkal is volna megejthető, másodsorban a telekkönyv birtokállás lapja a kataszteri birtokivek alapján az osztály folyamán kiegészitendők volnának. A határőrvidék fennállása idejében tudniillik az ingatlan birtok nyilvántartására készült »földkönyvek-< minden évben hivatalból lettek kiegészítve az úgynevezett házközösségi fők, illetőleg »Hausvater« cím alatt előforduló tulajdonjogok neveivel és a birtokállásban, valamint a föld kulturális minősége, ugy az egyes birtoktestek térmértékek tárgyában is; 187:2. év óta azonban ezen pótlások sem hivatalból, sem az illető tulajdonosok kérelmére nem eszközöltettek; képzelhető ennélfogva, e tekintetben milyen zavarok állanak fen és mennyire igazolt e szerint azoknak kívánsága, mely szerint a házközösségek megszüntetése iránti eljárásnak az új telekkönyvek felvétele iránti ejár ássál párhuzamosan járni kellene. Gondoskodni kellene az eljárás szabályrendeletében arról is: hogy a királyi közjegyzők előtt önkényt avagy hagyatéki tárgyalások folyamán kötendő osztályegyeszégek érvényben állónak nyilváníttassanak és hogy az illető szolgabíró azok alapján köteles legyen osztálylevelét épen ugy kibocsátani, mint azt a hagyatéki bíróságok teszik a hagyaték beszavazása, illetőleg átadása által, alapul szolgálván neki a kir. közjegyző által felvett osztályegyezségnek »hiteles kiadványa* ; és ezt azért hangoztatjuk, mivel előfordult már olyan eset, hogy egyik főbíróság a kir. közjegyző előtt kötött házközösségi osztályegyezséggel szemben az 1873. évi XXIX. t.-c. szabályaival érvénytelennek nyilvánította, holott maga az intézmény csak 1875. óta áll fenn és ekkor a volt határőrvidék területén is szervezve lett, az 1874. évi XXXV. t.-c. pedig nem tartalmazza azon rendelkezést, hogy a kir. közjegyzők hatásköre az 1873. évi XXIX. t.-c. értelmében alkotandó jogügyletekre ki nem terjed, sőt mivel az 1873. évi XXIX. t.-c. 7. §. alapján kötendő vagyonközösségi szerződések csakis házasfelek és házastársak közt szoktak létrejönni, ilyen jogügyletek pedig az 1874. évi XXXV. t.-c. szerint csak közokiratba foglalhatók, az illető főbb bírói hatóság felfogása téves és jövőben csakis az által kerülhető ki, ha az eljárási szabályrendeletben a kir. közjegyzők hatásköre is biztosítva lesz.