A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 21. szám - A büntető eljárás kézikönyve. [könyvismertetés] 2. r.

82 A JOG. nyában 3 frt 3u krban állapitatnak meg. (1886. febr. 16 án. 3,566. sz. a.) Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Azon kikötés, hogy habár a biztosítási díj haTi részletekben fizetendő, alperes mégis köteles legyen legalább az első évi díjt akkor isegészben megfizetni, ha a részletfizetést elmulasztaná; a keresk. törv. 505. §-a szerint helyt nem foghat. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles 55 frt 99 kr. tőkét, ennek 1884. június 30-tól számítandó 6% kamatait felperesnek megfizetni. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. járásbíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Habár alperes a kereset levélhez A) alatt mellékelt ajánlatlevél szerint az egész évi díj megfizetésére kötelezte magát, azonban ezen feltétel az utóbb létrejött 3. sz. a. bizt. szerződésben benn nem foglaltatván, felperes arról lemondottnak tekintendő, miután továbbá a keresk. törv. 505. §. 3. pontja szerint az élet bizt. szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt le nem fizettetik és így a felek közt létrejött 3. sz. a. szerződés a 2-ik havi részlet elmulasztása folytán már tényleg megszűnvén, annak alapján felperes a még hátralékos részleteket nem igényelheti, ugyanazért az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A mafry. kir. Curia: A kir. itélö tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A 3. sz. a. kötvény szerint az 56 frt 70 kr. évi díj havi részletekben volt alperes által törlesztendő. Alperes a második havi díj részletet nem fizette be, minek folytán a bizt. szerződés a keresk. törv. 505. §. 3. pontjához képest hatályát vesztvén, minden abból származó jogok és kötelezettségek megszűntek. Az A) alatti ajánlatban foglalt azon kikötés, hogy habár a díj havi részletekben lesz fizetendő, alperes mégis köteles legyen legalább az első évi díjt egészben akkor is megfizetni, ha a havonkénti részletfizetést elmulasztaná, a fent idézett törvényes rendelkezéssel ellenkezik, következésképen a keresk. törv. 505. §. szerint joghatálylval nem bír. Állítja ugyan felperes a felebbezésében, hogy ezen indokolás, mely a kir. Curia által 1885. márc. 27 én 805, v. sz. a. hozatott, alperes részéről felhívott ítéletnek, valamint a f. évi április 14-én 26. sz. a. hozott teljes ülési határozatnak is alapjául szolgált, a jelen esetre nem alkalmazható, noha itt a megállapodás szerint eredetileg a díj, mint egész évi, egyszerre és előre lett volna alperes által fizetendő és csak különös kedvezményképen engedtetett volna meg alperesnek a havi részletfizetés oly feltétel mellett, hogy ha a részletfizetés nem teljesíttetik, a kedvezmény elvesz és beáll az eredeti kötelezettség, t. i. az egész évi díjnak egyszerre való lefizetése. Azonban ezen érvelés helytelen, mert még is csak tény az, hogy a díj a kötvény szerint havi részletekben volt fizetendő, valamint tény az is, hogy ezen módozat az általános feltételekben (6. §.) meg van állapítva, tehát nem képez külön kedvezményt, de különben is akár mily című oly kikötésnek, mely egyenesen a törvény kijátszására vezetne, helyt engedni nem lehet. Ez oknál fogva felperes keresetével elutasítandó volt. (1886. április 19-én 6,519. sz.) Az elveszett váltó elfogadója a megsemmisítést kérni nincsen jogosítva, hanem a fellépő váltótulajdonos ellenében egyedül a váltóeljárás 16. és következő szakaszában előirt módon érvényesítheti. A m.-szigeti kir. törvényszék: Felperes a M.-Szigeten 1884. okt. 29-én 450 frtról kiállított váltó alapján alperesek, mint elfogadók ellen inditott keresetével elutasittatik s a f. évi 1,079. sz. a. kiadott sommás végzés érvényen kívül helyeztetik. Indokok: Felperes nem tagadta, hogy a kereseti váltó ugyanazonos ama váltóval, melynek megsemmisítése végett alperesek 1884. dec. 20-án a rahói kir. járásbírósághoz és utóbb 1885. febr. 6-án ezen kir. törvényszékhez folyamodtak és melynek mint kitöltetlenül elveszett váltónak megsemmisítése végett, a hírlapi hirdetmény kibocsáttatott. A kereseti váltónak megsemmisítése végett folyamatba tett ezen eljárással szemben, felperes váltó birtokos a váltótörvény 79. §. szerint nincs jogosítva a váltónak beperlésére, hanem köteles a köztörvény utján megindil tandó tulajdoni pernek eldöntését bevárni, minélfogva keresetével [ elutasítandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. trvszék ítélete megváltoztatik s az 1,079. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperesek mint M.-Szigeten 1884. okt. 29-én 450 frtról 1 kiállított váltó elfogadói egyetemlegesen köteleztetnek 450 frtot, ezen összeg után 1885. január 29-től# folyó 6% kamatot 3 frt 5 kr. óvásdíjat felperesnek megfizetni. Indokok: A váltótörv. 77. §. szerint az elveszett váltó megsemmisítését egyedül a váltó tulajdonosa kérheti, ebből folyólag, valamint tekintettel arra, hogy most idézett 77. §-nak második i kikezdése szerint a megsemmisítési eljárás folyamatba tételével ! egyidejűleg az elfogadónál a fizetés betiltandó, kétségtelen, hogy az elfogadó a birtokából állítólag elveszett váltó megsemmisítését kérni jogosítva nincsen, hanem a mennyiben az általa kiállított váltó akarata ellenére és jogtalan uton jutott a váltótulajdonos I birtokába, ebbeli kifogását a fellépő tulajdonos ellenében egyedül : a váltóeljárás 16. és következő szakaszaiban előirt módon érvényesítheti ; alperesek mint a kereseti váltó elfogadói e szerint ezen váltó megsemmisítését kérni jogosítva nem lévén, a kérelmükre folyamatba tett megsemmisitési eljárás mint nyilván törvényellenes, felperes mint váltótulajdonos törvényben gyökerező azon ! jogának érvényesítésére, hogy a váltó értékét alperesek mint elfogadók ellen per utján követelhesse, befolyással nem bir és alj peresek, kik a minden törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltón I levő elfogadói névaláírásaiknak valódiságát beismerik, a váltótörv. 23. §-án alapuló fizetési kötelezettségük alul csak azon esetben ! menekülhetnének, ha felperes tagadása ellenére bebizonyítanák, hogy utóbbi a kereseti váltónak nem jogszerű tulajdonosa és hogy ez a váltónak tiltott vagy jogtalan uton jutott birtokába ; ennek bizonyítása azonban, tekintve, hogy erre nézve kinált főeskü fel1 peres ellenzése folytán a váltóeljárás 26. §-ához képest nem volt alkalmazható, alpereseknek nem sikerülvén, ide vonatkozó kifogásaik figyelembe nem vétethettek és miután felperes tulajdonosi minőségét a kereseti váltó kellően igazolja, másrészről miután a váltó birtokos a birtokába jutott váltót kitölteni és a váltón rendelvényesként magát megjelölni jogosítva van; végül miután a kitörölt forgatmány a birtokosi minőség megbirálásánál nem létezőnek tekintetik (v.-t. 36- §-a 2-ik kikezdés), alperesek, mint váltóéi1 fogadók a sommás végzés hatályban tartása mellett a kereseti kérelemhez képest elmarasztalandók voltak. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a váltótörv. 77. és következő §-ainak intézkedéséből kitetszőleg az elveszett váltó meg' semmisítése iránti eljárásnak célja az, hogy a váltótulajdonos, , tehát a váltóhitelezőnek az elveszett váltón alapuló követelési i joga, a váltóelfogadó vagyis váltóadós irányában megóvassék. Tekintve, hogy ebből önként következik, hogy váltó megsemmisítése iránti eljárásra a váltótulajdonos, mint váltóhitelező, nem pedig a váltó elfogadója van jogosítva és hivatva : a kir. ítélőtáblának ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. márc. 16-án. 11. sz.) Bűn-ügyekben. A magyar kir. Curia teljes ülési döntvényeiből. 53. szám. Alkalmazható-e a B. T. K. 336. $. j. pontjának rendelkezése az iparossegéd által elkövetett olyan lopásra, melyet a munkaadójának műhelyében lévő dolgokon visz véghez?(8, 133/1882. 3,866., 6,413. és 8,64.311883. B. számokhoz) Határozat: Tekintve, hogy a B. T. K. 336. §-ának 7. pontja, továbbá 343. $-a a leglényegesebb következményeket kötik azon körülményhez, ha lopás esetében, ennek tettese, azon személy ellen, illetőleg ennek házához tartozó személy ellen követte el az említett cselekményt a kinek szolgálatában áll; tekintve, hogy a B. T. K. sehol sem határozza meg: kit tekint szolgálati viszonyban levőnek s illetőleg mely nemű és ! természetű viszonyra terjed ki a B. T. K. ezen megjelölésének I hatálya? tekintve, hogy ennek folytán a meghatározás feladata a I törvény alkalmazására hárulván: a kérdéses viszonynak a fel| merülő egyes esetekben való fennforgását vagy fenn nem forgását • tartalmazó megállapítás és ezzel együtt a szolgálati viszonyban I létnek közelebbi körvonalozása, részint a különböző törvények